A kötet a felsőoktatási autonómia fogalmának korszerű értelmezését tárja fel. Rámutat, hogy a felsőoktatási autonómia közjogi megközelítést alkalmazva közelíthető meg optimálisan és az ilyen típusú elemzések az elterjedt nézetekkel szemben részben eltérő következtetésekre jutnak. „Az újszerű szociológiai, irányítástudományi kutatások lényeges értékekkel gazdagították már a témát, ám napjainkig a magyar közjogtudomány nem fordított kellő figyelmet az ilyen jellegű vizsgálatokra. A kérdéskör vizsgálata szükségesnek tűnik egyrészről a felsőoktatási változások napjaink társadalmára gyakorolt kiemelkedő hatása miatt, másrészt a releváns alapjogok tartalmi és funkcióbéli átalakulása okán. Ahhoz, hogy ezekre az elsősorban közjogi szempontból értelmezhető problémákra választ találjunk, az autonómia közjogi fogalmán keresztül vezet az út."
Az eseményen részt vett prof. dr. Stumpf István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Széchenyi István Egyetem, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, az Alkotmánybíróság korábbi tagja; prof. dr. Koltay András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke; prof. dr. Kucsera Tamás Gergely, a Széchenyi István Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja; valamint dr. Cseporán Zsolt, a Budapesti Metropolitan Egyetem tudományos munkatársa, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram korábbi ösztöndíjasa. A kerekasztal-beszélgetést Kucsera Tamás Gergely moderálta.
A jelenlévőket Csáji László Koppány, az MMA MMKI megbízott igazgatója köszöntötte, aki elmondta, hogy amikor tavaly egy Európai Uniós felsőoktatási projektben vett részt – amelynek során portugál, ír és belga kollégákkal beszélték át az egyetemi modellváltások, az autonómia és a kulturális jogok rendszerét – rendkívül nagy hasznát vették volna a kötet angol nyelvű kiadásának, hiszen nemzetközi szinten is egy nagyon fontos munkáról beszélhetünk.
Kucsera Tamás Gergely felvázolta, hogy az MMA MMKI működése óta közel 40 könyvbemutató, 6 tucat tudományos konferencia és másfél tucatnyi ismeretterjesztő előadás került megszervezésre, amelyeken 1000 körül mozog a meghívott előadók száma, ezenfelül közel 500 nyomtatott kötet és tanulmány került publikálásra. A mögöttük lévő teljesítmény jól láthatóan mutatja azt is, hogy a kutatóintézet saját belső autonómiája – amely fogalom központi helyet foglal el Kocsis Miklós kötetében – miként jött létre és hogyan élte meg azt. Hozzátette, az MMA ebben az elmúlt 6 évben megfogalmazott elvárásainak fényében a kutatóintézet sikeresen helyezte el magát a magyar szellemi térképen úgy, hogy nem versenytársa, hanem partnere akart lenni a felsőoktatási intézményeknek. Hasonlóképpen viszonyult a már működő kutatóintézetekhez is, de teljesen más szellemi irányultságban indult el az MMKI, mint mások, hiszen elsősorban a kortárs művészet vizsgálatát várta el az alapító, interdiszciplináris és nem történeti szemlélettel. Továbbá – az alapítói koncepciót operatívan és sikeresen megvalósítva – integrálta az időközben 2017-ben és 2018-ben kapott feladatokat: a könyvtár, a Makovecz Központ és Archívum, valamint az MMA hároméves művészeti ösztöndíj programját is.
Stumpf István elmondása szerint jelenleg is viták folynak a felsőoktatás helyzetéről és jövőjéről, amelyben a kötet rendkívül jól hasznosítható. Olyan változások indultak el, amelyek egyelőre nem tudni, hová futnak ki, de a kiadvány által felvázolt keretek továbbra is érvényesülnek, és figyelembe kell őket venni. Mint azt kiemelte, a magyar kultúrában a felsőoktatásnak zászlóshajó-szerepe van, mert ők termelik újra a szakembereket, éppen ezért vigyázni kell azzal, hogy „olyan kiválasztási rendszerbe nyúljanak bele, amely többezer éves kulturális háttérrel bír". Meglátása szerint megőrizhető az autonómia úgy, hogy közben az állam nem vonul ki ebből a rendszerből.
Koltay András hangsúlyozta, alapvető fontosságú az a munka, amely Kocsis Miklós tudományos munkásságának központi elemét képezi, és a felsőoktatási intézmények szabadságát tárgyalja. Arra a kérdésre nem kísérel meg választ adni, hogy egyébként a tudomány és a tanszabadság mennyiben más, mint a kifejezés általános szabadsága. Hozzátette, a felsőoktatásban észrevehető egy nagyon nehezen feloldható ellentmondás, hiszen az államnak sok mindent finanszírozni kell, feltéve, hogy a nemzeti kultúrát fenntartani és emelni szeretnénk – hiába veszteséges egy adott kulturális intézmény, az anyagi hátteret ennek érdekében feltétlenül biztosítani kell. Az általa korábban vezetett Nemzeti Közszolgálati Egyetem egy sajátos helyzetben lévő intézmény, mert szükségszerűen szorosabban kapcsolódik az államhoz azáltal, hogy számára képez ki szakembereket honvédelmi, államigazgatási területeken.
Cseporán Zsolt visszaemlékezésében elmondta: a tudomány szabadságát a saját bőrén tapasztalta meg Kocsis Miklós révén, hiszen meglátása szerint kevés fiatal kutatónak adódik lehetősége olyan emberrel együtt dolgozni, aki segíti a munkáját, de ugyanakkor meghagyja számára a szabadságot és a szellemi mozgásteret. Mint azt kiemelte, a kötet összekapcsolja egy intézmény önállóságát az intézményben alkotó egyének tevékenységével, és felhívja a figyelmet arra, hogy az intézmény autonómiája végső soron ténylegesen jogosultságként értelmezett önállóságként az alkotó egyénekből eredeztethető szabadságelem tud lenni. Lényegesnek tartja, hogy az autonómia nemcsak valamitől való önállóságot jelent, hanem valamiért való önállóságot is. Hozzátette, „a mai világban nem szabad kijelentenünk, hogy a tudomány mindenek felett áll, és azért van autonómia, hogy a tudomány szabadsága kiteljesedhessen".
A beszélgetésben résztvevők egyetértettek abban, hogy az MMKI néhai igazgatója által elkezdett kutatómunkát tovább kell vinni, és hangsúlyozni kell jelentőségét. Mint azt Kucsera Tamás Gergely a zárszóban kiemelte, „Miklós felfogásával egyezően részben az autonómia, részben a szabadság és a közösségiség szellemiségében visszük tovább személyes és hivatali mindennapjaikat".