Benkő Samu (1928–2021) ▪ fotó: Lugosi Lugo László / MMA
Elhunyt Benkő Samu Széchenyi-díjas erdélyi művelődéstörténész, esszéíró, az MMA rendes tagja
Életének 94. évében, december 21-én, Budapesten elhunyt Benkő Samu Széchenyi-díjas művelődéstörténész, esszéíró, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Bolyai-kutatás kiemelkedő alakja, az MTA külső tagja. Benkő Samu a Román Akadémia Kolozsvári Történeti Intézetének nyugalmazott főkutatója, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke volt. A magyar művelődéstörténet tanulságait példaként felmutató munkásságáért Széchenyi-díjjal ismerték el 1997-ben. Folyóirat-szerkesztőként, könyvsorozatok létrehozójaként és kiváló könyvek szerzőjeként Erdély művelődéstörténeti hagyományainak egyik legértőbb kutatója volt. Benkő Samut a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. | A gyászjelentés itt olvasható.
Benkő Samu 1928. február 25-én született református lelkészcsaládban Lőrincfalván (Románia). A középiskolát a marosvásárhelyi, majd a kolozsvári református kollégiumban végezte. 1946-ban, a második világháború utáni első romániai választások során a Magyar Népi Szövetségben dolgozott Balogh Edgár mellett. A Bolyai Tudományegyetem filozófia karán tanári oklevelet szerzett, ezt követően rövid ideig Fazekasvarsándon tanított. 1949–1952 között tanársegéd volt Gaál Gábor mellett a kolozsvári egyetemen. 1952-ben kizárták a pártból és elbocsátották az egyetemről, 1953-tól a Román Akadémia Kolozsvári Történeti Intézetében lett kutató. 1957–58-ban a Korunk szerkesztőjeként dolgozott. 1975-től 1988-as nyugdíjba vonulásáig a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézete, majd az Akadémiai Könyvtár tudományos főmunkatársa volt.
Romániában és Magyarországon egyaránt több díjat és kitüntetést kapott: a Román Írószövetség díja (1971 és 1984), Nicolae Bălcescu-díj (1980), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994), Nagy Imre-emlékplakett (1994), Déry Tibor-jutalom (1994), Széchenyi-díj (1997), Kemény Zsigmond-díj (1997), a Magyar Művészeti Akadémia (társadalmi szervezet) aranyérme (1999), Bethlen Gábor-díj (2000), a Duna Televízió Pátria-díja (2002), Hazám-díj (2008). Az MTA Arany János-életműdíja (2015).
„Munkásságával, szakmai presztízsével jelentősen hozzájárult az erdélyi magyar tudomány fejlesztéséhez. Életműve az erdélyi és egyetemes magyar tudományosság maradandó értéke" – méltatták munkásságát az Arany János-díj átadásakor, melyet a magyar, főként erdélyi származású humán értelmiség szerepének és teljesítményének feltárásáért, valamint több évtizeden át végzett, kiemelkedő kutatómunkájáért kapta.
Benkő Samut Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyezik végső nyugalomra.
Benkő Samu az erdélyi művelődéstörténet 18–19. századának kutatója volt. Fontos szerepet játszott Bolyai János kéziratos hagyatékának feldolgozásában. Több tanulmánya kapcsolódik Kemény Zsigmondhoz, akinek közreadta a naplóját, amelyet Árvay József fedezett fel a sepsiszentgyörgyi levéltárban. Munkatársa volt az 1964-ben megjelent Istoria României (Románia történelme) III. kötetének (1964), egyik szerkesztője volt a Revoluția de la 1848–1849 din Transilvania (I. 1977; II. 1979) című sorozatnak. 2008-ban Documenta neglecta címmel kiadta a fenti forrásközlésből politikai okokból kihagyott iratokat. Sajtó alá rendezte Szenczi Molnár Albert naplóját, II. Rákóczi Ferenc és Bolyai János vallomásait. Egyik szerkesztője volt a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatának.
A romániai rendszerváltás után 1990-ben újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesületben alelnöki (1990–1994), majd elnöki (1994–2002) tisztséget viselt. 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának választották. Emellett a Kossuth Lajos Tudományegyetem (1998) és a Károli Gáspár Református Egyetem (2000) díszdoktora volt. Tagja volt a Valóság című folyóirat szerkesztőbizottságának és a Magyar Örökség díj Bírálóbizottságának. 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.Romániában és Magyarországon egyaránt több díjat és kitüntetést kapott: a Román Írószövetség díja (1971 és 1984), Nicolae Bălcescu-díj (1980), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994), Nagy Imre-emlékplakett (1994), Déry Tibor-jutalom (1994), Széchenyi-díj (1997), Kemény Zsigmond-díj (1997), a Magyar Művészeti Akadémia (társadalmi szervezet) aranyérme (1999), Bethlen Gábor-díj (2000), a Duna Televízió Pátria-díja (2002), Hazám-díj (2008). Az MTA Arany János-életműdíja (2015).
„Munkásságával, szakmai presztízsével jelentősen hozzájárult az erdélyi magyar tudomány fejlesztéséhez. Életműve az erdélyi és egyetemes magyar tudományosság maradandó értéke" – méltatták munkásságát az Arany János-díj átadásakor, melyet a magyar, főként erdélyi származású humán értelmiség szerepének és teljesítményének feltárásáért, valamint több évtizeden át végzett, kiemelkedő kutatómunkájáért kapta.
Benkő Samut Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyezik végső nyugalomra.
