Az ünnepséget dr. Zalán János, a Pesti Magyar Színház igazgatójának köszöntő beszéde nyitotta meg. Ezt követően a Hit és Hűség – Sinkovits Imre emlékezete díjas, Kossuth-díjas Boráros Imre színművész szívélyes köszöntőjét hallgathatta meg filmfelvételről a közönség.


A díjátadón rövid videóösszeállításokkal emlékeztek a korábbi esztendők ünnepségeire, Sinkovits Imre és Gombos Katalin színművészekre.
Sinkovits-Vitay András elmondta, hogy hagyományaikhoz híven ebben az évben is két csodálatos ember vehette át a díjakat. Döbrentei Kornélra és a többek között A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, A Magyar Érdemrend lovagkeresztjével, A Magyar Kultúra Lovagja címmel kitüntetett Paor Lillára azért esett a választásuk, mert ők Sinkovits Imréhez hasonlóan hűségesen és fáradhatatlanul tevékenykednek, küzdenek a magyar kultúráért, a magyar nyelvi és erkölcsi örökségünkért. A színművész hozzátette: „a két csodálatos embernek ezúton is kívánjuk, hogy hitüket, tudásukat, sokoldalúságukat hihetetlen kitartásukat még nagyon hosszú ideig kamatoztassák mindnyájunk javára. Sok sikert, erőt és egészséget kívánunk a jövőbeni céljaikhoz és feladataikhoz".

A Döbrentei Kornélt laudáló Borbély László író, szerkesztő kihangsúlyozta, hogy a díjazott életművében meghatározó az anyanyelvhez való viszony. „Az anyanyelv Döbrentei létszemléletében nemcsak az ihletett mondanivaló művészi kifejezésének eszköze, hanem a nemzeti múltunkba vezető híd is az újraélt és újraálmodott történelmi tablók ábrázolásához" – tette hozzá. Mint azt a költő az 1967 és 2007 között írott egybegyűjtött verseit magában foglaló Tarts meg a sziklát című kötete kapcsán elmondta: Kosztolányi Dezsővel együtt hiszi és vallja, „az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható". A világ alapnyelvének tartja a magyart. Külön kiemelte, hogy lírájában hangsúlyosak azok a korok, amikor az anyanyelv megőrzése a nemzet megmaradásának utolsó reményét jelentette.
A skorpió jegyében (1976–1972) és a Szökőév (1972–1979) című versciklusa jól példázza, hogy a költői természetét meghatározó családi gyökerek iránti hűség is mindenek felett való számára. A szellemi rokonság jegyében Döbrentei Kornél mindig rámutat azokra a boldog-boldogtalan vonásokra, amelyeket egy-egy költőtárs tekintetén kizárólagosan felfedezni vélt. A Csoóri Sándor tiszteletére írt versekben a rosszal-rontással dacoló bajtársiasság nyomán kiegyenlítődik az életkori különbség ugyanúgy, mint a Gyurkovics Tibort megidéző Magyar Jób-sors című költeményben. Tartsd meg a sziklát című versének ihletője a mitikus Sziszifusz, akinek újrateremtő értelmezése, miszerint a sorsszerű örökös nekifeszülés az isteni szándékkal szembeni önfeladást igyekszik megsemmisíteni. Ezáltal Albert Camus idevágó emlékezetes esszéje, a Sziszüphosz mítosza gondolatkörének lényegét foglalja össze a költő.
Laudációja összegzéseként Borbély László elmondta: „Döbrentei Kornél 1946. november 3-án egy Sarkcsillagra néző szobában látta meg a napvilágot Pestszentimrén. Észak egyetemesen a kezdet, az eredet és a fény szimbóluma. Azon túl az emberi szem már vak, de lelkileg érzi, hogy ott kezdődik az öröklét, önmagunk töretlen sziklatartó mivolta, amelynek belátásához ihletet ad Kornél költészetének tisztasága a hit és a hűség jegyében."


A díjátadóról ezúttal hiányzott Császár Angela Jázsai Marí-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, az MMA rendes tagja, akinek színházi fellépése volt az ünnepség idején. A korábbi díjazottak közül jelent volt Kocsis István József Attila-díjas drámaíró és prof. dr. Kucsera Tamás Gergely Bánffy Miklós-díjas eszmetörténész, filozófus, művészeti szakíró, az MMA levelező tagja. Hozzászólásukban Kocsis István arra emlékeztetett, hogy Döbrentei Kornélt olyasféle rokonlelkének tekinti, aki lírájában ugyanazt az alapállást fejezi ki, mint ő drámáiban, történelemszemléletük azonos a magyarságot ért olyan tragédiák vonatkozásában, mint Trianon vagy az 1956-os forradalom és szabadságharc. Kucsera Tamás Gergely arra hívta fel a figyelmet, hogy a maihoz hasonló ünnepi érzeteink a látszólag szürkének tűnő hétköznapokban kezdődnek, emiatt mindenkor segítőkész szeretettel forduljunk a másik felé és legyünk egymás támaszai olyankor, amikor még megelőzhető, hogy kisebb-nagyobb gondjaink eluralkodjanak rajtunk.  
Az ünnepség epilógusában Petrás Mária népdalénekes, keramikusművész lélekemelő, Isten szeretetét megelevenítő énekével zárult.