Bethlenfalvy Ádám, a Károli Gáspár Református Egyetem docense a színházi nevelés elmúlt tíz évét (2013–2023) tekintette át. A kutatások szerint Magyarország egyedülállóan gazdag színházi nevelési programokban. A tendenciák közül kiemelte, örvendetes, hogy növekedett a kis létszámú interaktív programok száma. Érdekesség, hogy a feladatot, amelyet korábban az alternatív színházak végeztek, mostanra egyre több kőszínház is felvette a repertoárjába, a korábbi alternatív társulatoktól kölcsönözve szakembereket, módszereket. Bethlenfalvy a hallgatóság figyelmébe ajánlotta a kínálatot felvonultató www.szinhazineveles.hu weboldalt, majd azt is elmondta, a felmérés során nemcsak számos programot látogattak meg, hanem nagyon sok gyerekkel készítettek interjút is országszerte. Ezek a beszélgetések visszaigazolták, hogy a gyerekek a „legerősebb" előadásokat, illetve azokat a produkciókat értékelték legtöbbre, ahol az interakcióban valódi kérdéseket tettek fel nekik, és őszintén kíváncsiak voltak a válaszaikra.


A népszerű történelemtanár, író Balatoni József főképp a pedagógusok szempontjából beszélt a témáról. Saját tapasztalata szerint viszonylag kevés produkciót készítenek kifejezetten kamaszok számára, mert nehezen megszólíthatónak, „problémásnak" tartják a korosztályt. Fontosnak tartotta, hogy az előadások kapcsolódjanak a tananyaghoz, de ne ismételjék a tanórán elhangzottakat, inkább kiegészítő információkkal szolgáljanak. Nehezítő körülmény az információ lassú, körülményes útja, mert a hírleveleket először a tankerülethez kell eljuttatniuk a színházaknak, gyakran előfordul, hogy elévül az információ, mire a pedagógushoz ér. Hangsúlyozta: az első, korai színházélmény pozitív vagy negatív volta akár évtizedekre meghatározó lehet, valamint kiemelte az élményfeldolgozó beszélgetések fontosságát. Balatoni József a színházi nevelési produkciók kötetlenebb formáját is dicsérte, mint olyan tényezőt, amely kedvez a gyerekek oldott, őszinte megnyilvánulásainak. Tanárként az ingyenes színházlátogatásra lehetőséget nyújtó pályázatok számának csökkenését tapasztalta, pedig – hivatkozott saját tapasztalatára – még az újpalotai gyerekek közül többen is az iskolai szervezésnek köszönhetően jutottak el életükben először színházba, illetve a belvárosba, mi lehet a helyzet az ország más régióiban? „A legfontosabb, hogy minél több gyerek megismerje a színház csodáját, és ebből ne maradjanak ki a kistérségi, leszakadófélben lévő települések sem" – mondta Balatoni József.


Gulyás Dénes, a Pécsi Nemzeti Színház operaigazgatója a tiszta, igényes, magas színvonalú előadások nevelő erejét hangsúlyozta. Személyes példákban, irodalmi idézetekben bővelkedő megszólalásában hiányolta a Nemzeti alaptantervből azt a célt, hogy tanulmányaik végeztével művészetértő, művészetkedvelő fiatalok hagyják el az iskola padjait.


A színházi nevelési szakember a mindennapok gyakorlatias kérdéseire irányította a figyelmet. Madák Zsuzsanna személyes tapasztalatai részben a debreceni Csokonai Nemzeti Színházból származnak. A színházban tíz éve működő Csokonai Színház Ifjúsági Programjával (CSIP) megnyitották a teret a közös gondolkodás, közös alkotás irányába. Ahhoz, hogy a színház valóban közös ügy lehessen, azaz mind a színházi, mind a befogadói oldal elégedett legyen, hatékony és intenzív kommunikációra lenne szükség a produkció minden szereplője (színházi vezetőség – színész – rendező – pedagógus – diák) közt. Madák Zsuzsanna több népszerű, sikeres előadás példáját említette a Csokonai Színházból, de hozzátette, ezeknél az előadásoknál fontos szerep jut a színészek megfelelő lélektani és pedagógiai felkészítésének, motivációjának felélesztésében, ami nem zárulhat le a bemutatóval, hanem folyamatos utánkövetést igényel.


Lipták Ildikó megszólalásának köszönhetően ismét egy általános képet kaphattunk a témáról. A színházi nevelési szakember a színház-pedagógia magyarországi története rövid áttekintése után tanulságként elmondta: az ilyen produkciók gondolkodásra és a nézőpontváltás képességére tanítják meg a résztvevőket. A diákoknak lehetőségük van kikerülni a megváltoztathatatlannak tűnő iskolai vagy társadalmi skatulyáikból, megmutatkozhatnak korábban a háttérben rejlő képességeik. Lipták Ildikó felhívta a figyelmet az okoseszközök egyre intenzívebb terjedésére, amelynek negatív, romboló hatásai már egészen kis korban is megmutatkoznak. A színház-pedagógiai programok ezzel szemben egyrészt a valós, intenzív, közvetlenül megtapasztalható élmény alternatíváját nyújtják, másrészt terápiaként is működhetnek.

Fekete Péter a cirkusz vonatkozásában beszélt a színház-pedagógiáról. A Fővárosi Nagycirkusz igazgatója felhívta a figyelmet az utóbbi másfél, egy évtized változásaira, amikor a cirkuszi előadások is a magas művészi előadások létrehozásának igényével születtek, születnek. Rámutatott ugyanakkor a művészeti ág és a tananyag összekapcsolásának lehetőségeire, akár a természettudományok oldaláról is, mely élményszerűségével segít a tananyag bevésődésében. Példaként említette, hogy a rendhagyó órák, a Tanulj cirkuszt! program, valamint a Cirkuszmúzeum mind érdekes lehetőséget biztosítanak a diákoknak a közvetlen élményszerzéshez.

A legkisebbeknek készített, babaszínházi tapasztalatairól beszélt Nagy Petra. A Magyar Színház színművésze korábban a Vaskakas Bábszínházban kezdett foglalkozni a témával. A már a hat hónapos korosztály számára készülő előadások a legegyszerűbb, hétköznapi történéseket dolgozzák fel húsz percben, gondosan ügyelve arra, hogy minél biztonságosabb, barátságos közeget teremtsenek a legkisebbeknek. Az előadásokat játék követi, ahol nagyobb szerep jut a szülőknek, kísérőknek. Mint Nagy Petra elmondta, ebben a műfajban a kísérletezésnek kisebb terep jut, a kisgyerekek érzékenységére fokozottan tekintettel kell lenniük. A színházi szakember hangsúlyozta, nevelési céljuk a produkciókkal, hogy a kultúrájukat megismerő, önmagukkal és a környezetükkel biztonságosan együtt élő felnőtteket neveljenek.

Zárszavában Nagy Viktor arról beszélt, milyen előnyökkel jár a művészeti nevelés a nemzetközi kutatások szerint mind az egyének életére, mind a társadalmi beilleszkedésre nézve. Megismételte, hogy a színház dönteni és gondolkodni tanít, és kiemelte a színház-pedagógiai programok jelentőségét mint olyan eseményeket, amelyeknek pozitív következménye, „társadalmi hasznossága" mind rövid, mind hosszú távon jelentkezik. Az MMA Színházművészeti Tagozatának vezetője Kodályt idézte: „Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Opera igazgatója. Mert a rossz igazgató azonnal megbukik. (Néha még a jó is.) De a rossz tanár harminc éven át harminc évjáratból öli ki a zene szeretetét." ." Nagy Viktor megköszönte az előadóknak a részvételt, végezetül pedig kiemelte, a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozata ahogy eddig, továbbra is olyan konferenciákat szeretne szervezni, ahol az adott színházművészeti téma legjelesebbjei találkozhatnak, és párbeszédet folytathatnak a közönséggel valamint egymással.