Meghökkentő, de valós esemény szolgál a Szemadám György saját fiatalkori élményeiből írt Emberkert című hangjáték alapjául: a groteszk humorral átszőtt történet egy tragikus, 1972-ben történt baleset képzeletbeli előzményeit tárja elénk, miközben érzékenyen és mélyen rajzolja meg a hetvenes évek budapesti Állatkertjének világát, ahol nem csak az állatok élnek rácsok mögött.
Az élőben megszólaló zenei kíséret a zongora és basszusgitár párbeszédével ellenpontozza vagy épp kiemeli a történéseket, sokszor távolságot teremtve, máskor éppen közelebb húzva a nézőt a szereplők belső világához. Benda Gábor nem csupán zenét írt, hanem önálló gondolati réteget adott a műhöz, így a hangzás éppúgy része a történetnek, mint a szöveg vagy a kép.


Az Emberkert egyszerre személyes emlékezet és társadalmi tükör: egy letűnt korszak lenyomata, amely ma is ismerős. Ahogy a szerző fogalmaz: „Nem rácsok között élnek – hanem a kor társadalmi keretei között. Egy emberkertben, a vasfüggöny mögött."
 
Forrás: kultura.hu