Molnár Imre: Egy Isten teremtette élőlény burka volt egykor
Akadémiai székfoglaló előadás – 2014. november 7.
Molnár Imre bőrműves iparművész „Egy Isten teremtette élőlény burka volt egykor" címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját.
A művész visszatekintve gyermekéveire elmondta, hogy az általános iskolát a Margit körúti Ferencesek temploma melletti iskolában végezte, a Margitszigeten volt a lakása, mert édesapja 1925-től kertészként dolgozott a szigeten. Ez a 144 katasztrális hold területű földi paradicsom a magyar történelem szerves része és tanúja volt. Csavargásai édesapjával a szigeten soha el nem múló nyomokat hagytak benne. Ez a lakhely adta gyermek és kamaszkora kimeríthetetlen témáit a rajzoláshoz. Molnár Imrének 19 évig volt otthona és az élete a Margitsziget.
Középiskoláit az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban végezte, és Újpesten volt akkoriban a magyar bőripar, bőrgyártás fellegvára. Egyik anyai nagybátyánál lett ipari tanuló, ő már a harmadik generáció, aki ezzel az anyaggal foglalkozik. Mára az újpesti évszázados bőripari tradícióból nem maradt semmi, megszűnt öt bőrgyár, nagyhírű üzemek és a Bőripari Iskola.
A bőrműves 1967-ben megnősült és Csepelre költözött. Most is ott él, ott a lakása és a műhely-műterme, ahol Imre fiával és Éva lányával dolgozik együtt. Csepelen is rajzolt, festett is, fölkereste az 1947-be alakult Képzőművészeti Szabadiskolát, a Csepeli Kört, amelyben olyan elődei dolgoztak, mint Ék Sándor, Mikus Sándor, Olcsai Kiss Zoltán, Baksa Soós György, Ilosvai Varga István és Gádor Emil.
Ahogy visszaemlékezett, a Csepeli Munkásotthonban volt egy kiállítása a Fiatal Népművészek Stúdiójának és ez a további életére meghatározó lett. Az 1970-es években indult útjára a táncházmozgalom, és vele egy időben szerveződött meg a Fiatal Népművészek Stúdiója, amely azokat a tárgyalkotó, zömmel városi fiatalokat fogta össze, akik arra törekedtek, hogy a ma emberének kultúrájában alkalmazzák, újragondolják a népművészetet. A stúdió szellemi irányítói, segítői között volt többek között Csoóri Sándor, Makovecz Imre, Csete György, Zelnik József. Az előadó az akkori stúdiótagok közül megemlítette Budai Ilonát, Faragó Laurát, Buda Ferencet, Vidák Istvánt, Landgráf Katalint, Galánfi Andrást.
A bőr a természetesség kultuszának jelképe, ez az anyag a művész számára a tárgykészítés örök örömforrása. Az 1980-as évek elején egy baráti társaság úgy döntött, hogy „Bizottságot" hoz létre , hogy minden év március 15-én az arra érdemes embereket kitüntesse a magyar kultúrát gazdagító működésükért. Ez a 10 tagú társaság, köztük Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Szemadám György, Szakály Ferenc, meghívta Molnár Imrét, hogy minden évben készítse el a pergamenre írt latin nyelvű oklevelet a hozzá és az éremhez való tokokkal együtt.
A kilencvenes évek elejétől többször járt tanulmányúton, így volt Amszterdamban, Brüsszelben, Münchenben, Bolognában, Firenzében. 1995-ben a Modern Etnika öltözéktervező művészcsoport meghívta tagjai sorába. A 14 művész, élükön Mészáros Évával, azon dolgozott, hogy miként jelenítse meg a népművészet formakincsét a modern öltözködésben. A csoportban olyan textilművészek voltak, mint Balázs Klára, Bányász Judit, Katona Szabó Erzsébet, Nyári Ildikó, Sárváry Katalin és Tankó Judit. Az ő öltözékeikhez tervezett és készített bőr táskákat, öveket, mellényeket, fejfedőket.
Az utóbbi két évtizedben a kézzel kötött míves, egyedi vagy bibliofil könyvkötészettel foglalkozik az előadó azzal a céllal, hogy ez az örökség, különösen az úgynevezett debreceni festett pergamen kötések ne vesszenek kárba.
A művész visszatekintve gyermekéveire elmondta, hogy az általános iskolát a Margit körúti Ferencesek temploma melletti iskolában végezte, a Margitszigeten volt a lakása, mert édesapja 1925-től kertészként dolgozott a szigeten. Ez a 144 katasztrális hold területű földi paradicsom a magyar történelem szerves része és tanúja volt. Csavargásai édesapjával a szigeten soha el nem múló nyomokat hagytak benne. Ez a lakhely adta gyermek és kamaszkora kimeríthetetlen témáit a rajzoláshoz. Molnár Imrének 19 évig volt otthona és az élete a Margitsziget.
Középiskoláit az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban végezte, és Újpesten volt akkoriban a magyar bőripar, bőrgyártás fellegvára. Egyik anyai nagybátyánál lett ipari tanuló, ő már a harmadik generáció, aki ezzel az anyaggal foglalkozik. Mára az újpesti évszázados bőripari tradícióból nem maradt semmi, megszűnt öt bőrgyár, nagyhírű üzemek és a Bőripari Iskola.
A bőrműves 1967-ben megnősült és Csepelre költözött. Most is ott él, ott a lakása és a műhely-műterme, ahol Imre fiával és Éva lányával dolgozik együtt. Csepelen is rajzolt, festett is, fölkereste az 1947-be alakult Képzőművészeti Szabadiskolát, a Csepeli Kört, amelyben olyan elődei dolgoztak, mint Ék Sándor, Mikus Sándor, Olcsai Kiss Zoltán, Baksa Soós György, Ilosvai Varga István és Gádor Emil.
Ahogy visszaemlékezett, a Csepeli Munkásotthonban volt egy kiállítása a Fiatal Népművészek Stúdiójának és ez a további életére meghatározó lett. Az 1970-es években indult útjára a táncházmozgalom, és vele egy időben szerveződött meg a Fiatal Népművészek Stúdiója, amely azokat a tárgyalkotó, zömmel városi fiatalokat fogta össze, akik arra törekedtek, hogy a ma emberének kultúrájában alkalmazzák, újragondolják a népművészetet. A stúdió szellemi irányítói, segítői között volt többek között Csoóri Sándor, Makovecz Imre, Csete György, Zelnik József. Az előadó az akkori stúdiótagok közül megemlítette Budai Ilonát, Faragó Laurát, Buda Ferencet, Vidák Istvánt, Landgráf Katalint, Galánfi Andrást.
A bőr a természetesség kultuszának jelképe, ez az anyag a művész számára a tárgykészítés örök örömforrása. Az 1980-as évek elején egy baráti társaság úgy döntött, hogy „Bizottságot" hoz létre , hogy minden év március 15-én az arra érdemes embereket kitüntesse a magyar kultúrát gazdagító működésükért. Ez a 10 tagú társaság, köztük Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Szemadám György, Szakály Ferenc, meghívta Molnár Imrét, hogy minden évben készítse el a pergamenre írt latin nyelvű oklevelet a hozzá és az éremhez való tokokkal együtt.
A kilencvenes évek elejétől többször járt tanulmányúton, így volt Amszterdamban, Brüsszelben, Münchenben, Bolognában, Firenzében. 1995-ben a Modern Etnika öltözéktervező művészcsoport meghívta tagjai sorába. A 14 művész, élükön Mészáros Évával, azon dolgozott, hogy miként jelenítse meg a népművészet formakincsét a modern öltözködésben. A csoportban olyan textilművészek voltak, mint Balázs Klára, Bányász Judit, Katona Szabó Erzsébet, Nyári Ildikó, Sárváry Katalin és Tankó Judit. Az ő öltözékeikhez tervezett és készített bőr táskákat, öveket, mellényeket, fejfedőket.
Az utóbbi két évtizedben a kézzel kötött míves, egyedi vagy bibliofil könyvkötészettel foglalkozik az előadó azzal a céllal, hogy ez az örökség, különösen az úgynevezett debreceni festett pergamen kötések ne vesszenek kárba.
| Molnár Imre (Budapest, 1942. március 25.) bőrműves iparművész Az MMA levelező tagja Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozat Ferenczy Noémi-díj (2011) Molnár Imre évtizedeken keresztül fejlesztette látás- és gondolkodásmódját az egyik legtermészetesebb anyagból, a bőrből készült használati és dísztárgyak, műalkotások elkészítésével. Munkái számtalan díjat nyertek, melyek megtalálhatók világszerte: Angliában, Franciaországban, Svédországban, Svájcban, Horvátországban, Hollandiában, a Vatikánban, Magyarországon Pannonhalmán, az Országos Széchényi Könyvtárban, a Parlamentben, számos közintézményben, illetve magántulajdonban. A hetvenes évek elejétől aktív kiállító, számtalan önálló kiállításon mutatta be bőrből készült alkotásait. 1973-ban elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet, 1992-ben a Fidem pályázat nívódíját. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. Székfoglaló előadásának címe: „Egy Isten teremtette élőlény burka volt egykor" (Szemadám György) |
2014. november 12.
