Török Richárd az át­lát­ha­tó és át­jár­ha­tó világ em­be­re volt. Min­den mun­ká­ja a maga tel­jes­sé­gé­ben, mély­sé­gé­ben és össze­tett­sé­gé­ben iz­gat­ta. Köl­tő­ink­ről, író­ink­ról, a ma­gyar és egye­te­mes kul­tú­rát, tör­té­nel­met ala­kí­tó és gaz­da­gí­tó sze­mé­lyi­sé­gek­ről min­tá­zott szob­rai plasz­ti­ka­i­lag rend­kí­vül ár­nyal­tak, meg­je­le­ní­tő ere­jük le­nyű­gö­ző. 1985-ben Lon­don­ban, a Bar­bi­can kul­tu­rá­lis köz­pont­ban ál­lí­tot­ták föl a mű­vész Bar­tók Béla bronz­ba ön­tött mell­szob­rát. Nemes fe­lü­le­tek és emel­ke­dett­sé­get árasz­tó meg­je­le­nés jel­lem­zi, a Bar­tók-féle „csak tisz­ta for­rás­ból" gon­do­lat plasz­ti­kai meg­fe­le­lő­je. Má­tyás ki­rály vi­seg­rá­di szob­ra (1988) a te­kin­télyt pa­ran­cso­ló, erős, de meg­fá­radt ural­ko­dó­ról be­szél. Kos­suth és Szé­che­nyi szob­ra New York­ban, a ma­gyar ENSZ pa­lo­tá­ban áll, mind­ket­tő rend­kí­vü­li meg­szó­lí­tó erő­vel bír. A ki­ál­lí­tá­son össze­vet­het­jük az ereje tel­jé­ben lévő, eu­ró­pai ér­ték­rend­ben gon­dol­ko­dó zse­ni­á­lis po­li­ti­kus és az el­me­gyógy­in­té­ze­tet meg­járt „leg­na­gyobb ma­gyar" vo­ná­sa­it; egyi­ken sem ta­lá­lunk hamis pá­toszt.
Török Szent Ist­ván alak­já­ba sű­rí­tet­te mind­azt, amit tisz­telt és ér­ték­nek tar­tott. Első ki­rá­lyunk a leg­na­gyobb pél­da­kép, Ist­ván műve, meg­va­ló­sí­tott esz­méi szá­má­ra a leg­főbb er­köl­csi mér­ték. Ál­lam­ala­pí­tónk áb­rá­zo­lá­sai több­nyi­re a kon­zer­va­tív köz­íz­lés­nek kö­ve­tik, annak igye­kez­nek meg­fe­lel­ni, he­ro­iz­must és mél­tó­sá­got hor­doz­nak. Török azon­ban nem a köz­íz­lés alá, hanem elé po­zí­ci­o­nál­ta szob­ra­it. Au­to­nóm módon je­le­ní­tet­te meg az első ki­rályt és szen­tet a ma­gyar tör­té­ne­lem­ben.
A Györ­köny­ben meg­va­ló­sult II. vi­lág­há­bo­rús bronz em­lék­mű ka­tar­ti­kus erejű, bronz­ba ön­tött me­men­tó. Szűk­sza­vú, döb­be­ne­tes él­mény a ke­reszt for­mát öltő cson­kult kar, a vég­ső­kig el­kín­zott bo­ros­tás arc, a ha­lott ka­to­na le­zárt szeme. Gyolccsal kör­be­csa­var­va a krisz­tu­si szen­ve­dé­sek­re em­lé­kez­tet. Nem lát­juk az el­eset­tek és hősök áb­rá­zo­lá­sá­nak meg­szo­kott pá­to­szát. A mű II. vi­lág­há­bo­rús em­lék­mű szob­rá­sza­tunk egyik leg­őszin­tébb al­ko­tá­sa.
Utol­só műve a Be­fe­je­zet­len Ma­don­na (1992). Az anya szen­ve­dé­se immár be­le­nyug­vás­sá ne­me­se­dik, a fáj­da­lom át­jár­ja lé­nyét. Erőt­le­nül ölébe hulló ke­zé­vel tart­ja gyer­me­két. Első pil­lan­tás­ra ezt és így lát­juk. Szob­rá­szi ere­jé­nek kö­szön­he­tő­en át­él­jük a pieta tel­jes él­mé­nyét, noha a gyer­me­ket Török Ri­chárd már nem ké­szít­het­te el. 1993 ja­nu­ár­já­ban vá­rat­la­nul tá­vo­zott kö­zü­lünk. Szü­lei több mint tíz éven át el­tö­kél­ten igye­kez­tek he­lyet ta­lál­ni a mű­ve­i­nek. Hit­tek abban, hogy a művek köz­zé­té­te­lén ke­resz­tül ta­lál­nak a mű­vé­sze­té­hez méltó el­he­lye­zést. Vas­vár vál­lal­ta a meg­tisz­te­lő fel­ada­tot, hogy egy em­lék­mú­ze­um­ban fe­le­lős­ség­gel őrzi és be­mu­tat­ja a mű­ve­ket. (Be­ne­dek Ka­ta­lin)

A kamaratárlat – melyhez katalógus is készült – tematikájában a Műcsarnok Egy/Kor kiállításához kapcsolódik, mely a Kádár-rendszerben különutakon járó, s részben feledésbe merült alkotókat emel vissza a köztudatba. Somogyi József szobrászművész egykori tanítványának emlékkiállításán a ku­rá­to­r Bene­dek Ka­ta­lin és Mayer Ma­ri­an­na. A kiállításon egyébként két archív filmfelvétel is látható, az egyik Török Richárd és Kő Pál barátságát is megidézi.