Zsigmond Dezső dokumentumfilm trilógiája három hendikepes ember történetét göngyölíti fel, akik mégis messze kimagaslanak kortársaik közül. Az anyagi, a testi lehetőségeik erősen korlátozottak ugyan, de az akaraterejükkel, emberi tartásukkal sokszorosan felülmúlják adottságaikat, és nemcsak magukat, de környezetüket is megváltoztatják. A harmadik film a tolószékes csíkfalui csángó fiúról, Lőrinc Celesztinről szól, aki gyerekkorában egy cseresznyefáról leesve eltörte a gerincét. De nem azon gondolkodott el, hogy miért kapta Istentől a nehéz sorsot, hanem, hogy mi dolga lehet, hogy életben maradt. Ezért úgy érezte, meg kell szolgálnia a tisztességért: ma ő működteti a 36 országban 35-40 ezer ember által hallgatott Csángó Rádiót; ő „A háló királya" főszereplője. A film erőteljes és felemelő alkotás, a legerősebb lírai pontja talán éppen az a kép, amelyik az karaterő határtalanságának metaforájaként állítható: Celesztin kevés pihenőnapjai egyikén barátaival kirándul a Szeret folyóhoz, és a parton a nézővel együtt révül a víz végtelen habjaiba.