A Nógrád megyei Mohorán, a színésznő gyermekéveinek helyszínén Tolnay Klári (1914–1998), az MMA posztumusz tiszteleti tagja pályafutását, privát életének pillanatait megörökítő fotóanyag, jelmezei és a fotók mellett helyet kaptak személyes tárgyai is, mint munkakönyve, vezetői engedélye, két Kossuth-díja vagy vígszínházi öltözőasztala. Láthatók színházi előadásokat idéző kosztümjei, első kiscipője vagy a legutolsó színpadi lábbelije csakúgy, mint a család egykori zongorája, amit általában meg is szólaltatnak a mohorai ünnepségeken.
A Tolnay Klári-díjat a magyar színház- és filmművészet szolgálatában nyújtott magas színvonalú és odaadó munkásságért 2014-től adományozza a Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület. Odaítélésére egy tíz főből álló, szakmai szervezetektől delegált kuratórium tesz javaslatot az egyesület elnökének. A díjakat az egyesület elnöke adományozza. Az átadási ünnepséget a mohorai Tolnay Klári Emlékházban tartják.
A díj 2006 óta Tolnay Klárit ábrázoló bronzplakett, Krasznai János szobrászművész alkotása. 2014 óta Tolnay Klári vadgerléit ábrázoló szobor, Mile Ibolya keramikusművész alkotása.
A díjazottak: Vándor Éva és Reviczky Gábor (2014/15), Kubik Anna és Venczel Vera (2016) Bencze Ilona, Béres Ilona és Dunai Tamás (2017), Császár Angela, Zsurzs Kati és Szilágyi Tibor (2018), Pásztor Erzsi, Nagy Anna, Cserhalmi György, Szegedi Erika és Rátkai Erzsébet (2019).
Tolnay Klári születésének századik évfordulójáról 2014-ben egész éves programsorozattal emlékeztek meg. A kétszeres Kossuth-díjas színművész alakját kiállításokkal, filmvetítésekkel, beszélgetésekkel, konferenciával és centenáriumi gálaműsorral idézték meg. A Pécsi Országos Színházi Találkozón egykori pályatársai idézték fel a közös munka élményeit, és a Magyar Művészeti Akadémia erre a jeles alkalomra készíttetett Tolnay Klári-emlékérmeivel a művésznő szakmai örökösei előtt is tisztelegni kívánt.
Tolnay Klári 1914. július 17-én Tolnay Rózsiként született Budapesten, de Mohorán nevelkedett. 1932-ben Debrecenben érettségizett, az első sikert 1934-ben a Meseautó című film hozta meg számára. Ettől kezdve csaknem száz filmben és tévéjátékban szerepelt, köztük a Dérynében, a Rokonokban vagy a Pacsirtában.
1950-től haláláig a Madách Színházban játszott, itt kapta meg a világirodalom legnagyobb szerepeit. Kiemelkedő alakítást nyújtott a Rómeó és Júliában, Ibsen Nórájának címszerepében, a Három nővér Irinájaként és a Sirály Arkagyinájaként vagy Blanche-ként A vágy villamosában.