Utassy József síremlékének avatása
2013. augusztus 27-én, a Zala megyei Rédicsen került sor Utassy József Kossuth- és József Attila-díjas költő síremlékének felavatására és felszentelésére.
A síremlék már idén márciusban elkészült, de az akkori zord időjárás miatt Horváth Erzsébet, a költő özvegye, a rédicsi önkormányzat, a Magyar Írószövetség, a Pannon Írók Társasága, illetve a Magyar Művészeti Akadémia új időpontot jelölt ki az avatásra és a hivatalos felszentelésre, mely egyben zarándoklat is az elhunyt költő tiszteletére. A helyi Szentlélek Római Katolikus Templomban Lendvai Zoltán János rédicsi, és Orsós Zoltán csákánydoroszlói plébános celebrált szentmisét a három éve elhunyt költő lelki üdvéért. A síremléknél Tóth Lajos, Rédics polgármestere köszöntötte a vendégeket, a költő özvegyét és a Szlovéniából érkezőket. Mint mondta, vegyes érzésekkel áll a sírnál, hiszen egyrészt büszke, hogy a modern magyar költészet nagy alakja nyugodhat Rédicsen, ugyanakkor szomorú is, hiszen 2006-óta – mikor is volt szerencséje megismerkedni „Dzsó"-val, ahogy oly sokan hívták – egészen a költő haláláig egyre mélyülő kapcsolat alakult ki közöttük. Mezey Katalin akadémikus, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője, Utassy kortársa, pályatársa, a Kilencek tagja – elsősorban Utassy József személyiségéről, habitusáról beszélt, kiemelve azt az energiát, ami a hamar jelentkező súlyos betegség ellenére is oly mértékben meghatározta költészetét. Beszélt a költőnek a környezetére gyakorolt különleges hatásáról, emlékeztetett a Zúg március című, méltán legismertebb versére, mely egy egész nemzedéknek adott hitet és biztatást. Vasy Géza, a Magyar Írószövetség volt elnöke az alkotó „második életről" beszélt, amely a halál után következik el. Arról a felelősségről, mely az utódokra hárul, hiszen gondozni kell a költő örökségét. Szerencse – fogalmazott Vasy Géza –, hogy Utassy József már életében népszerű költő volt, hiszen a szabadság és a szerelem két olyan vezérmotívum költészetében, amire a rendszerváltás előtt és után, s mindig is szüksége lesz a magyarságnak.
Kő Pál szobrászművész Mihály Gábor Munkácsy Mihály-díjas szobrász alkotását méltatva kiemelte a művész anyagválasztását: a gránit nem csak különleges megmunkálandó alap, de méltán szimbolizálja Utassy József személyiségét.
Az ünnepségen Orgona László és Tekán Kinga előadóművészek szólaltatták meg a költő verseit.
Kő Pál szobrászművész Mihály Gábor Munkácsy Mihály-díjas szobrász alkotását méltatva kiemelte a művész anyagválasztását: a gránit nem csak különleges megmunkálandó alap, de méltán szimbolizálja Utassy József személyiségét.
Az ünnepségen Orgona László és Tekán Kinga előadóművészek szólaltatták meg a költő verseit.
|
Az újabb magyar lírában kevés költő akad, aki oly mértékben polarizálta a kritikát, mint Utassy József. Nemzedéke akkor jelentkezett, amikor divat lett a közösségi, a nemzeti sorsnak elkötelezett, később képviseletinek nevezett irodalom megkérdőjelezése, sőt kigúnyolása. Első versei 1965 decemberében jelentek meg a Kortársban, ez időben szerveződött a bölcsészkaron a Kilencek költőcsoport. Antológiájuk, az Elérhetetlen föld hosszas huzavona után csak 1969-ben jelenhetett meg Nagy László ajánlásával. Első önálló verseskönyve, a Tüzem, lobogóm!, azonnal népszerűvé tette a költőt, ugyanakkor felkeltette a hatalom gyanakvását a versekben megnyilvánuló társadalomkritika. A Petőfit idéző Zúg Március című költeménye nemzedéke és kora emblematikus verse lett. Háborús árva, költészetének legfontosabb élménye az apa elvesztése mellett a nemes patriotizmus, a természet és a szerelem. Szerelmes versei és a honszerelem versei ugyanazzal a szenvedélyes ihletettséggel szólalnak meg. Később a szülőföld, a gyermekkori élmények, az ifjúság, a szerelem eltűnése, valamint a betegség, a halál jelent számára újabb élménykört. Betegsége 1974 után akadályozta a munkában, fiát gyógyíthatatlan betegségben veszítette el, a megpróbáltatások súlyos idegbetegséget idéztek elő, ennek ellenére megkerülhetetlen lírai életművet hozott létre (Kálvária-ének, 1995). 2005-től a Zala megyei Rédicsen élt, ebben az időszakban két önálló kötete jelent meg, Farkasordító és Ezüst rablánc címmel. Verstanilag nemzedékének egyik legképzettebb költője, a költői kifejezés lehetőségek szüntelen bővítését kutatta, a népköltészet és a dalforma mestere és megújítója, "tele keserű, fájdalmas és modern disszonanciákkal, egy tökélletes forma fegyelmében" alkotott (Domokos Mátyás). |
