Czakó Gábor „a fiatal írók és művészek szemléjeként" bemutatkozó régi Mozgó Világ hazai és külföldi figyelő rovatának vezetője, a publicisztikai és vitarovat vezetője később az a-z rovat ötletgazdája és szerkesztője volt 1980 és 1983 között.
Az est során a közönség megtekinthette a Szörényi László által készített az archív filmfelvételt, amelyen Czakó Gábor derűsen anekdotázva emlékezett vissza arra az időszakra, amiket ifjúsága legszebb éveinek nevezett, amikor csatlakozott a szerkesztőség munkatársaihoz. Belecsöppent egy spontán módon kialakult egészen elképesztő világba, amelyet az emberek szeretete tartott össze.
Kulin Ferenc a lap kritikai rovatát vezette, felelős szerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt 1975 és 1983 között. Már azelőtt ismerte őt személyesen, hogy megjelent a folyóirat, amelynek munkatársai ismeretségben álltak egymással, ez volt az egyik titka annak, hogy a szerkesztőség legalább egy részét el tudta végezni annak a feladatnak, amire vállalkozott. Czakó Gábornak fantasztikus humorérzéke volt. Ez tette derűssé a szerkesztőségben a légkört, amely különben dermesztő lett volna. Feledtette, hogy milyen normákat fogalmaz meg számukra a KISZ KB, amelynek a lap kezdetben hivatalos orgánuma volt. Czakó minden helyzetben tudott poént mondani vagy jókedvű tanácsot adni. Képes volt vidámságot teremteni olyan élethelyzetekben is, amikor a közéleti történések inkább lehangolták az embereket.
Alexa Károly a régi Mozgó Világ a széppróza rovatának vezetője, felelős szerkesztő-helyettese vezetője, főszerkesztő-helyettes volt 1978 és 1983 között. Hozzátette, hogy Czakó Gábornak a humorérzéke mellett a kitartása és a meg nem alkuvása is példaértékű volt. Szegről-végről rokonok is voltak. Hamar meghatározó alakja lett a folyóirat körül kialakuló alkotóközösségnek, amelynek egy része később Czakó Gáborhoz hasonlóan Kossuth-díjas lett, nem kis hányada pedig elég mássá vált, mint aminek a hetvenes években indult. Sokműfajú alkotóként emlékezett Czakó Gáborra, akihez talán az anekdota mesélés és írás állt legközelebb, mert ebben érvényesítette igazán sajátos humorát. Példa erre a 77 magyar rémmese című könyve.
Az Igen folyóirat 1989-ben indult, mint „a katolikus fiatalok lapja", amelynek alapító-főszerkesztője Czakó Gábor, kiadója az IGEN Katolikus Kulturális Egyesület volt. Szikora József azt az emlékét osztotta meg a közönséggel, amikor még kutatóintézetben mérnökként dolgozott, de már foglalkoztatta az újságírás gondolata. Első találkozásuk megpecsételte sorsukat, mert Czakó Gábornak nagyon tetszett a bemutatkozó írása, amely nyomtatásban is megjelent. Szintén tanúságot tett arról a vidám, szeretettel teli atmoszféráról, amelyet Czakó Gábor kialakított maga körül.
Mint azt Radics Péter összegzésben kihangsúlyozta Czakó Gábor munkássága a szeretet mellett a derű és remény jegyében is állt.
Noha az est elsősorban azokra az emlékezésekre fókuszált, amelyek Czakó Gábort a két folyóirat köréhez fűzték, óhatatlanul szóba került Beavatás című műsora, amelyet a rendszerváltástól kezdve sok éven keresztül szerkesztett és vezetett a Duna Televízióban. A műsorral párhuzamosan több könyvben jelentette meg az ott elhangzott társadalomfilozófiai és teológiai gondolatokat esszék formájában.
Czakó Gábor változatos prózai műfajban alkotott a regénytől kezdve a sajtó műfajokig. Szépírói tevékenysége mellett foglalkozott szobrászattal, publicisztikával.  2011-től tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, emellett a Magyar Írószövetségnek; valamint egyik alapítója és tagja volt a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének is.
A magyar irodalmat gyarapító szépírói életműve elismeréseként, nyelvrégészeti tevékenységéért és a humanista gondolkodás tanításának megbecsüléseként vehette át a Nemzet Művésze díjat 2019. november 5-én a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia székházában.