Ittzés Mihály (1938–2018), a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagja magát csak zenetanárnak, művészeti írónak titulálta legendás szerénységgel. Árnyalja a róla alkotott képet, ha összeszámláljuk, hányféle szerepben volt jelen több mint fél évszázadon át a magyar zenei élet köreiben. Kapcsolódni lehetett hozzá, a zenetanárhoz, a kórusvezetőhöz, a zenetörténészhez és helytörténészhez, együttműködéseket alakított ki hangversenyrendezőként, moderátorként, könyvtárosként, intézményvezetőként, találkozhattunk vele tanfolyamok, konferenciák, fesztiválok, vetélkedők szervezőjeként, zsűritagként vagy oktatásügyi szakemberként. Sokoldalú egyéniségét a Magyar Művészeti Akadémián is kamatoztatta. A Kodály és a magyar zenekultúra – Ittzés Mihály válogatott írásai című kötet bemutatóján Kövendi Kata felelevenítette: legendásak voltak a zenepedagógus megnyitóbeszédei, hangversenyeken elhangzott ismertetői. „Általában egy kis cetlivel – gyógyszeres dobozból kivágott papírdarabbal – a kezében beszélt. A cédulán Kodály-idézet és néhány dátum volt olvasható. Fejből beszélt. A szó elszállt…, és csak azok a gondolatok maradtak fenn, amelyeket publikált" – mutatott rá az özvegy a Makovecz utcai Akadémiai Szalonban.



A szerzői hagyaték rendezését is Ittzésné Kövendi Kata kezdte el még 2018-ban, majd koordinálta is a munkát az elmúlt évek során. Gombos László zenetörténész, a közel hétszáz oldalas kötet közreadója, szerkesztője elmondta: korábban is haszonnal olvasta a zenepedagógus könyveit, tanulmányait, publicisztikáit és kritikáit, sokoldalúsága mégis meglepte a hagyaték feltárásakor. „Ittzésné Kövendi Kata 2023-ban bocsátotta rendelkezésemre a válogatott írások forrásait, amelyeket a kötetté rendezés során tovább szelektáltam, illetve néhány újabb tétellel egészítettem ki. Az írások megerősítik a Ittzés Mihályról kialakult képet: munkásságának és értékrendjének középpontjában Kodály Zoltán életműve állt – hangsúlyozta Gombos László. – Mindazokon a területeken, amelyeken Kodály kijelölte az utakat, Ittzés nagy lendülettel indult el már ifjúkorában. Bármihez nyúlt, az valamilyen módon a nagy mesterhez kapcsolódott, mintha életprogramként a Kodály által meghatározott feladatokat hajtotta volna végre. Pályájának sorsdöntő fordulatára 1970-ben került sor, amikor Kodály Zoltánné Péczely Sarolta hívására Kecskemétre költözött. A Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium tanára lett, de már eleve azzal a céllal érkezett, hogy részt vegyen a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet létrehozásában."

Ittzés Mihály a hazai és nemzetközi Kodály-mozgalom gyújtópontjában került Kecskeméten. Miközben szolfézst, zeneelméletet, zeneirodalmat, népzenét és karvezetés tanított a Kodály Intézetben – ahol évtizedekig igazgatóhelyettesként és 1991–1993 között megbízott igazgatóként dolgozott –, nevéhez fűződik a szakkönyvtár megteremtése is. Tagja volt a magyar és a nemzetközi Kodály Társaságnak, mindkettőben vezető pozíciókat töltött be. Számtalan tematikus hangverseny, kerekasztal-beszélgetés, kiállítás, műveltségi és kamaraéneklési verseny fűződik a nevéhez szervezőként, résztvevőként, műsorvezetőként, vagy zsűritagként.

A Kodály és a magyar zenekultúra – Ittzés Mihály válogatott írásai című kötet előzménye a 22 zenei írás, amelynek alcíme – Kodály és… elődök, kortársak, utódok – most, negyedszázad múltán is érvényes. Az MMA Kiadó gondozásában most megjelent gyűjtemény szintén jelentős tanulmányokat tartalmaz, bár helyet kaptak benne kisebb terjedelmű recenziók, köszöntők és megemlékezések is például Nádasdy Kálmánról, Bónis Ferencről vagy Móser Zoltánról. A válogatott írásokból kitűnik, hogy Ittzés témáit rendre Kodállyal összefüggésben vizsgálta – Erkel és Kodály; Kodály és Itália; Liszt és Kodály zsoltárai; Kodály Zoltán és a verbunkos zene –, vagyis kimondva-kimondatlanul a mester volt a vonatkoztatási pont még a kortárs zeneszerzőkkel – többek között Kocsár Miklóssal, Petrovics Emillel, Szokolay Sándorral – vagy a költészettel kapcsolatban is. Utóbbira példa a kötetben az Ady visszahangja Kodály műveiben, illetve a Weöres Sándor gyermekversei zenei tükörben című elemzés.

 Ittzés Mihály több alkalommal megfogalmazta, hogy tanárai és példaképei közül Bárdos Lajos iránymutatása különösen fontos volt számára, s ez a viszonyulás publikációiban is tetten érhető. Bárdos Lajos és Lendvai Ernő eszközei, terminológiai megoldásai köszönnek vissza többek között Kodály Megkésett melódiák című dalciklusának elemzésekor. A Berzsenyi-, Kölcsey- és Csokonai-dalokhoz Ittzés hozzávette a későbbi, Kisfaludy Sándor szövegére készült Himfy-dalt is, majd az elemzésekben hangról hangra bemutatta: Kodály miként értelmezi a költeményt a zenei elemek segítségével, azaz a ritmus, a dallam, a harmónia, a forma, a dinamika és a tempó eszközeivel. „Úgy haladt végig a kompozíciókon, ahogy a térképet olvasó értelmezi a nyomtatványon látható jeleket – erősítette meg Gombos László. – Olykor az az érzésünk, hogy az elemzés nem csupán eszköz, hanem cél is: azáltal, hogy analízis közben megnevezzük a jelenségeket, egyúttal – a szavak mágikus erejének segítségével – birtokba is vesszük azokat magunk és követőink számára. A következtetéseknél fontosabb, hogy megismerjük a vizsgálat tárgyát, és másokat is erre késztessünk. Ahelyett, hogy megmondanák »mire gondolt a költő«, releváns cél lehet a Kodályhoz vezető utak végigjárása és megélése."


Ittzés Mihály ékes magyarsággal megfogalmazott, gondolatébresztő írásait Gombos László azoknak ajánlja, akik izgalmas felfedezéseket kínáló, inspirációkban gazdag utakra indulnak a zene birodalmában. Solymosi Tari Emőke Széchenyi-díjas zenetörténész, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője arra is rávilágított a könyvbemutatón, hogy Ittzés Mihály és a tanulmányok közreadója, Gombos László írói, emberi mivolta, habitusa között feltűnő párhuzam: a szolgálat. „Ittzés Mihály nemzetét szolgáló ember volt, aki meg nem állt, írt, előadott, tanított, mindenkor és mindenhol újabb híveket szerezve a szent ügynek, a magyar zenepedagógiának és zeneművészetnek" – emelte ki Solymosi Tari Emőke. Magyarázatként Ittzés Mihály gondolatait – Vörösmarty parafrázisát – idézte: „Fontos számomra az elvi gondolathűség és a nyitottság egyensúlya; a múlt-jelen-jövő hármasságának szerves egysége a szemléletmódban; a tisztesség, és az »itt élned s halnod kell« (vagy inkább így: élned, vagyis szolgálnod, s halnod itt kell) erkölcsi parancsa." Találó, hogy az Ittzés Mihály utolsó hónapjaiban készült portréfilmnek ez lett a címe: Az élet szolgálat.

Tóth Ida
Fotó: Nyirő Simon