A hegedű, hegedűféle hangszerek magyarországi története azt igazolja, hogy Magyarországon a hegedűjáték hagyománya Európában a legrégebbiekhez sorolható. Szent István kora óta nyomon követhetők a magyar vonószenére vonatkozó adatok. A magyar hegedűt, mint hangszertípust a lengyel és német hegedű mellett több XVI. századi forrás is említi, és ha már magyar hangszertípusról szólnak a korabeli források, joggal gondolhatjuk, hogy a magyar hegedűs hagyomány nemcsak a legrégebbiekhez tartozik Európában, hanem a legnagyobb hatásúak közé is. Az Itália földjén XVI-XVII.  század során kifejlesztett és egész Európában elterjedt új, modern hegedű ideig-óráig kivette a magyarok kezéből a korábbi vezető szerepet a hegedűjáték terén, azonban történelmi tény, hogy a XIX. század elejétől ismét a magyar hegedűs iskoláé a vezető szerep. Mindez nem azért történhetett meg, mert a XVIII. század során a violino nevű itáliai hangszer, német közvetítéssel eljutott Magyarországra, a magyarok megtanultak rajta játszani és tehetségesebbek lettek volna ezen a téren Európa más népeinél, hanem sokkal inkább azért, mert Magyarországon több száz éves hagyománya volt, egy (vagy több) formájában a modern hegedűtől kissé különböző, de játékmódjában hasonló hangszernek, amelyen az évezredes magyar zenei hagyomány dallamait is megszólaltatták. A magyar falusi hegedűsök játéktechnikája megőrizte a korábbi magyar hegedűk, hegedűszerű vonós hangszerek játéktechnikájának jelentős részét. Újítást talán csak a hangszer húrozása, illetve a hangolása jelenthetett, amely a XVII. század végétől az új, Itáliában továbbfejlesztett hegedűk húrozását és kvint hangolását követte, ha ez egyáltalán újat jelentett Magyarországon és nem egy korábban is már meglévő hangolási forma volt. A korábbi magyar hegedűk, hegedűszerű vonós hangszerek játéktechnikája mellett a magyar hegedűs hagyományban az európai hegedűjáték több történeti korszakának nyomai is felismerhetők. Európában a magyar archaikus hegedűjátékon kívül nem találunk olyan még mindig élő zenei   hagyományt, amely ehhez hasonló mértékben őrizné a barokk zene előadásmódjának mindazon jegyeit, amelyeket a XVIII. századi elméleti munkákból, a korabeli ábrázolásokról, illetve a korabeli zene remekműveiből ismerhetünk. A hegedűjáték történeti stílusrétegei, valamint a különböző magyar népzenei dialektusterületek hegedűs hagyománya között felismerhető rokon vonásoknak tehát nem a magyar zenei hagyományra gyakorolt európai hatás lehet az oka, hanem sokkal inkább az, hogy a magyar nép által is őrzött, éltetett hegedűs-, jórészt tánczenei hagyomány évszázadok óta a legnagyobb hatásúak közé tartozott Európában.

 A film a régi stílusú magyar hangszeres népzenei hagyományt megszólaltató kvint hangolású hegedűk díszítményekben gazdag archaikus játékmódjának legjellemzőbb vonásait mutatja be falusi hegedűsökről készült filmfelvételek részletein keresztül, amelyek a hangszertechnika megismerése céljából, amatőr körülmények között készültek 2002 és 2014 között.

 

rendező-narrátor: Jánosi András, operatőr: Takács Zsolt

 

MMA, 2017