Mi van a zenén túl?
Könyvbemutató Vásáry Tamással
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) támogatásával megjelent A zenén túl… – Vásáry Tamás zenés beszélgetései a Zeneakadémián című kötet bővített kiadása és a zongoraművész, karmester szállóigévé vált gondolatainak gyűjteménye Etűdök címmel. A könyveket gondozó Nap Kiadó szeretettel várja az érdeklődőket a kettős könyvbemutatóra október 26-án, csütörtökön 18 órától a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermébe. Az ünnepi eseményen Juhász Előd beszélget Vásáry Tamással, az est háziasszonya: Sebestyén Ilona.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) támogatásával megjelent A zenén túl… – Vásáry Tamás zenés beszélgetései a Zeneakadémián című kötet bővített kiadása és a zongoraművész, karmester szállóigévé vált gondolatainak gyűjteménye Etűdök címmel. A könyveket gondozó Nap Kiadó szeretettel várja az érdeklődőket a kettős könyvbemutatóra október 26-án, csütörtökön 18 órától a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermébe. Az ünnepi eseményen Juhász Előd beszélget Vásáry Tamással, az est háziasszonya: Sebestyén Ilona.
Vásáry Tamás a nemzet művésze, az MMA rendes tagja 1956-ban emigrált Magyarországról, és csak a rendszerváltozás után költözött végleg haza. Ekkortájt kereste meg őt Várbíró Judit zenei szerkesztő, hogy készítsenek beszélgetős televíziós műsorokat. Ebből lett A zenén túl… című sorozat, amelyet közönség előtt vettek fel 1996–1997-ben, majd 2013–2015-ben a Zeneakadémián. A beszélgetések három síkon futottak: híres zeneszerzők műveihez pszichológiai vagy filozófiai alapgondolatok társultak, és Vásáry minden alkalommal a saját életéből vett példákkal illusztrálta mondanivalóját. „Talán az emberi oldala miatt vált igazán sikeressé a sorozat – vélekedik a zongoraművész a televíziós műsor alapján készült kötet előszavában. – Ez a könyv nem zenetudományi értekezés, hanem a nagy zeneszerzők életén keresztül rálátás a saját mindennapi életünk problémáira."
A siker kétségtelen jele, hogy miközben A zenén túl… című kötetnek immár a negyedik, bővített kiadását tarthatjuk a kezünkben, megjelent a zongoraművész, karmester szállóigéit tartalmazó, Etűdök című gyűjtemény is. Ez a kis könyv bizonyság arra, hogy Vásáry személyiségén átszűrődve Haydn, Mozart, Beethoven életműve, csakúgy, mint Liszt Ferenc, Verdi, Brahms vagy Kodály sorsa példázattá válhat, alkalmat adhat a tanúságtételre. Mi van a zenén túl? A hiteles válaszért forduljunk ahhoz, akinek mindennapi kenyere a zene. Amikor Vásáry Tamás rákérdez, honnan jönnek és hova érkeznek a hangok, azt a láthatatlan szellemi forrást kutatja, amelyből a művészet fakad, és faggatja a mindenkori hallgatóságot, az egyes embert is, akihez eljut a zenén túli üzenet.
Az első fejezet témája Haydn. A bécsi klasszika mesterének művészete személyes példákon keresztül válik befogadhatóvá: „Miután 1956-ban emigráltam Magyarországról, nagy meglepetésemre és bosszúságomra azt hallottam a nyugati ismerőseim szájából, hogy Bécs volt mindig a Nyugat védőbástyája, és a magyarok csak bajt kevertek örökös békétlenségükkel." – eleveníti fel emlékeit a nemzet művésze. Látszólag ugyan elkalandozik a témától, a történelmi összefüggések ismeretében azonban épp a lényegről beszél. Hivatalos, de túlhaladott álláspontokról, amelyek megkérdőjelezik Haydn magyar származását, és azokról a felszínes megnyilvánulásokról, amelyek összemossák az egyszerűt a mindennapival. A belső mozgatórugókat feltárva Vásáry úgy fogalmaz, hogy Haydn a földön állva pillantott a túlvilág csodáira, míg Mozart onnan látott rá a földi élet szépségeire. „Allegóriával élve: Haydn volt a mindig fogyasztható mindennapi kenyér, Mozart az ízek összessége."
Zenehallgatás közben a csodáról is elgondolkodik a szerző. „Aki nem hisz a csodában, az nem realista" – állítja, és Mozart zsenijét hozza fel bizonyítékul, aki minden piszkozat nélkül vetette papírra műveit. „Egyik legékesebb példáját e csodának a saját szememmel láttam Lipcsében: a C-dúr Jupiter szimfónia záró-tételének kottáját – írja. – Ha valaha, valami meggyőzött arról, hogy a nagy gondolatok odaátról jönnek az arra kiválasztott emberen át közölve, akkor ez a Jupiter szimfónia utolsó tétele, amelyben a kozmosz fensége és fenséges rendje zendül egy jupiteri istenség olimposzi sugárzásában." Való igaz, Mozart nem takarékoskodott a tehetségével, bárhova fordult, mindenütt gavallér módjára szórta kincseit. Zenei bőkezűségére példa, hogy egy alkalommal, nem lévén a zsebében más, csak papír és ceruza, nem pénzt dobott a koldus kalapjába, hanem az ott helyben komponált zene kottáját.
Liszt Ferencben a mágust látja meg Vásáry, ezért a varázslatról és a mágiáról szól a Les Préludes című mű kapcsán, Beethovenben viszont a kentaur tulajdonságait fedezi fel, az égre nyilazó, félig ló, félig ember szimbólumát, ami újra csak a felső, láthatatlan világ felé fordítja figyelmét. „A vihart nem is olyan nehéz a zenében megvalósítani, ha a zeneszerző rendelkezésére áll egy nagyzenekar kellő számú rézfúvóssal és ütőhangszerekkel" – állapítja meg. Ehhez képest Beethoven a viharon túlra nyúl, mert nála a vihar előtti csendben, a „semmiben" ott feszül a „minden". Vásáry Tamás ezt a zenén túli világot tárja elénk könyveiben.
(A zenén túl… Vásáry Tamás zenés beszélgetései a Zeneakadémián. Nap Kiadó, Budapest 2023. Vásáry Tamás: Etűdök. Nap Kiadó, Budapest, 2023. A kiadványok megjelenését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.)
Tóth Ida
Fotó: Nyirő Simon
A siker kétségtelen jele, hogy miközben A zenén túl… című kötetnek immár a negyedik, bővített kiadását tarthatjuk a kezünkben, megjelent a zongoraművész, karmester szállóigéit tartalmazó, Etűdök című gyűjtemény is. Ez a kis könyv bizonyság arra, hogy Vásáry személyiségén átszűrődve Haydn, Mozart, Beethoven életműve, csakúgy, mint Liszt Ferenc, Verdi, Brahms vagy Kodály sorsa példázattá válhat, alkalmat adhat a tanúságtételre. Mi van a zenén túl? A hiteles válaszért forduljunk ahhoz, akinek mindennapi kenyere a zene. Amikor Vásáry Tamás rákérdez, honnan jönnek és hova érkeznek a hangok, azt a láthatatlan szellemi forrást kutatja, amelyből a művészet fakad, és faggatja a mindenkori hallgatóságot, az egyes embert is, akihez eljut a zenén túli üzenet.
Az első fejezet témája Haydn. A bécsi klasszika mesterének művészete személyes példákon keresztül válik befogadhatóvá: „Miután 1956-ban emigráltam Magyarországról, nagy meglepetésemre és bosszúságomra azt hallottam a nyugati ismerőseim szájából, hogy Bécs volt mindig a Nyugat védőbástyája, és a magyarok csak bajt kevertek örökös békétlenségükkel." – eleveníti fel emlékeit a nemzet művésze. Látszólag ugyan elkalandozik a témától, a történelmi összefüggések ismeretében azonban épp a lényegről beszél. Hivatalos, de túlhaladott álláspontokról, amelyek megkérdőjelezik Haydn magyar származását, és azokról a felszínes megnyilvánulásokról, amelyek összemossák az egyszerűt a mindennapival. A belső mozgatórugókat feltárva Vásáry úgy fogalmaz, hogy Haydn a földön állva pillantott a túlvilág csodáira, míg Mozart onnan látott rá a földi élet szépségeire. „Allegóriával élve: Haydn volt a mindig fogyasztható mindennapi kenyér, Mozart az ízek összessége."
Zenehallgatás közben a csodáról is elgondolkodik a szerző. „Aki nem hisz a csodában, az nem realista" – állítja, és Mozart zsenijét hozza fel bizonyítékul, aki minden piszkozat nélkül vetette papírra műveit. „Egyik legékesebb példáját e csodának a saját szememmel láttam Lipcsében: a C-dúr Jupiter szimfónia záró-tételének kottáját – írja. – Ha valaha, valami meggyőzött arról, hogy a nagy gondolatok odaátról jönnek az arra kiválasztott emberen át közölve, akkor ez a Jupiter szimfónia utolsó tétele, amelyben a kozmosz fensége és fenséges rendje zendül egy jupiteri istenség olimposzi sugárzásában." Való igaz, Mozart nem takarékoskodott a tehetségével, bárhova fordult, mindenütt gavallér módjára szórta kincseit. Zenei bőkezűségére példa, hogy egy alkalommal, nem lévén a zsebében más, csak papír és ceruza, nem pénzt dobott a koldus kalapjába, hanem az ott helyben komponált zene kottáját.
Liszt Ferencben a mágust látja meg Vásáry, ezért a varázslatról és a mágiáról szól a Les Préludes című mű kapcsán, Beethovenben viszont a kentaur tulajdonságait fedezi fel, az égre nyilazó, félig ló, félig ember szimbólumát, ami újra csak a felső, láthatatlan világ felé fordítja figyelmét. „A vihart nem is olyan nehéz a zenében megvalósítani, ha a zeneszerző rendelkezésére áll egy nagyzenekar kellő számú rézfúvóssal és ütőhangszerekkel" – állapítja meg. Ehhez képest Beethoven a viharon túlra nyúl, mert nála a vihar előtti csendben, a „semmiben" ott feszül a „minden". Vásáry Tamás ezt a zenén túli világot tárja elénk könyveiben.
(A zenén túl… Vásáry Tamás zenés beszélgetései a Zeneakadémián. Nap Kiadó, Budapest 2023. Vásáry Tamás: Etűdök. Nap Kiadó, Budapest, 2023. A kiadványok megjelenését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.)
Tóth Ida
Fotó: Nyirő Simon
