Az ünnepséget megelőző sajtóbeszélgetésen a Fejér Megyei Hírlap szerkesztőségében október 6-án Kásler Miklós a szoborállítás fővédnöke elmondta: a magyar olimpiai szerepléseket jelentősen befolyásolta, hogy igyekeztek megmutatni a Trianon után halálraítélt ország túlélőképességét és életrevalóságát. A mozgalom, amit Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter indított el, s amiben társai is voltak, a testnevelő tanárok képzésével, a feltételek megteremtésével vezetett el az eredményességhez. Emellett hazaszeretetük egyértelműen motiválta sportolókat, kiváltképpen a Helsinkiben rendezett ötkarikás játékokon, amelyen Magyarország harmadikként zárt az éremtáblázaton. Amikor a sportolók a küzdőtérre léptek, tízmillió magyar embert éreztek a hátuk mögött.
   
Kű Lajos olimpiai ezüstérmes válogatott labdarúgó megjegyezte, hogy az 1952-es hősök közül három él még: Keleti Ágnes tornász, Gyenge Valéria úszó és Benedek Gábor öttusázó. További célként említette: szeretné elérni, hogy mostantól az olimpiák előtti eskütétel az emlékműnél legyen.

Kásler Miklós miniszterelnöki biztos, Kű Lajos labdarúgó, Tolcsvay Béla zeneszerző és Melocco Miklós szobrászművész a szobor avatását bejelentő sajtóbeszélgetésen (Fotó: Fejér Megyei Hírlap / Nagy Norbert)

A Helsinkiben minden idő legjobb magyar szereplését elérő sportolókról szólva hozzátette: a kommunizmus legmélyebb börtönvilágából utaztak el az ötkarikás játékokra, egy ilyen megszállt, tragikus helyzetben lévő országban születtek ezek az eredmények, melyeknek méltó tiszteletet kell adni. Örömét fejezte ki, hogy a nagy történelmi tradíciójú koronázó város, Székesfehérvár lett a helyszín, ahol tárt karokkal fogadták a kezdeményezést és büszkén támogatták a megvalósulást.
   
Melocco Miklóstól megtudtuk, hogy az emlékmű könyvformában való ábrázolására a feleségével való egyik beszélgetés vezette rá: – Annyi dicső név van Helsinki olimpikonjai közt, hogy feleségem azt mondta, könyvet kellene megjelentetni tiszteletükre – idézte fel Melocco Miklós. – Ezen töprengve jutott eszembe, miért ne készülhetne egy könyv kőből, több helyen megnyitva, tehát ha valaki jobbra-balra lép, más nevekre láthat rá és belefér az összes aranyérmes neve. Nem Biblia, de a könyvnek néha kivételesen magas rangja van. Jelképezhet egy-egy korszakot. Következésképpen egy nagy eseményről könyvet készíteni tisztelettudó munka. Nem az a főszereplő, aki készíti, hanem maga a könyv válik főszereplővé. Nem tolakszik oda utólag egy szerző, aki szerényen krónikásnak mondja magát, de azért ő a főszereplő. Esküt tenni rá, hogy a főszereplők méltó utódjaik leszünk, tisztes dolog és nemcsak egy könyvnek lehet feladata, hanem egy emlékműnek is. Gondolják meg, ha delegáció érkezik külföldről, fejet hajtanak az ismeretlen katona sírja előtt. Tehát a síroknak, emlékműveknek, könyveknek van ilyen szerepük is, hogy állandó jelenlétükkel ott tegyék le esküjüket elutazásuk előtt az olimpikonok.

Melocco Miklós és Kű Lajos az ünnepségen (Fotó Fejér Megyei Hírlap / Fotó: Nagy Norbert)

Munkatársunk kérdésére, hogy fiatalemberként miként élte meg az olimpiai játékok napjait 1952-ben, a szobrászművész elmondta: gimnazista volt és egy esztendővel korábban koncepciós perben haláraítélt édesapja kivégzésén nem tudta túltenni magát: – Olyannyira elsodortak személyeket érő gyilkos emberölő erők, hogy a beszűkült agyam egyet jegyzett meg azokból az időkből, a halálos ítélet szövegéből: „művelt tehát veszélyes" – válaszolta Melocco Miklós, akinek van már egy emlékműve Székesfehérváron, Mátyás király születésének 500. évfordulójára készült alkotása a főutcán található.


 
Döbrentei Kornél elmondta, hogy nem szokott megrendelésre verset írni, ebben a felkérésben azonban egy szempillantás alatt megihlette lelkületét az ötlet mögött rejlő lehetőség: – Még a trianoni gyászra való megemlékezések során felmerült egy közös szál, amely a világtörténelem legigazságtalanabb ítélkezésénél, Trianonnál kezdődik és a második világháborút lezáró béketárgyalásokon keresztül elvezet a Helsinkiben elért nagyszerű szereplésig – kezdte Döbrentei Kornél. – A kiérdemelt éremeső válasznak is tekinthető a többszörösen kivéreztetett Magyarország részéről a nagyhatalmak politikai sorscsapásaira. A költeményben azt akartam megírni, hogy a magyarság mitől ennyire életrevaló, hogyan képes talpra állni az ilyen letaglózó helyzetben? Ezt az ősi szabadságvágyat verseltem meg. Hogy miképpen karolt egymásba vér és valóság? Jelképesen fogalmazhatnék úgy, hogy amikor az olimpiai aranyérmes Csermák József a döntőben eldobta a kalapácsot, vele repítette az ideológiailag hozzáerőltetett sarlót is. A versírás közben évezredes sorskérdéseink okai világosodtak meg bennem.

  Sinkovits-Vitay András szavalja Döbrentei Kornél Helsinki hősei című versét  (Fejér Megyei Hírlap / Nagy Norbert)

 
Az avatást megelőző sajtóbeszélgetés során nemcsak az öttusázó olimpiai bajnok Benedek Gábor neve hangzott el többször, hanem megemlítették az öttusa-válogatott kerettag Gérecz Attilát is, akit költőként, illetve az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottjaként is tisztelet övez. A jelenlévők egyetértettek munkatársunk azon közbevetésével, hogy noha a sporttörténelemben sincs igazán értelme a „mi lett volna, ha…?" kérdésnek, ezúttal mégis érdemes eljátszani azzal a gondolattal, miszerint: ha Gérecz Attila részt vehet 1952-ben az olimpiai játékokon, alighanem tagja az aranyérmes öttusacsapatnak, de még az sem kizárt, hogy további érmet is szerez egyéni számban.


A mindössze 30 évesen elhunyt fiatalember 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott kerettagja volt. Pisztolylövésben volt olyan verseny, ahol megelőzte egyik példaképét Benedek Gábort, aki 1952-ben csapatban olimpiai aranyérmet, egyéniben ezüstérmet nyert. Emellett Gérecz úszásban és lovaglásban is a legjobbak közé tartozott, majd összeesküvés vádjával 1950. december 8-án letartóztatták és 15 év fegyházra ítélték.

 
Társai közül négyet halálra ítéltek, hármat kivégeztek. A váci börtönben tartották fogva, ahol a verselés mellett német, angol és francia költők költeményeit is fordította, Tóth Bálint költő, író, műfordítóval – az MMA 2017-ben elhunyt tagjával – és másokkal együtt a Füveskert-csoport tagja volt a büntetés-végrehajtási intézetben. (A Vácott fogvatartott rabköltők alkotói közösségéről mások mellett részletesen olvashatnak Tary Orsolya Tóth Bálintról írott monográfiájában is, amely a Közelképek írókról sorozatban jelent meg az MMA gondozásában 2015-ben.) Gérecz Attila testi kondíciójáról beszédesen árulkodik, hogy a nagy dunai árvíz idején 1954. július 18-án a váci börtönből megszökött, átúszta az áradó Dunát és Budapesten keresett menedéket, de nemsokára újra letartóztatták és bevitték a Gyűjtőfogházba, ahonnét 1956. október 30-án szabadult. November 4-étől részt vett az utcai harcokban. A Rókus kórháznál két szovjet tankot kilőtt, de egy harmadik T–34-es gépfegyversorozatából halálos lövés érte.