Pásztoremberek – Kunkovács Lászlóval az Urániában
2013. november 11-én, hétfőn este az Uránia Filmszínházban került sor Kunkovács László néprajzos, fotóművész új, reprezentatív albumának a bemutatójára.
A nagyméretű, rendhagyó album Kunkovács ötven év művészeti és néprajzi gyűjtőmunkájából 450 fekete-fehér fotót tesz közzé, a művész szakszerű, ugyanakkor írói invencióval megírt szövegkíséretével.
A Cser Kiadó gondozásában most megjelent Pásztoremberek című kötet az életmű jelentős állomása, mondotta köszöntőjében Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. Felidézte, hogy néhány hónappal ezelőtt a Forrás Galériában nyitotta meg Kunkovács kiállítását, és akkor megpróbált leltárt készíteni az életművéről: néprajzos, fotóművész, garabonciás, konok vitapartner, aki a Hortobágytól Tibetig mindenütt otthon van, ahol a nomád kultúra még él és őrződik, hiszen legalább 80-100 helyszínről hozott izgalmas tudósítást e mostani, csak a pásztoréletet dokumentáló könyve is. Kunkovács Lászlót a magyar szellemi élet génbankjának nevezte az Akadémia elnöke, neve fogalom, életműve mennyiségében is felbecsülhetetlen és felmérhetetlen. Ennek a hatalmas életműnek az első nagy összegző és reprezentatív darabja az MMA támogatásával megjelent Pásztoremberek, az MMA pedig a továbbiakban is támogatni kívánja ezt a hatalmas dokumentációs programot.
Selmeczi Kovács Attila etnográfus méltatásában kiemelte, hogy Kunkovács nem egyszerűen fotós és néprajzos, hanem egy sajátos kultúrantropológiai kutatási módszer kidolgozója: a fényképezés mint kutatási módszer fűződik a nevéhez. E módszer lényege, hogy valamennyi fotója élő kultúrát örökít meg, nem „beöltöztetett" vagy skanzen-népművészet jelenik meg a fotóin. Szinte hihetetlen, de valóban ma is él és létezik a több ezeréves nomád kultúra itt, a Kárpát-medencében is – elsősorban az Alföldön, de a Kárpát-medence számos más részén is gyűjtött máig megőrzött és élő archaikumokat a fotós-néprajzos. Györffy István, akihez hasonló értékmentést végzett Kunkovács, a két világháború között szeretett volna eljutni a fiatal Szovjetunióba a nomád tárgyi világ és hagyomány tanulmányozására – nem kapott erre lehetőséget, jó fél évszázad után Kunkovács konok kitartásának köszönhetően be tudta járni azt a területet is. Selmeczi Kovács Attila szerint Kunkovács eredményességének egyik titka, hogy mindig azonosulni tudott alanyaival, szemlélődő világlátásukkal, a láttató fotók mellett pedig színes, plasztikus szövegekben képes elmesélni, átadni hatalmas ismeretanyagát.
Kunkovács László megköszönve a laudációkat elmondta, hogy ő valójában nem akart semmi mást, mint néhány alapkérdésnek utána járni. Közelről és aprólékosan megnézte, milyen Magyarország, milyen az a kultúra, amit magunkkal hoztunk, mi maradt abból és él-e még, és hogyan él tovább. Ennek nyomait, kapcsolatait kutatva elment Belső-Ázsiába is, hogy az alapvető értékeket, ami egybeköti az emberiséget, föl tudja mutatni.
A könyvbemutató emlékezetes pillanatai közé tartozott, amikor Kunkovács László a könyv mintegy félszáz fotóját levetítette a népes közönségnek. Arcokat, portrékat, tárgyakat mutatott – és mint egy Sinka-balladában – mindegyik fotóhoz sorsokat, történeteket, életeket mesélt el.
A könyvbemutatón részt vettek balmazújvárosi pásztorok „rendes" pásztorviseletben és a város polgármestere. Szűcs Gergely pásztornótákat adott elő, Szabó András előadóművész pedig részleteket olvasott föl a könyv kísérőírásaiból – a hallgatók meggyőződhettek arról, hogy Kunkovács valóban szépírói invencióval idéz fel történeteket, és ezekben a vonzó történetekben a néprajzkutató kutatási eredményeit, tapasztalatait igazi élményként tudja átadni.
A Cser Kiadó gondozásában most megjelent Pásztoremberek című kötet az életmű jelentős állomása, mondotta köszöntőjében Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. Felidézte, hogy néhány hónappal ezelőtt a Forrás Galériában nyitotta meg Kunkovács kiállítását, és akkor megpróbált leltárt készíteni az életművéről: néprajzos, fotóművész, garabonciás, konok vitapartner, aki a Hortobágytól Tibetig mindenütt otthon van, ahol a nomád kultúra még él és őrződik, hiszen legalább 80-100 helyszínről hozott izgalmas tudósítást e mostani, csak a pásztoréletet dokumentáló könyve is. Kunkovács Lászlót a magyar szellemi élet génbankjának nevezte az Akadémia elnöke, neve fogalom, életműve mennyiségében is felbecsülhetetlen és felmérhetetlen. Ennek a hatalmas életműnek az első nagy összegző és reprezentatív darabja az MMA támogatásával megjelent Pásztoremberek, az MMA pedig a továbbiakban is támogatni kívánja ezt a hatalmas dokumentációs programot.
Selmeczi Kovács Attila etnográfus méltatásában kiemelte, hogy Kunkovács nem egyszerűen fotós és néprajzos, hanem egy sajátos kultúrantropológiai kutatási módszer kidolgozója: a fényképezés mint kutatási módszer fűződik a nevéhez. E módszer lényege, hogy valamennyi fotója élő kultúrát örökít meg, nem „beöltöztetett" vagy skanzen-népművészet jelenik meg a fotóin. Szinte hihetetlen, de valóban ma is él és létezik a több ezeréves nomád kultúra itt, a Kárpát-medencében is – elsősorban az Alföldön, de a Kárpát-medence számos más részén is gyűjtött máig megőrzött és élő archaikumokat a fotós-néprajzos. Györffy István, akihez hasonló értékmentést végzett Kunkovács, a két világháború között szeretett volna eljutni a fiatal Szovjetunióba a nomád tárgyi világ és hagyomány tanulmányozására – nem kapott erre lehetőséget, jó fél évszázad után Kunkovács konok kitartásának köszönhetően be tudta járni azt a területet is. Selmeczi Kovács Attila szerint Kunkovács eredményességének egyik titka, hogy mindig azonosulni tudott alanyaival, szemlélődő világlátásukkal, a láttató fotók mellett pedig színes, plasztikus szövegekben képes elmesélni, átadni hatalmas ismeretanyagát.
Kunkovács László megköszönve a laudációkat elmondta, hogy ő valójában nem akart semmi mást, mint néhány alapkérdésnek utána járni. Közelről és aprólékosan megnézte, milyen Magyarország, milyen az a kultúra, amit magunkkal hoztunk, mi maradt abból és él-e még, és hogyan él tovább. Ennek nyomait, kapcsolatait kutatva elment Belső-Ázsiába is, hogy az alapvető értékeket, ami egybeköti az emberiséget, föl tudja mutatni.
A könyvbemutató emlékezetes pillanatai közé tartozott, amikor Kunkovács László a könyv mintegy félszáz fotóját levetítette a népes közönségnek. Arcokat, portrékat, tárgyakat mutatott – és mint egy Sinka-balladában – mindegyik fotóhoz sorsokat, történeteket, életeket mesélt el.
A könyvbemutatón részt vettek balmazújvárosi pásztorok „rendes" pásztorviseletben és a város polgármestere. Szűcs Gergely pásztornótákat adott elő, Szabó András előadóművész pedig részleteket olvasott föl a könyv kísérőírásaiból – a hallgatók meggyőződhettek arról, hogy Kunkovács valóban szépírói invencióval idéz fel történeteket, és ezekben a vonzó történetekben a néprajzkutató kutatási eredményeit, tapasztalatait igazi élményként tudja átadni.
