KÓS 140
Kós Károly kiállítás Sepsiszentgyörgyön
A Kós Károly műhelye című tárlat eredeti tervek, archív fényképek, kortárs ábrázolások és dokumentumok segítségével mutatja be a fiatal építész korai remekműveit. Korabeli publikációk és saját írásai révén a sztánai Varjúvárban született Kós több műfajt érintő és a közösségszervezéshez is szorosan kapcsolódó víziói és eredményei is megjelennek. A tárlat alapja a 2024-ben Budapesten a Műcsarnokban megrendezett nagy sikerű, azonos című kiállítás. A tárlat szeptember 1-ig látogatható a Székely Nemzeti Múzeumban. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján beszédet mondott Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, az MMA rendes tagja, az Erdélyi Bizottság elnöke.
A Kós Károly műhelye című tárlat eredeti tervek, archív fényképek, kortárs ábrázolások és dokumentumok segítségével mutatja be a fiatal építész korai remekműveit. Korabeli publikációk és saját írásai révén a sztánai Varjúvárban született Kós több műfajt érintő és a közösségszervezéshez is szorosan kapcsolódó víziói és eredményei is megjelennek. A tárlat alapja a 2024-ben Budapesten a Műcsarnokban megrendezett nagy sikerű, azonos című kiállítás. A tárlat szeptember 1-ig látogatható a Székely Nemzeti Múzeumban. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján beszédet mondott Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, az MMA rendes tagja, az Erdélyi Bizottság elnöke.
A kiállítás megnyitóján beszédet mondott többek között Turi Attila, aki rámutatott: a Kós Károly születésének 140. évfordulója alkalmából készült kiállítás középpontjában a hit, a küzdelem, a kitartó munka hármas egységének bemutatása áll.
Köszöntő beszédében Vargha Mihály kijelentette: a Székely Nemzeti Múzeum minden követ megmozgat azért, hogy a Kós Károllyal kapcsolatos kiállítások, kiadványok, mozgóképek mindegyike eljusson a székelyföldiekhez. Az elmúlt csaknem húsz esztendőben tíz olyan kiállítást szerveztek vagy fogadtak, ami a polihisztorhoz és családjához köthető. Hozzátette, büszkék arra, hogy ezt az egyedülálló tárlatot sikerült éppen ebbe az épületbe, ebbe a városba elhozniuk, ahol Budapest után a legtöbb Kós-terv valósult meg.
„Amikor ez a ma megnyíló, gyönyörű kiállítás hazamegy, belőle egy rész itt marad, hiszen a második emeleten Kós Károly-emlékszobát kívánunk létrehozni, Erdélyben talán az elsőt és egyetlent ezidáig. (...) Kell egy hely, ahol Kós szelleme állandóan jelen van. Hol lehetne ez méltóbb helyen, mint a Székely Nemzeti Múzeum tornyában?" – emelte ki az igazgató.
Úgy véli, egy ilyen kaliberű ember megérdemli, hogy a szeretett szülőföldjén legyen olyan emlékhely, ahol az érdeklődők megnézhetik a tervrajzait, az általa készített tárgyakat, a róla készült filmeket.
A tárlat kurátora Anthony Gall Ybl-díjas építész, az MMA tiszteletbeli tagja, társkurátor Simon Magdolna.
Kós Károly építész, író és grafikus (1883–1977) szerteágazó építészeti tevékenysége végigkísérte a 20. század nagy részét és annak több történelemformáló korszakát. Pályája elején, az első világháború előtt az ún. „Fiatalok" csoportjának vezető egyéniségeként megalkotta az akkor virágzó magyar építészet több remekművét (Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonjai, zebegényi római katolikus templom, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum), majd otthont épített magának és családjának Sztánán, az erdélyi Kalotaszeg régióban. Varjúvár néven ismertté lett saját háza ma igazi zarándokhely.
Az első világháború idején készített munkái (IV. Károly koronázási ünnepségének díszlettervei, József főherceg vadászkastélyának terve) és törökországi tanulmányútja után egy ideig az erdélyi politikában is aktív volt, 1925-től pedig a magyar kisebbség újjáépítésén fáradozott, erre irányult építészeti, publicisztikai, műemlékvédelmi és tanítói munkája. A két világháború közötti időszakban tevékenységének egyik központja Sepsiszentgyörgy volt, ahol az általa tervezett és 1912-ben felépült Székely Nemzeti Múzeum közösségével együttműködve számos építészeti, néprajzi és közösségi munkában vett részt. Ebben a városban épült meg Kós Károly legtöbb középülete és városi lakóháza.
Saját házának tervezésével párhuzamosan írásaiban és terveiben megjelenik a gazdálkodó ember alakja, aki minden lehetséges értelemben műveli a kalotaszegi tájat – és szükség szerint minden eszközt megragad annak védelmére. Kós meghatározta a kalotaszegi és az erdélyi kultúrtáj fogalmát, és ennek szolgálatába állította tehetségét és tudását. A falusi és kisvárosi emberek, valamint a református egyház megrendelésére számos épületet tervezett, munkássága több generáció életére gyakorolt hatást. Bár kimaradt az építészeti élet hangos sikereket hozó főáramlataiból, életműve mégis rendkívül következetes és máig példaértékű.
A tárlat eredeti tervek, archív fényképek, kortárs ábrázolások és dokumentumok segítségével mutatja be a fiatal építész korai remekműveit. Korabeli publikációk és saját írásai révén a sztánai Varjúvárban született, több műfajt érintő és a közösségszervezéshez is szorosan kapcsolódó víziói és eredményei is megjelennek.
A kivételesen gazdag életmű alkotásai felmutatják, hogy Kós Károly szemléletében a táj és a település viszonya valójában a természet és az ember kapcsolatát jelképezi. Munkássága a 20. század elején az utolsó kézműves kísérletek egyikének művészi megfogalmazása, amely ma is érvényes módon arra figyelmeztet, hogy természet és ember nem külön világban létezik: az ember az univerzum szerves része, és saját világát csak a természet tiszteletével tarthatja fenn.
„A ma nyíló kiállítás többféle értelemben is szimbóluma összetartozásunknak: összeköti közösségeinket, összekapcsolja Erdélyt és az anyaországot. Összefogja a múltat, a jelent és a jövendőt, egyúttal jól tükrözi a teremtő szellemi erő kivételes erejét. Azt a teremtő erőt, amely képes lélektől lélekig eljutni. Amely hagyományoz és amely éltet. Amely szárnyakat ad és amely folytatást követel" - mondta az MMA elnöke.
Turi Attila beszédét azzal zárta: „És emlegetni fognak engem is és apáimat az én véreim (…) az én munkámat folytatják ők, és az én életem örökkévaló lesz bennük" – ezekkel a szavakkal tett hitet a jövő nemzedékében Kós Károly. S erre a felvetésre ma is úgy válaszolhatunk, ahogyan azt Makovecz Imre tette 1983-ban:"…Itt mindent csak folytatni lehet: munkásságát, felfogását és életvitelét is….Itt, Európa közepén, nekünk magyar értelmiségieknek éltetnünk és ápolnunk kell azokat a gondolatokat, melyekre Európának szüksége van."
A teljes beszéd itt érhető el.
Turi Attila · fotó: Toró Attila / sznm.ro
Köszöntő beszédében Vargha Mihály kijelentette: a Székely Nemzeti Múzeum minden követ megmozgat azért, hogy a Kós Károllyal kapcsolatos kiállítások, kiadványok, mozgóképek mindegyike eljusson a székelyföldiekhez. Az elmúlt csaknem húsz esztendőben tíz olyan kiállítást szerveztek vagy fogadtak, ami a polihisztorhoz és családjához köthető. Hozzátette, büszkék arra, hogy ezt az egyedülálló tárlatot sikerült éppen ebbe az épületbe, ebbe a városba elhozniuk, ahol Budapest után a legtöbb Kós-terv valósult meg.
„Amikor ez a ma megnyíló, gyönyörű kiállítás hazamegy, belőle egy rész itt marad, hiszen a második emeleten Kós Károly-emlékszobát kívánunk létrehozni, Erdélyben talán az elsőt és egyetlent ezidáig. (...) Kell egy hely, ahol Kós szelleme állandóan jelen van. Hol lehetne ez méltóbb helyen, mint a Székely Nemzeti Múzeum tornyában?" – emelte ki az igazgató.
Úgy véli, egy ilyen kaliberű ember megérdemli, hogy a szeretett szülőföldjén legyen olyan emlékhely, ahol az érdeklődők megnézhetik a tervrajzait, az általa készített tárgyakat, a róla készült filmeket.
Vargha Mihály · fotó: Toró Attila / sznm.ro
A tárlat kurátora Anthony Gall Ybl-díjas építész, az MMA tiszteletbeli tagja, társkurátor Simon Magdolna.
Kós Károly építész, író és grafikus (1883–1977) szerteágazó építészeti tevékenysége végigkísérte a 20. század nagy részét és annak több történelemformáló korszakát. Pályája elején, az első világháború előtt az ún. „Fiatalok" csoportjának vezető egyéniségeként megalkotta az akkor virágzó magyar építészet több remekművét (Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonjai, zebegényi római katolikus templom, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum), majd otthont épített magának és családjának Sztánán, az erdélyi Kalotaszeg régióban. Varjúvár néven ismertté lett saját háza ma igazi zarándokhely.
Az első világháború idején készített munkái (IV. Károly koronázási ünnepségének díszlettervei, József főherceg vadászkastélyának terve) és törökországi tanulmányútja után egy ideig az erdélyi politikában is aktív volt, 1925-től pedig a magyar kisebbség újjáépítésén fáradozott, erre irányult építészeti, publicisztikai, műemlékvédelmi és tanítói munkája. A két világháború közötti időszakban tevékenységének egyik központja Sepsiszentgyörgy volt, ahol az általa tervezett és 1912-ben felépült Székely Nemzeti Múzeum közösségével együttműködve számos építészeti, néprajzi és közösségi munkában vett részt. Ebben a városban épült meg Kós Károly legtöbb középülete és városi lakóháza.
Saját házának tervezésével párhuzamosan írásaiban és terveiben megjelenik a gazdálkodó ember alakja, aki minden lehetséges értelemben műveli a kalotaszegi tájat – és szükség szerint minden eszközt megragad annak védelmére. Kós meghatározta a kalotaszegi és az erdélyi kultúrtáj fogalmát, és ennek szolgálatába állította tehetségét és tudását. A falusi és kisvárosi emberek, valamint a református egyház megrendelésére számos épületet tervezett, munkássága több generáció életére gyakorolt hatást. Bár kimaradt az építészeti élet hangos sikereket hozó főáramlataiból, életműve mégis rendkívül következetes és máig példaértékű.
A tárlat eredeti tervek, archív fényképek, kortárs ábrázolások és dokumentumok segítségével mutatja be a fiatal építész korai remekműveit. Korabeli publikációk és saját írásai révén a sztánai Varjúvárban született, több műfajt érintő és a közösségszervezéshez is szorosan kapcsolódó víziói és eredményei is megjelennek.
Fotó: Toró Attila / sznm.ro
A kivételesen gazdag életmű alkotásai felmutatják, hogy Kós Károly szemléletében a táj és a település viszonya valójában a természet és az ember kapcsolatát jelképezi. Munkássága a 20. század elején az utolsó kézműves kísérletek egyikének művészi megfogalmazása, amely ma is érvényes módon arra figyelmeztet, hogy természet és ember nem külön világban létezik: az ember az univerzum szerves része, és saját világát csak a természet tiszteletével tarthatja fenn.
