A Veszedelmes viszonyok a Csokonai Nemzeti Színházban
A darabot Kiss Csaba, az MMA rendes tagja rendezte
Pierre Choderlos de Laclos lovag 1784-ben adatta ki levélregényét, a Veszedelmes viszonyokat, melynek témája, a szerelmi játszmák erkölcstelensége rögtön botránykönyvvé tette az alkotást. A regénynek számos színpadi és több sikeres filmes feldolgozása is született, az utóbbiak közül a legismertebb Milos Formané 1989-ből, melyben Glenn Close és John Malkovich játszották a főszerepeket.
Pierre Choderlos de Laclos lovag 1784-ben adatta ki levélregényét, a Veszedelmes viszonyokat, melynek témája, a szerelmi játszmák erkölcstelensége rögtön botránykönyvvé tette az alkotást. A regénynek számos színpadi és több sikeres filmes feldolgozása is született, az utóbbiak közül a legismertebb Milos Formané 1989-ből, melyben Glenn Close és John Malkovich játszották a főszerepeket.
Zenedrámaként először a Budapesti Operettszínház mutatta be a művet Kovács Adrián eredeti, izgalmas zenéjével és Müller Péter Sziámi dalszövegeivel, de február 23-a óta Debrecenben, a Csokonai Nemzeti Színházban is látható a különleges feldolgozás, melyet a budapestihez hasonlóan ugyancsak Kiss Csaba rendezett.
A regény iránt elkötelezett rendező egyfajta szenvedélyes társasjátékként képzeli el a szerelmi sokszög alakulását. Olyan játszmaként, amelyet egyfelől a vágy, másfelől a kiégettség irányít. Bianca Imelda Jeremias látványvilága a zenével együtt úgy repít vissza bennünket a 18. század végi Franciaországba, hogy közben a jelenben is érvényes módon szólal meg.
A Cecile-t játszó Kiss Anna Gizella visszafogott eszközökkel festi elénk a hajdani idők tehetetlen és lehetetlen helyzetbe sodródott kamaszát, aki ma sem feltétlenül keveredne ki nagyobb sikerrel egy hasonló hálóból. Elsőre Pálóczi Bence ifjú lovagjánál azt érezhetjük, talán egy hajszálnyival több magabiztosság nem ártana neki e szerephez, de valójában azzal éppen a romlatlan, naiv énje veszne el.
Kiss Gergely Máté vikomtjában felesleges Malkovich ördögi Valmontját keresni: nem is akart olyan lenni. Cserébe egy vibráló, határozott színészt látunk a színpadon.
A játék középpontjában, a forgószél centrumában Wessely Zsófia áll: romlott, de összetett úrinőt fest elénk, egy okos, önző és agresszív teremtményt, akit szórakoztat az intrika, mások életének romba döntése. Egyszerre vonzó és taszító, csodálatraméltó és kegyetlen.
Sok finom utalás teszi teljessé az élményt a mereven félrehajtott fejjel gyakorolt csókokon át a semmit kavargató teázásig, vagy a hatalmas kerekű velocipéddel tekerés szimbolikus gesztusáig.
Ha beszélhetünk esszenciális mondanivalóról a fordulatokban gazdag dráma esetében, azt a rendező így fogalmazta meg egy korábbi interjúban:
„Általában nem érjük be azzal, amink van, valami elérhetetlent keresünk, és ha azt nem kapjuk meg, akkor boldogtalanok vagyunk. Az ember okozza magának a veszedelmet, nem a viszonyok. A viszonyok csak elkísérik."
Február 29-én 18 órától folytatódik Ráckevei Anna Kulisszák című beszélgetéssorozata, melynek témája ezúttal a Veszedelmes viszonyok című előadás lesz.
A regény iránt elkötelezett rendező egyfajta szenvedélyes társasjátékként képzeli el a szerelmi sokszög alakulását. Olyan játszmaként, amelyet egyfelől a vágy, másfelől a kiégettség irányít. Bianca Imelda Jeremias látványvilága a zenével együtt úgy repít vissza bennünket a 18. század végi Franciaországba, hogy közben a jelenben is érvényes módon szólal meg.
A Cecile-t játszó Kiss Anna Gizella visszafogott eszközökkel festi elénk a hajdani idők tehetetlen és lehetetlen helyzetbe sodródott kamaszát, aki ma sem feltétlenül keveredne ki nagyobb sikerrel egy hasonló hálóból. Elsőre Pálóczi Bence ifjú lovagjánál azt érezhetjük, talán egy hajszálnyival több magabiztosság nem ártana neki e szerephez, de valójában azzal éppen a romlatlan, naiv énje veszne el.
Kiss Gergely Máté vikomtjában felesleges Malkovich ördögi Valmontját keresni: nem is akart olyan lenni. Cserébe egy vibráló, határozott színészt látunk a színpadon.
A játék középpontjában, a forgószél centrumában Wessely Zsófia áll: romlott, de összetett úrinőt fest elénk, egy okos, önző és agresszív teremtményt, akit szórakoztat az intrika, mások életének romba döntése. Egyszerre vonzó és taszító, csodálatraméltó és kegyetlen.
Sok finom utalás teszi teljessé az élményt a mereven félrehajtott fejjel gyakorolt csókokon át a semmit kavargató teázásig, vagy a hatalmas kerekű velocipéddel tekerés szimbolikus gesztusáig.
Ha beszélhetünk esszenciális mondanivalóról a fordulatokban gazdag dráma esetében, azt a rendező így fogalmazta meg egy korábbi interjúban:
„Általában nem érjük be azzal, amink van, valami elérhetetlent keresünk, és ha azt nem kapjuk meg, akkor boldogtalanok vagyunk. Az ember okozza magának a veszedelmet, nem a viszonyok. A viszonyok csak elkísérik."
Február 29-én 18 órától folytatódik Ráckevei Anna Kulisszák című beszélgetéssorozata, melynek témája ezúttal a Veszedelmes viszonyok című előadás lesz.
