Duba Gyula (1930-2024) Fotó: Lugosi Lugo László
Elhunyt Duba Gyula író
Életének 94. évében 2024. április 2-án elhunyt Duba Gyula Kossuth-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja. A (cseh)szlovákiai és az egyetemes kortárs magyar irodalomban is párját ritkítóan termékeny alkotó, életműve több mint negyven kötetet számlál. Az epikának szinte mindegyik változatával kísérletezett, a szépprózával a legsűrűbben, ám gyakran élt az értekező próza kifejezési lehetőségeivel is. Duba Gyulát az MMA saját halottjának tekinti.Gyászjelentés
„Két kisváros és tíz község, ez az én szűkebb pátriám" – sorolta fel egyik írásában a Garam vidékének is nevezett szülőföldje helyszíneit Duba Gyula. A középpontban a felnevelő falu, Hontfüzesgyarmat áll, ahol 1930. június 8-án, pünkösdvasárnap hajnalán látta meg a napvilágot, s ahonnan az elemi iskola elvégzése után továbbtanulni, érettségit szerezni Lévára ment. A második világháború után az író családját is sújtotta a csehszlovákiai magyarság egészének kollektív bűnösként történő megbélyegzése.
Pályáját az 1950-es évek második felében, humoristaként, remek irodalmi paródiák szerzőjeként kezdte. A Karinthy Frigyes nyomdokain haladó, a Tanár úr kérem és az Így írtok ti erős hatását mutató humoros írásainak, a kortárs hazai alkotókat kifigurázó paródiáinak köszönhetően hamarosan ismert szerzővé vált. Rovata volt az Új Ifjúságban, a Csehszlovák Rádió magyar adásának riportere lett, szórakoztató programokat szerkesztett és írt. 1959-ben megjelent első kötete, A nevető ember és egyéb vidám történetek. A Delfinek című elbeszélés kötetével 1967-ben kiérdemelte az újonnan alapított Madách Imre-díjat.
1968-ban az Irodalmi Szemle főszerkesztője lett. Kereken tizenöt esztendőn át, 1983-ig állt a lap élén, amikortól a Madách Könyvkiadó irodalmi vezetőjévé nevezték ki. 1990-től a Szlovák Irodalmi Alap ösztöndíjasa lett, a három év múlva bekövetkező nyugdíjba vonulásáig.
Közben sorban jelentek meg kötetei, részben válogatott elbeszélések (Angyal vagy madárijesztő, 1975), szatírák és humoreszkek (Az elrabolt taliga, 1980), újabb tanulmányok (Látni a célt, 1983) és novellák (Kiárusítás délelőtt, 1984; Európai magány, 1987), valamint a nemzetiségi embernek a nyelvvel vívott szorongó küzdelmét bemutató regény (A macska fél az üvegtől, 1985). Önéletrajzi ihletésű, a falu, a paraszti világ felbomlását ábrázoló könyvei az Ívnak a csukák (1977) az Örvénylő idő (1982), az Aszály (1989), Álmodtuk tengert I-II (1993, 1995) és a Halódó parasztvilág (2001).
A legteljesebb szakmai elismerést hozó művei közül kulcsregény a Szabadesés (1969). A mű életanyagát, valamint előadásmódjának vallomásos jellegét két olyan ismérvként, sajátosságként emlegették, amely az életmű későbbi darabjaival kapcsolatban is jó okkal merül föl. Valóságvonatkozásai, a falu világának szembeállítása a városéval, nemcsak két életfelfogás ütköztetését jelenti, hanem azokat a családi konfliktusokat, személyes ellentéteket is, amelyek a regény első generációs értelmiségi hősét, Morvait, a gépészmérnöki hivatást az újságíróira cserélő parasztfiút a szó szoros értelmében elidegenítik még édes szüleitől is.
Első tanulmánykötete, a Valóság és életérzés (1972) a hazai kritikusok élvonalába emelte. Szülőfalujának szociográfiája, a Vajúdó parasztvilág (1975) megírását követően a csehszlovákiai magyar epikában már a modern formák legismertebb alkalmazójaként méltatták.
Munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel jutalmazták: többek között négyszer kapott Madách-díjat (1967; 1970; 1975; 1983), elnyerte a Szlovákiai Írók Szövetsége Nemzetiségi Díját (1972), a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának Díját (1994), a Posonium Életműdíjat (2001), a Szabó Zoltán-díjat (2002), a József Attila-díjat (2004), kitüntették az Érdemes Művész címmel (Csehszlovákia, 1983), a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével (1990) és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével (2015). 2023. március 15. alkalmából Kossuth-díjjal jutalmazták életművét. Duba Gyula 2011-től volt a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Ahonnan elindultam – Duba Gyula portréja címmel T. Nagy Imre rendező 2009-ben, illetve Legény kalapban – emlékek, gondolatok Duba Gyula íróval címmel Balog Gábor rendező-operatőr 2017-ben készített portréfilmet róla. Ennek előzetese:
Pályáját az 1950-es évek második felében, humoristaként, remek irodalmi paródiák szerzőjeként kezdte. A Karinthy Frigyes nyomdokain haladó, a Tanár úr kérem és az Így írtok ti erős hatását mutató humoros írásainak, a kortárs hazai alkotókat kifigurázó paródiáinak köszönhetően hamarosan ismert szerzővé vált. Rovata volt az Új Ifjúságban, a Csehszlovák Rádió magyar adásának riportere lett, szórakoztató programokat szerkesztett és írt. 1959-ben megjelent első kötete, A nevető ember és egyéb vidám történetek. A Delfinek című elbeszélés kötetével 1967-ben kiérdemelte az újonnan alapított Madách Imre-díjat.
1968-ban az Irodalmi Szemle főszerkesztője lett. Kereken tizenöt esztendőn át, 1983-ig állt a lap élén, amikortól a Madách Könyvkiadó irodalmi vezetőjévé nevezték ki. 1990-től a Szlovák Irodalmi Alap ösztöndíjasa lett, a három év múlva bekövetkező nyugdíjba vonulásáig.
Közben sorban jelentek meg kötetei, részben válogatott elbeszélések (Angyal vagy madárijesztő, 1975), szatírák és humoreszkek (Az elrabolt taliga, 1980), újabb tanulmányok (Látni a célt, 1983) és novellák (Kiárusítás délelőtt, 1984; Európai magány, 1987), valamint a nemzetiségi embernek a nyelvvel vívott szorongó küzdelmét bemutató regény (A macska fél az üvegtől, 1985). Önéletrajzi ihletésű, a falu, a paraszti világ felbomlását ábrázoló könyvei az Ívnak a csukák (1977) az Örvénylő idő (1982), az Aszály (1989), Álmodtuk tengert I-II (1993, 1995) és a Halódó parasztvilág (2001).
A legteljesebb szakmai elismerést hozó művei közül kulcsregény a Szabadesés (1969). A mű életanyagát, valamint előadásmódjának vallomásos jellegét két olyan ismérvként, sajátosságként emlegették, amely az életmű későbbi darabjaival kapcsolatban is jó okkal merül föl. Valóságvonatkozásai, a falu világának szembeállítása a városéval, nemcsak két életfelfogás ütköztetését jelenti, hanem azokat a családi konfliktusokat, személyes ellentéteket is, amelyek a regény első generációs értelmiségi hősét, Morvait, a gépészmérnöki hivatást az újságíróira cserélő parasztfiút a szó szoros értelmében elidegenítik még édes szüleitől is.
Első tanulmánykötete, a Valóság és életérzés (1972) a hazai kritikusok élvonalába emelte. Szülőfalujának szociográfiája, a Vajúdó parasztvilág (1975) megírását követően a csehszlovákiai magyar epikában már a modern formák legismertebb alkalmazójaként méltatták.
Munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel jutalmazták: többek között négyszer kapott Madách-díjat (1967; 1970; 1975; 1983), elnyerte a Szlovákiai Írók Szövetsége Nemzetiségi Díját (1972), a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának Díját (1994), a Posonium Életműdíjat (2001), a Szabó Zoltán-díjat (2002), a József Attila-díjat (2004), kitüntették az Érdemes Művész címmel (Csehszlovákia, 1983), a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével (1990) és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével (2015). 2023. március 15. alkalmából Kossuth-díjjal jutalmazták életművét. Duba Gyula 2011-től volt a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Ahonnan elindultam – Duba Gyula portréja címmel T. Nagy Imre rendező 2009-ben, illetve Legény kalapban – emlékek, gondolatok Duba Gyula íróval címmel Balog Gábor rendező-operatőr 2017-ben készített portréfilmet róla. Ennek előzetese:
