Kamaszsors az el nem küldött levelek tükrében
Egy ötvenhat őszén édesanyjával együtt Németországba menekülő kamaszlány örömeit és csalódásait ismerjük meg Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, az MMA rendes tagja „Levelek haza" című regényéből, mely három magyar kiadást követően immáron olaszul is olvasható. A Roberto Ruspanti irodalomtörténész professzor, műfordító által lefordított „Lettere a casa" című könyv október 17-én tartott bemutatójának helyszíne Bolognában a Teatro del Baraccano volt, majd október 19-én Velencében a Ca'Sagredo Zenetermében ismerhette meg a közönség a művet. A két rendezvényt és a mű fordítását és megjelentetését az MMA támogatta.
– Hogyan fogadta az olaszországi közönség a regényt?
– Szeretettel vártak Bolognában és Velencében is. Jó hangulatú könyvbemutatókat tartottunk a római születésű egyetemi tanár, író, műfordító, Roberto Ruspanti közreműködésével. Ő évekig a Corvina Kiadó olasz lektoraként is dolgozott és kiválóan ismeri a magyar irodalmat. Petőfi János vitéze nemrég jelent meg a fordításában olasz nyelven, nagy sikerrel. Márai Sándor életművével, olaszországi éveivel is foglalkozik, de figyelemmel kísér a kortárs magyar szerzők közül is sokakat. Hálás vagyok neki szép fordításáért. Bolognában a szervezést dr. Miliczky Erzsébet, Emília Romagna Tartomány tiszteletbeli magyar konzulja végezte. Ő nyitotta meg az estet, bemutatott engem és Ruspanti professzor urat a közönségnek. Roberto Ruspanti beszélt a regényről és fel is olvasott belőle néhány rövid részletet, majd kérdéseket tett fel nekem, Válaszaimat Rozsnyói Zsuzsanna egyetemi docens tolmácsolta. A kitűnő szervezést bizonyítja, hogy október 17-én a Resto del Carlino bolognai kiadásában cikk jelent meg regényemről és a könyvbemutatóról. Az október 19-én Velencében megrendezett könyvbemutatót pedig dr. Anna Rossi, konzuli ügyintéző asszony, a velencei tiszteletbeli magyar konzulátus munkatársa szervezte, és a Szabó Katalin elnökletével működő Triventói Olasz–Magyar Kulturális Társaság is felvette programjába.
– Ez az első olasz nyelven megjelent műve?
– Az első önálló olasz nyelvű könyvem. Verseim már jelentek meg korábban különböző antológiákban.– Nyilván volt választási lehetősége, miért a Levelek haza lefordítása mellett döntött?
– Ez a történet bizony évekkel ezelőtt kezdődött: még férjem, Oláh János költő, az MMA néhai tagja ajánlotta Ruspanti professzor úr figyelmébe ezt a regényt. Amúgy ez a legtöbb kiadást megért regényem, 1989-ben, 1990-ben és 2017-ben is megjelent, és 1990-ben az év ifjúsági könyvének járó IBBY-díjjal tüntették ki. Az első két kiadás harmincháromezer példányban fogyott el, a pozsonyi Madách Kiadó is forgalmazta. A legutóbbi kiadás az életműsorozatom darabjaként, a Magyar Napló Kiadó gondozásában jelent meg. Az olasz Rubbettino Kiadó a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata támogatásának köszönhetően 2022-ben publikálta az olasz nyelvű változatot. A könyvbemutatók megvalósítását pedig az MMA Titkárságának támogatása tette lehetővé, amiért szintén nagyon hálás vagyok.
Úgy gondolom, hogy ez a történet ma is aktualitás: a főhős, a tizennégy éves Verthelly Gabi az 1956-os forradalom első napjaiban édesanyjával menekül Németországba, ott élő rokonaiknál kezdenek új életet. Édesanyja nemcsak a kommunista rendszer elől menekül, de az őt ért családi tragédiák, kisebbik gyermeke váratlan halála miatt hagyja el az országot. De az új környezet, az újrakezdés nehézségei következtében megbetegszik, és Gabi magára marad ebben a számára idegen világban. Budapesten maradt barátnőjének írt leveleiben mondja el szinte nap, mint nap, hogy mi történik vele és körülötte, hogyan küzd meg a beilleszkedés problémáival, az idegen nyelvvel, iskolával, miközben az otthoni emlékek és napi események együtt kavarognak benne. Megírja leveleit, de nem adja postára őket, mert nem akarja bajba keverni az otthoniakat. Majd csak évtizedek múltán, felnőtt fejjel látogat el ismét Budapestre, és keresi fel egykori barátnőjét, hogy átadja neki a hajdan írt leveleket. Ez a látogatás a regény kerettörténete.
– Ruspanti professzor úr egyetértett azzal, hogy ezt a regényét ültessék át olasz nyelvre?
– Igen, egy véleményen vagyunk vele abban, hogy az 1956-os magyar forradalom, történelmünk kiemelkedően fontos eseménye, és az is tény, hogy elég kevés hiteles magyar regény jelent meg róla eddig Olaszországban.
– Ez egy levélregény. Nagyobb szabadságot ad az írónak ez a forma?
– Azért választottam annak idején a levélregény műfaját, mert nagyon személyes, és nagyon szabad elbeszélési lehetőséget teremt. Nemcsak azt mondhatja el a levelek írója, ami most történik vele, hanem a gondolatait, emlékeit, érzelmeit, bármit, ami foglalkoztatja, szabadon beleszőheti az elbeszélésbe. Hasonlít ez a műfaj a naplóhoz, de az író és a címzett kapcsolata, érzelmi viszonya is óhatatlanul megjelenik a narratívában, telítetté, a regény olvasója számára megközelíthetőbbé teszi a történetet. A levélregény bensőséges műfaj. Általában nem szeretjük, ha illetéktelenek elolvassák a leveleinket. De ez esetben az olvasó nem illetéktelen, és megadatik neki az, hogy a leveleket olvasva belelásson egy lélekbe.
Egy magyar polgári család több generációjának fájdalmakkal és veszteségekkel teli sorsát követi a történet a 2. világháború végétől egész 1956-ig. Életüket mindenestül felforgatja a háború és az azt követő diktatúra. A háború végén a közelgő front elől ők is kimenekültek Ausztriába, ahol a fiatal édesanya, aki katonának behívott férjéről évek óta nem tud semmit, új szerelemre lobban. Ebből a kapcsolatból születik hazatérésüket követően második gyermeke, egy kisfiú. Mikor végül az édesapa hazaérkezik a szovjet hadifogságból, a szülők elválnak. A gyermekeit egyedül nevelő fiatalasszonyt újabb megrázkódtatás éri: kisfia iskolatársaival háborúból visszamaradt lőszerekkel játszik, és a robbanás mindhármukat elpusztítja. Ez a tragédia indítja útnak Gabit és édesanyját Nyugatra, aki a fájdalmas emlékek elől is menekül. Így lesz a regény egyik fontos témája az idegen környezetbe és kultúrába való beilleszkedés, annak minden reményével, nehézségével, sok kisebb-nagyobb kudarcával együtt.
– Az olaszországi könyvbemutatók közönsége között lehettek olyanok, akik ötvenhat után távoztak el Magyarországról.
– Igen, beszélgettem olyan idős asszonyokkal, akik valamikor hősömhöz hasonlóan jöttek el otthonról. Érdeklődéssel fogadták a könyvet, voltak a közönség körében olyanok, akik már meg is vették és elolvasták. Maga a bolognai tiszteletbeli konzulasszony is olvasta már, és ezért is fogadta örömmel a Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezését, amikor a Nemzetközi és Határon Túli Ügyek Osztálya megkereste őt az est tervével. A könyvbemutatókra a helyi könyvesboltok elhozták a könyvet, a közönség köréből sokan megvásárolták és az est végén dedikáltatták a példányaikat. Nagyon jó volt megtapasztalni ezt a szeretetteljes fogadtatást.
