A díjazott méltatásakor Juhász Anna kulturális menedzser felidézte, hogy Szakonyi Károly az 1950-es években kezdett publikálni, bemutatkozó novellája Kuzmics fusizik címmel jelent meg, első kötetét (Középütt vannak a felhők) 1961-ben adták ki, ezt követően 1963 januárjától dramaturgiai ösztöndíjas lett a Nemzeti Színháznál. Megírta első drámáját, az Életem, Zsókát! Ettől kezdve élete a színház világához kötődik. 1966-ig a Nemzeti Színház, 1975–1978 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1982–1988 között a győri Kisfaludy Színház, 1989-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1993-tól a debreceni Csokonai Nemzeti Színház dramaturgja és címzetes örökös tagja. Közben 1984-től 1990-ig a Magyar Nemzet munkatársa. Elbeszélései, regényei mellett sorra mutatták be drámáit, tévéjátékait, színpadi adaptációit. Gyakran hangzottak el rádiójátékai, és az 1970-es évektől kibontakozott gazdag tárcaírói munkássága. Legismertebb műve, az Adáshiba (1970), az egyik legtöbbet előadott magyar színmű, amelyet a Vígszínház felkérésére írt. Az író alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának, majd létrehozta a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatát. Emellett évtizedek óta a Lyukasóra folyóirat főmunkatársa.
A Navarrai Mészáros Márton kulturális újságíró, szerkesztő által alapított Arany Medál-életműdíjat Esztergályos Cecília Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész adta át Szakonyi Károlynak.  A színművésznő beszédében felidézte: Tordy Géza rendezésében játszotta a világhírű Szakonyi-darab, az Adáshiba Bódognéját a Veszprémi Petőfi Sándor Színházban, de az Életem, Zsóka! és az Adáshiba számos előadását látta pályafutása során. „Találkoztam egy hölggyel a múltkoriban, s azt mondta: annyira szerettem magának az írásait! És most már nem szereti? De, csak, amikor maga divatban volt! – felelte. Nem tudtam, hogy még divatban vagyok" – fogalmazott a kilencvenhárom éves szerző, aki a kategória első nem színművész elismertje.

B. L.