Fotó: B. Müller Magda
Sára Sándor 80 éves
Sára Sándor 2013. november 28-án ünnepli 80. születésnapját. Ebből az alkalomból az Uránia Nemzeti Filmszínház és a Magyar Művészeti Akadémia november 26-án este köszöntötte a mestert az Uránia Dísztermében.
A családias hangulatú ünnepségen a barátok, kollégák, pályatársak idézték fel a rendező, operatőr, dokumentumfilmes, fotós és televíziós elnök Sára pályájának fontosabb állomásait. Az elhangzó köszöntőket Ökrös Csaba és együttese zenés jókívánságai kísérték.
Az est nyitányaként a Sára Sándor Duna televíziós kollégáiból, a „régi dunásokból" álló alkalmi kórus énekelt köszöntőt, majd Bakos Edit, az Uránia igazgatója mondott ünnepi beszédet, melyben említést tett arról, hogy az elmúlt tíz hétben a Filmszínházban Sára történelmi dokumentumfilmjeiből álló, nagy sikerű sorozatot láthatott a közönség. „Az alkatában fiatal korától meglévő türelmetlen tenni akarás, szüntelen teremtési, jobbítási, kiigazítási törekvés semmit sem csillapodott 80 éves korára. Továbbra is hatással akar lenni a közügyekre, szakmája ügyének tágabb és szűkebb környezetére. Kemény, de szilárd értékítéletű, nyugalmat és biztonságot árasztó, nagyon szerethető, karizmatikus ember. Életműve tiszteletet, megbecsülést parancsoló." – mondta el az ünnepeltről. Sára Sándort, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagját Fekete György MMA-elnök az Akadémia összes tagozata nevében köszöntötte: "Felhatalmazásom van ma este arra, hogy a Magyar Művészeti Akadémia nevében sorsodra, Sándor, és a Tiéidre a Teremtő áldását kérjem, és közös büszkeségünknek adjak hangot azért, hogy ezekben a történelmi időkben veled együtt lehetünk szolgálatára a magyar nemzetnek."
A jelenlévők megtekintették a B. Müller Magda standfotóiból, portréiból álló fotómontázst, Hollósi László „Amit magammal viszek..." – Sára Sándor Káli medencéje című portréfilmjét, valamint három Sára-rövidfilmet (Virágát a napnak, 1960; Vízkereszt, 1967; Pro Patria, 1969). Lugossy László filmrendező, a Duna Televízió volt alelnöke a Sára Sándor vezette Duna Televízió munkatársai, kollégái nevében köszöntötte az ünnepeltet, felidézve személyes emlékeit, Kósa Ferenc pedig elmesélte megismerkedését Sárával és az ugyancsak 80 éve született Gaál Istvánnal, akik ekkor éppen a Pályamunkások (1957) című etűdjüket mutatták be a főiskolán. (A filmet ide kattintva megtekinthetik.) Köszöntőjében beszélt továbbá a Csoóri–Kósa–Sára alkotóhármas létrejöttéről, kiemelve, hogy mindig is „a teljes igazság szolgálatát" vállalták. Igazságérzetük és legjobb tudásuk szerint készítették el 1965-ben a legendás Tízezer napot, melyet a hazai cenzúra egészen a film 1967-es cannes-i sikeréig betiltott, s ezután is csak úgy engedett bemutatni, hogy a film végét átvágták. Kósa Ferenc felidézte a napot, amikor Sára Sándorral közösen azon töprengtek, hogyan érjen véget a Feldobott kő (1968) című, ugyancsak közös filmjük. "Kérd számon a történelemtől az embert, és igazad lesz. Kérd számon az embertől a történelmet, és igazad lesz." – hangzott máig érvényes ars poeticájuk.
Az egybegyűltek az Uránia kávézójában köveskáli Sára-borokkal koccintottak a mester egészségére, majd következett két meglepetés: Pintér Judit, Medgyesi Gabriella és Ordódy Judit a tavaly 20 éves Duna Televízió történetének Mészáros utcai fejezeteit bemutató kötetet (Mészáros u. 48. – Fejezetek a Duna Televízió történetéből), Fazekas Eszter pedig a MaNDA legújabb kiadványát, a 80 huszár (1978) DVD-változatát adta át, melyen a nagyjátékfilm mellett szerepel a Pro patria című etűd és egy interjú Sára Sándorral. A Duna-könyvet a szerkesztők egy honlappal is kiegészítik: ide várják a dunások visszaemlékezéseit, történeteit, fotókat, videókat, minden olyan dokumentumot, ami a Duna Televízió történetét – különösen a Mészáros utcai székház felszámolásának idejéig tartó szakaszát – meséli el.
|
„A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, …" A borítón található kép találóan jelképezi a kötet tárgyát: magát a fenséges folyamot láthatjuk, amely összeköti a magyarság XX. században szétszakadt nemzettesteit, szimbolizálva a Duna Tv legfontosabb kulturális misszióját. Ugyanakkor a medréből kilépett víz egy kis utcanév táblát készül elnyelni, melyen a médium jelképévé vált székházának a címe áll. A meglehetősen keserű üzenet az, hogy ennek a lelkes kis összeforrott gárdának, minden erőfeszítése ellenére sem sikerült fenntartania mindazt, amit megálmodott, mára a cég elvesztette székházát, függetlenségét, beleolvadt az MTVA-ba. A cikkgyűjtemény a televízió egykori munkatársai heroikus erőfeszítéseinek elmúlt 20 évét igyekszik dokumentálni elsősorban belső szemszögből. Az emlékezők szükségszerűen szubjektív képet adnak egy olyan kezdeményezésről, ami máig egyedülálló a volt keleti blokkban. Küldetése a magyarság múlt századi történetének, Trianonnak a fájó örökségének hatásait tevőlegesen tompítani, amit az elmúlt hatvan év politikája negligált. Néhány felelősen gondolkodó értelmiségi azonban a rendszerváltásban meglátta a történelmi lehetőséget, és bátor volt cselekedni is. Kezdetben az Antall-kormány bizalmát élvezve hozták létre az első magyar műholdas televíziót, ami frappáns XXI. századi választ adott a nemzet fél évszázados kulturális széttagoltságának problémájára. Sziszüphoszi a keletkezés, ahogyan a kezdetektől fogva politikai csatározások kereszttüzében kellett megerősödnie, kezdetben alapítványként, lépésről lépésre gyarapítva műszaki bázisát. Párhuzamosan az anyaországbeli technikai felépítmény fejlődésével, meg kellett küzdeni a szomszédos országokban a gyakran ellenséges, de legalábbis passzív közegben a műsort vevő technika felállításáért. Csak egy pillanatkép a sok közül: ahhoz, hogy a moldvai csángó falvakban fogni lehessen az adást, parabola antennákat kellett felállítani és a jelet tovább osztani háztartásokra, az akkor még nem ritkán kilencszázas évek elejét idéző elektromos hálózat bázisán. És mégis akadtak új és újabb adományozók, vállalkozó emberek a megvalósításhoz. A határon túli tudósítói gárda tudatosan került ki az ottani magyarok közül, hidat teremtve az anyaországgal, és megerősítve az anyanemzethez tartozás tudatát. A műsor szerkezete a kezdetektől szembement a kereskedelmi televíziózás könnyen fogyasztható gyakran „olcsó és híg" műsorainak trendjével, ide csak egy bizonyos nívószint fölötti értékközvetítő műsor kerülhetett be. Erre garanciát jelentett az alapítók, legfőképpen: Csoóri Sándor, Zelnik József, Kodolányi Gyula, Jankovics Marcell, Kőhalmi Ferenc szándéka szerint a televízió élére kerülő és működés első nyolc évét fémjelző Sára Sándor neve. Ennek a korszaknak a hozadéka az 1999-ben elnyert UNESCO Kamera-díj, ami a világ legjobb kulturális televíziójának járó elismerés. A 2000 utáni időszak változó intenzitással, de egyre inkább lejtmenet a Duna Televízió életében, mivel a politika egyre inkább teret nyert a tartalmi kérdésekben. Ennek ellenére többé-kevésbé sikerült fenntartani a Duna küldetését a politikai csatározások viharaiban egészen a 2010-es évig. A beolvasztás az akkori elnök Cselényi László lemondásával kezdődött, és a munkatársak döntő többségének elbocsájtásával járt. Bár kimondható, hogy az 1993-ban létrehozott „entitás" alapjaiban formálódott át azóta, az általa született erős nemzeti összetartozás tudat, és a televízió körül létrejött intézmények, például a Dunaverzitas, a Dunatáj, mind a mai napig prosperálnak, és haladnak a megkezdett úton. Mészáros utca 48. – Fejezetek a Duna Televízió történetéből Szerkesztők: Medgyesi Gabriella, Pintér Judit, Felelős kiadó: Ordódy Judit Krea_TV Kulturális Szolgáltató Kft, 2013 A kötet tartalomjegyzéke elérhető itt. |
Sára Sándort – mint a település szülöttét és első díszpolgárát – 80. születésnapja alkalmából Tura városa is köszönti. November 30-án egy családi, baráti, szakmai összejövetelre kerül sor a Bartók Béla Művelődési Házban, ahol tisztelői ünneplik majd a mestert. Az ünnepségen felsorakoznak a helyi önkormányzat egykori és jelenlegi polgármesterei, a közéletben számon tartott Vigyázó Kör Egyesület Turáért, a település minden díszpolgára, köztük Maczkó Mária népdalénekes, dr. Varga Marianna etnográfus, Kovács László rendező-producer. Bemutatják a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából készült Sára 80 című portréfilmet (Sára Sándor beszélgetőtársa Veiszer Alinda, a film rendezője Mohi Sándor, operatőre Balog Gábor és Szalay Péter). Az ünnepelt művész által elejtett vadból készült pörkölt és a köveskáli Sára-borok mellé a helyi hagyományőrzők népzenével, népdallal, néptánccal kedveskednek. Sára Sándor nem csak alkalmi vendég Turán, hiszen a felújított szülői ház többlaki életének egyik alkotóműhelye, s a gyökereket jelentő találkozók fontos színhelye is.
December 8-án a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet gondozásában, az ünnepi alkalomra DVD-kiadásra került 80 huszár című Sára Sándor-alkotást mutatják be, továbbá fotókiállítást nyitnak B. Müller Magda Sára-filmforgatásokon készült fotográfiáiból.
"80 éves a korszakos magyar filmes, Sára Sándor"
"80 éves a korszakos magyar filmes, Sára Sándor"
|
Sára Sándor első játékfilmje, a Feldobott kő végén a főszereplő vonaton utazik hazafelé, előtte egy befőttesüvegben lebegnek-kavarognak az elmúlt hetek történetének emlékképei: az általa készített fotók. A fiatal figuránsban, aki első sikertelen felvételije után megismerte a szocialista elmélet és az évszázados hagyományok gyakorlata között feszülő ellentmondást, nem nehéz az alkotóra ismerni. Sára Sándornak jó sok befőttesüvegre volna szüksége ahhoz, hogy közel hat évtizedes pályájának képkockáit egybegyűjtse, hiszen az életmű nemcsak hatalmas, hanem formai-stilisztikai, műfaji és gondolati szempontból egyaránt kivételesen változatos is. A kísérleti etűdtől (Virágát a napnak, Pro patria) a lírai szociográfiáig (Cigányok, Vízkereszt), a szatirikus jelenkori parabolától (Holnap lesz fácán) a történelmi témájú (80 huszár, Könyörtelen idők, Vigyázók, A vád) és a legújabb kori társadalmi igazságtalanság ellen tiltakozó (Tüske a köröm alatt) játékfilmig, a „beszélő fejes" riport-dokumentumtól és a „nehézsorsúak" arcát (Indiában is) megörökítő fotóktól a Duna Televízió című „film" képeiig sok minden egymás mellé kerül Sára Sándor közéleti szempontból is jelentős életművében. Nyitnunk kellene tehát egy-egy üveget a rövid-, a dokumentum- és a játékfilmrendezőnek, a fotósnak, a Duna TV elnöknek, de az operatőri életmű is nehezen férne bele egyetlen üvegbe, hiszen ahány rendezőpartnere volt, annyi képi stílust teremtett – Gaál Istvántól Kósa Ferencen, Huszárik Zoltánon át Ranódy Lászlóig vagy Szabó Istvánig. Sára rendezői és operatőri életműve nem stiláris egységével tűnik ki, hanem markáns formateremtő érzékenységével. Első rövidfilmjei a Balázs Béla Stúdióban, illetve a Stúdió útkereső-kísérletező szellemében készültek, amelynek Sára az egyik alapító tagja volt. Pályatársaihoz hasonlóan aztán ő is nagyjátékfilmhez jutott, előbb operatőrként. A Sodrásban vagy a Tízezer nap esetében azonban pusztán a képekért felelős munkatársnál jóval több volt a szerepe. A Feldobott kő szerves folytatása a környezet, a táj adta lehetőségek fenti filmekben elkezdett expresszív kiaknázásának. Ezt követően azonban robbanásszerűen ágazik szerteszét a rendezői-operatőri stílus: látszólag mintha nem is ugyanaz az ember fényképezné a Szindbád szecessziós eleganciájú, az Ítélet balladisztikus súlyú, a Tűzoltó utca 25. szürrealisztikus-onirikus képeit. S mintha nem ugyanaz a rendező forgatná a hetvenes évek elején néhány próbálkozás után hamvába holt groteszk-szatirikus parabolák sorába tartozó Holnap lesz fácánt sem, amelyet a korabeli cenzúra igen rossz szemmel nézett. Sárának talán ezért is ment el a kedve a műfajtól. A következő film ismét jókora váltás, a klasszikus történetmondás iránti igény terméke. A 80 huszár az 1848-ban a Kárpátokon emberpróbáló körülmények között átkelő, a magyar szabadságharc megsegítésére igyekvő katonáknak állít emléket. Heroikus küzdelmüknek az elemekkel – és a történelem külső erői által satuba fogottak harcának a kötelességtudat és a lelkiismeret, a katonai eskü és a hazaszeretet, vagyis a magyar sors vissza-visszatérő, jelenig ható dilemmáival. Az ilyen szemléletű történelmi filmekre azonban nemcsak pénz, hanem (politikai) igény sem volt. A tétlenség, a kompromisszumok helyett azonban Sára egy kihívóan bátor és dacos fordulattal reagált: olyan formát talált, amelyhez mindössze egy kamera és egy eléje ültetett ember kellett. Elhatározásából a nyolcvanas évek legnagyobb hatású dokumentumfilmes irányzata született, amelyben a látványbeli visszafogottságot a riportalanyok megrendítő emlékei ellensúlyozták. Ezekben a – Sára mellett elsősorban Ember Judit, a Gulyás-testvérek, a Gyarmathy Lívia – Böszörményi Géza, az Erdélyi János – Zsigmond Dezső alkotópáros vagy Schiffer Pál által jegyzett – hosszú-dokumentumfilmekben először esett szó a magyar közelmúltnak nemcsak a játékfilmekben, hanem még a társadalomtudományi kutatásokban is kényszerűen elhallgatott legsúlyosabb tragédiáiról, tabuiról. Sára Sándor felkavaró erejű, és ma már felbecsülhetetlen forrásértékű történelmi dokumentumfilmjeinek (Néptanítók, Krónika – Pergőtűz, Sír az út előttem, Csonka-Bereg, Te még élsz?, Magyar nők a Gulágon, Lefegyverzett ellenséges erők, Aki magyar, velünk tart) mind az ELTE-konferencián, mind az Uránia-vetítéséken, mind pedig a részben a konferencia anyagából, részben további szakértők (filmesztéták és történészek) tanulmányaiból tervezett születésnapi kötetben azért is szentelünk kiemelt figyelmet, mert a mai – különösen a fiatalabb korosztályokhoz tartozó – nézők számára, illetve az ország jövője szempontjából egyaránt rendkívül fontos tanúbizonyságokkal és tanulságokkal szolgálnak tragikus múltunkról. Sára Sándor sokszínű, váratlan stílus- és műfajváltásoktól sem mentes életművének különös időszaka volt az a hét év, amíg a televízió mindent elárasztó „rágógumiképeit" legszívesebben betiltásra ítélő képalkotó művész a Duna TV elnöke volt. Szakmai elképzelései igazolásaként 1999-ben az UNESCO a csatornának ítélte a Világ legjobb kulturális televíziója címet. Sára Sándor mégsem maradhatott elnök. 2000 nyara óta arra vár, hogy megvalósíthassa a filmterveit. Új filmek helyett azonban a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával eddig csak a magyar filmművészet kiemelkedő alkotásait népszerűsíteni szándékozó ötlete valósult meg: az 53 magyar film című vetítéssorozat az Uránia Nemzeti Filmszínházban, amelynek folytatásaként a magyar dokumentum-, kisjáték- és animációs filmek javát is be fogják mutatni.
Pintér Judit
|
