Páskándi Gézára emlékezve
 
Májusban huszonöt éve, hogy elhunyt Páskándi Géza (Szatmárhegy, 1933. május 18. – Budapest, 1995. május 19.) erdélyi magyar író, költő, esszéíró, drámaíró, publicista, az 1992-ben létrejött Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet egyik megalapítója (1992–1995 között elnökségi tagja), az MMA posztumusz tiszteleti tagja. Ahogyan azt Bertha Zoltán irodalomtörténész írta a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2008. május 20-án rendezett Páskándi Géza-emlékünnepség alkalmából: „Nekünk, a hetvenes évek diáknemzedéke számára Páskándi Géza kezdettől példa és szinte legenda volt. Baráti körök susmogásaiból tudtuk róla, hogy '56 után elítélték, és hat évet töltött Románia legszörnyűbb börtöneiben és lágereiben, a Duna-deltai kényszermunkatáborokban. S hogy szabadulása után, a hatvanas évek végén már világirodalmi jelentőségű abszurd drámákat írt, illetve a Vendégséget nagy sikerrel játsszák Budapesten, miközben színműveit Romániában letiltják és elhallgatják."