A szépség koldusa – Móser Zoltán kötetéről
A kötet hangsúlyos része az a több mint kétszáz kiállítás, melyet országszerte és külföldön tartottak műveiből, és melyeket méltatások és elismerések kísértek egész pályája során.
A könyvben megjelennek és újraélednek 1988-tól napjainkig kiadott kötetei, albumai is, és az azokról megjelent vélemények.
Zárásként pedig írásain keresztül nyerhetünk bepillantást Móser gondolataiba, ismerhetjük meg életútját, mely visszaemlékezés és összegzés is egyszerre, akár a kötet egésze.„Nézegetem Móser Zoltán képeit... és arra gondolok, hogy mennyi ilyen szépség lehet még otthon neki. Mert tudom, hogy 1965 óta fotózik, bejárta már azokat a szép helyeket, ahová minden magyar szeretne egyszer eljutni. És nemcsak ott volt, de el is hozott a szépségből a fotóapparátjában. Hogy nekünk is jusson valami, kik csak tervezzük az utazásokat, de nem megyünk messzire a várostól, amiben élünk. [...] Lefényképezi talán a várból a szántóföldek között futó utat, amely talán ősibb, mint maga a vár, hiszen azt éppen az út őrzésére építették valamikor. Észrevesz egy nagyon öreg tetőn megcsúszott cserepet, amit ha nem tesznek vissza, mindennek vége lehet. Lefényképezi a meszelésrétegek által lekerekített, tompított féloszlopot, az időrágta tövű kéményt, vagy a paprikafüzért a vakolatától szabaduló téglafalon. [...] Móser útközben észreveszi a mélybarnára száradt napraforgótáblát, a pajtákat az erdőszélen, a dombtetőn megállva a lent rendet vágó kalapos embert a legelésző lovával. Vet egy pillantást a napszítta góré oldalára aggatott rissz-rossz edényekre, a rég megvakult ablakot megtartó rézgálickék falra, az öreg bádogcsatorna alatti gerendából kisarjadt vadvirágra. Az idő koptatta bádogtetőre, mely fölött rozsdás sisakú, bottal támasztott kémény őrködik, mint valami elagott katona."
Pálffy Lajos
„A képeket nézni, szeretni kell, és igazából az a fotó. Ha egy kiállításon végigmész, az a jó, ha egy kép megfog, és az lesz a sajátod. Nem tudod, miért nézed, nem tudod, miért szereted, nyilván azért, mert egy kép, de azt, hogy mi a kép és hogy miként készül, azt senki ne kérdezze meg, mert tényleg varázslaton, véletlenen és akaraton múlik. De ha ez a három összejön, azt valakinek mindig meg kell köszönni." (Móser Zoltán)
(Móser Zoltán: Érkező idő (álmok – könyvek – idők). Szerkesztő: Takács Zsolt. Magyar Kultúra Kiadó Kft., Győr, 2016, 216 p.)
