Bodolay Géza és Huszti Péter
Fotó: OSZMI
Huszti Péter emlékei Ádám Ottóról és a Madách Színházról
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adott otthont annak a beszélgetésnek, amelyet Gajdó Tamás Huszti Péter címmel megjelent új kötete, illetve az Ádám Ottó (1928-2010) és Színháza című időszaki kiállítása kapcsán tartottak január 18-án. A beszélgetést rendkívüli érdeklődés kísérte: a rendezvény helyszínéül szolgáló terem és még a folyosó is zsúfolásig megtelt.
Huszti Péter színművész, rendező, a nemzet művésze, Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művész és Bodolay Géza színházrendező Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művész, színházigazgató, egyetemi oktató, az OSZMI igazgatója beszélgetése a színházi rendező hivatásra, mindenekelőtt Ádám Ottóra fókuszált. Huszti Péter kivételesen nagyívű pályafutásának, máig lenyűgöző és emlékezetes alakításainak jelentős részei voltak az Ádám Ottóval közösen létrehozott előadások. Harmincnégy évig volt rendezője, huszonhat évig főrendezője és tizennyolc évig igazgató-művészeti vezetője a Madách Színháznak. 1989-ben visszavonult az aktív színházi munkától.
A színművész felidézte Heinrich von Kleist Amphitryon című színművének a próbafolyamatát is, amelyben még főiskolásként volt része a Madách Kamaraszínházban. Pártos Géza rendező, Ádám Ottóval egyetértésben Jupiter isten szerepét osztotta rá. Hiába olvasta el lelkiismeretesen a szövegkönyvet, a cselekményt nem tudta értelmezni. Nem merte szóvá tenni, de a próbákon érezte, hogy Domján Edit, Garas Dezső, Zenthe Ferenc és más kiváló kollégák sem pontosan értik, merrefelé halad ez a történet. Noha Pártos Géza folyamatosan biztatta, hogy „csak így tovább, minden nagyon jól alakul", a darab megbukott. Ádám Ottó a bankett után így nyugtázta a történteket: „Péter! Nincs semmi baj!" Ez a mondata lényegében meghatározta az együtt töltött évtizedeket. Sohasem beszélgettek hosszan arról, ami nem sikerült és gratulálni sem volt szokása. „Éreztem a szavai mögött a bizalmat – emlékezett vissza Huszti Péter. – Ottó mindig tudott a háttérben lévő problémákról, de azzal is tisztában volt, hogy miért nem érdemes ezekről beszélni. Tapintatos férfi szemérmet tanúsított. Így dolgoztunk végig mintegy két évtizedet, a számomra máig emlékezetes főszerepeim javában ő rendezett. A darab színre vitelét talán hónapokig, évekig tervezte magában. Tudta, hogy a darabot fel kell olvasnia a színészeknek, de úgy hogy az megragadja őket. Ahogyan felolvasta, abból már értettem, merrefelé induljak például Hamlet vagy Jágó irányába."
Ádám Ottó az Othellót úgy rendezte meg, hogy Jágó ne legyen intrikus karakter. Szerinte Jagónak egyetlen vágya van, visszaszerezni a velencei mór barátságát. Ezt a rendezői elképzelést Huszti Péter és Bessenyei Ferenc olyan nagyszerűen valósította meg, hogy az előadást a teljes színházi szakma üdvözölte, a közönség már a premieren tombolva nyilvánította ki a tetszését, a sajtóban szüntelen lelkesedéssel ünnepelték. Az évad szenzációja volt. Az előadást számos külföldi vendégjátékra meghívták, többek között 1975-ben Salzburgba, a Landestheater kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre is. A nemzetközi visszhang is bővelkedett a dicséretekben. Az Othello előadása mérföldkő volt Ádám Ottó rendezői és Huszti Péter színművészi pályáján.
Almási Éva, Huszti Péter, Ádám Ottó | Csehov - Három nővér próba Madách Színház 1979. | Fotó: Danis Barna (MTI)
Ádám Ottó ötvenkilenc évesen abbahagyta a rendezést a színházában átélt csalódásoknak is köszönhetően, különös tekintettel a Cseresznyéskerttel kapcsolatban. „Visszavonult, soha többet nem jött be a színházba" – emlékezett vissza a színművész. „A főiskolán engem választott meg a tanári kar az utódjául, harminc évig voltam főtanszékvezető. Kapcsolatban maradtunk. Sokat beszélgettem vele még ezután is, de őt a családon kívül más már nem nagyon érdekelte. Azt mondta: fontos a színház, de a mindennapi élet még fontosabb, ugyanannyit kell törődni azzal is. A színház nem lehet egyedüli cél, mert akkor nagyon szomorú és keserves életünk lesz."
Aki Huszti Péter és Ádám Ottó szakmai kapcsolatának további részleteire is kíváncsi, az sok mindent megtudhat Gajdó Tamás könyvéből, amely az MMA Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.
A színművész felidézte Heinrich von Kleist Amphitryon című színművének a próbafolyamatát is, amelyben még főiskolásként volt része a Madách Kamaraszínházban. Pártos Géza rendező, Ádám Ottóval egyetértésben Jupiter isten szerepét osztotta rá. Hiába olvasta el lelkiismeretesen a szövegkönyvet, a cselekményt nem tudta értelmezni. Nem merte szóvá tenni, de a próbákon érezte, hogy Domján Edit, Garas Dezső, Zenthe Ferenc és más kiváló kollégák sem pontosan értik, merrefelé halad ez a történet. Noha Pártos Géza folyamatosan biztatta, hogy „csak így tovább, minden nagyon jól alakul", a darab megbukott. Ádám Ottó a bankett után így nyugtázta a történteket: „Péter! Nincs semmi baj!" Ez a mondata lényegében meghatározta az együtt töltött évtizedeket. Sohasem beszélgettek hosszan arról, ami nem sikerült és gratulálni sem volt szokása. „Éreztem a szavai mögött a bizalmat – emlékezett vissza Huszti Péter. – Ottó mindig tudott a háttérben lévő problémákról, de azzal is tisztában volt, hogy miért nem érdemes ezekről beszélni. Tapintatos férfi szemérmet tanúsított. Így dolgoztunk végig mintegy két évtizedet, a számomra máig emlékezetes főszerepeim javában ő rendezett. A darab színre vitelét talán hónapokig, évekig tervezte magában. Tudta, hogy a darabot fel kell olvasnia a színészeknek, de úgy hogy az megragadja őket. Ahogyan felolvasta, abból már értettem, merrefelé induljak például Hamlet vagy Jágó irányába."
Ádám Ottó az Othellót úgy rendezte meg, hogy Jágó ne legyen intrikus karakter. Szerinte Jagónak egyetlen vágya van, visszaszerezni a velencei mór barátságát. Ezt a rendezői elképzelést Huszti Péter és Bessenyei Ferenc olyan nagyszerűen valósította meg, hogy az előadást a teljes színházi szakma üdvözölte, a közönség már a premieren tombolva nyilvánította ki a tetszését, a sajtóban szüntelen lelkesedéssel ünnepelték. Az évad szenzációja volt. Az előadást számos külföldi vendégjátékra meghívták, többek között 1975-ben Salzburgba, a Landestheater kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre is. A nemzetközi visszhang is bővelkedett a dicséretekben. Az Othello előadása mérföldkő volt Ádám Ottó rendezői és Huszti Péter színművészi pályáján.
Ádám Ottó ötvenkilenc évesen abbahagyta a rendezést a színházában átélt csalódásoknak is köszönhetően, különös tekintettel a Cseresznyéskerttel kapcsolatban. „Visszavonult, soha többet nem jött be a színházba" – emlékezett vissza a színművész. „A főiskolán engem választott meg a tanári kar az utódjául, harminc évig voltam főtanszékvezető. Kapcsolatban maradtunk. Sokat beszélgettem vele még ezután is, de őt a családon kívül más már nem nagyon érdekelte. Azt mondta: fontos a színház, de a mindennapi élet még fontosabb, ugyanannyit kell törődni azzal is. A színház nem lehet egyedüli cél, mert akkor nagyon szomorú és keserves életünk lesz."
Aki Huszti Péter és Ádám Ottó szakmai kapcsolatának további részleteire is kíváncsi, az sok mindent megtudhat Gajdó Tamás könyvéből, amely az MMA Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.
Borbély László
