Schrammel Imre Kossuth-díjas keramikusművész a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. A mindig új formai megoldásokkal és anyagfelhasználással kísérletező művész elévülhetetlen érdeme a magyar szimpózium-mozgalom 1969-es megalakítása. A róla szóló portréfilmben többek között művészet-felfogásáról vall. A kezdetektől fogva tudatosan kimaradt a keramikus trendekből, sokan a szobrászattal rokonítják munkásságát. Alapelve, hogy nem az alkotó géniusza hozza létre a művet, hanem a forma eleve tökéletesen megvan a természetben. Az ő művészi teljesítménye „pusztán” abban áll, hogy a természeti formákat különféle erőhatásoknak teszi ki, ahogy például az idő is az enyészet révén. Az elmúlás esztétikuma ihlette a madarak maradványait agyagtömbben kiégetve készült sorozatát. A másik nagy sorozatot azok a művek képviselik, amelyeket a természetnek az ember alkotta geometrikus tájra gyakorolt hatása ihlette. Ezeket organikus művészetnek tekinti a művész, mivel a természet visszafoglalja az ember által megváltoztatott valóságot. 
 
Rendező: Tóth Péter Pál
Operatőr: Tóth Péter Pál, Hidvégi Aszter, Szabó József
MMA, 2014, 52’