Ifj. Sapszon Ferenc karnagy Egy szeretetmű forrásainál című székfoglaló előadásában a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola nevelési rendszerének bemutatására tett kísérletet, mert mint elmondta, a teljes rendszer ismertetése egy legalább 500 oldalas könyv anyaga lenne, mely remélhetőleg elkészül egyszer. Kihangsúlyozta, hogy az iskola „szeretetmű", ahogyan előadásának címe állítja, mert ha nem az, akkor nincs értelme.

Sapszon Ferenc a Zeneakadémia elvégzése után egy zenei tagozatos általános iskolában kezdett tanítani, ahol az énekoktatás „katasztrofális", a kórus „romokban" volt. Egy következetes, intenzív nevelőmunka révén azonban a létrejött gyermekkórus néhány év alatt fokozatosan az ország, majd az európai gyermekkarok élvonalába került. Ez a zenei igényességen és a művészi munkán túl annak az is köszönhető volt, hogy az órákat számtalan személyes beszélgetés és közös program, például kirándulás egészítette ki. „Hálásak voltak, hogy igazi értékeket kaptak, igényes szeretetet tapasztaltak." A sikerélmények mellett szembesülnie kellett az iskola állapotával, a nevelés hiányosságaival. Ezek a tapasztalatok érlelték meg benne egy új iskolatípus létrehozásának igényét. Egy nevelőiskolát, ahol minél hosszabb életkort átfogva, Kodály elképzelései szerint a teljes embert nevelik. Utólag is hálás Kodály Zoltánnénak, aki hozzájárult a név fölvételéhez. Így hozta létre a Kórusiskolát, amely nemcsak egy módszertani, vagy szervezeti újítás, hanem sajátos nevelési rendszer.


Kiemelte, hogy „nevelést, iskolát csak tiszta és teljes emberképre, mélyen átgondolt, időtálló igazságokra, tiszta forrásokból táplálkozó koncepcióra szabad építeni". A Kórusiskola a hagyományos oktatási intézménytől leginkább abban különbözik, hogy gyermekközpontú, teljes embert nevel, folyamatorientált és az életet nem szaktárgyakba akarja belegyömöszölni, hanem éltet. A nevelő eredményessége nem azon múlik, hogy mit tesz, hanem azon, hogy kicsoda és milyen szerepet tölt be a tanulóval való kapcsolatában. A nevelés és a tanítás lényege tehát nem a módszer, hanem a kapcsolat.
A Kórusiskolában a zenei nevelés vokális alapokon nyugszik – folytatta –, emellett minden gyermek 2.-tól a 10. osztályig kötelezően hangszert tanul. Vannak részterületek – a dalosjáték, a népdal, a néptánc, a „Kokas-féle" zene-mozgás improvizáció, a szolfézs, az ének, a zenetörténet –, amelyeket bizonyos órák súlyoznak. A Kórusiskola nem kényszerít zenei pályára, egyéb területeken is eredményes, amit bizonyítanak a kompetenciamérések kimagasló eredményei, a versenyek, a továbbtanulás. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusai 2006-ban Magyar Örökség elismerésben részesültek.