A megnyitón három generáció: anya, lánya, unokája énekelt a Petrás családból, kiegészülve Heinczinger Mikával, aki az MMA rendes tagjával rendszeresen lép fel, legutóbb épp Luxemburgban adtak közös koncertet. A Szent István-dal éneklésébe a jelen lévő közönség néhány tagja is bekapcsolódott. S hogy miért éppen ezzel készült a család? „Csángóföldön főleg édesanyám szülőfalujában karácsony előtt készülődtek, adventben is tanulták az énekeket, s a kántálás Szent István-énekkel kezdődött" – magyarázta a telt házas megnyitón Petrás Mária.


Ezután L. Simon László vette át a szót, s köszöntőjében elárulta, már nem először hallotta ezt az éneket, de számára is „képtelenség túllépni ennek a gyönyörűségén, mély szakralitásán és a mi nemzetünk történelméhez fűződő, bennünket érzelmileg is megérintő motívumkincsén". Az MMA levelező tagja szerencsésnek mondta magát, hogy ő nyithatja meg a hagyományos adventi tárlatot, s mind az anyag-, mind a témaválasztást méltatta a kiállított tárgyak kapcsán. Mindketten az ősi alapanyaggal, az agyaggal dolgoznak, amely az „őskortól egészen napjainkig a művészetnek folyamatosan eszköze, illetve alapanyaga" – emelte ki L. Simon László, hangsúlyozva, hogy ez az autentikus anyag már önmagában segíti a szakralitás narratívájának megjelenését a művekben.


A témaválasztással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „fantasztikus világteremtő képessége Petrás Máriának, hogy Szűz Máriát ennyiféleképpen tudja számunkra felmutatni". Az alkotások ugyan hasonlóak, mégis különböznek. S míg Petrás Mária számára a Mária-ábrázolás a központi motívum, lánya az életfát jeleníti meg rendre a tárgyakban. „Művészetükben az Istenhez fűződő viszony központi szereppel bír" – idézte az akadémikus korábbról Csáji László Koppány, az MMA MMKI igazgatójának szavait. „Az, amit Petrás Mária és Alina a művészetükben megvalósítanak, pontosan annak az ősi szakralitásnak a folyamatos keresése és újra és újra való felmutatása, ennek a legékesebb bizonyítéka, hogy az egyszerűségében is gyönyörű világkép rajzolódik ki előttünk a két alkotó munkásságából" – világított rá L. Simon László.

A köszöntő zárásában összefoglalásként úgy fogalmazott: „Érthető az, hogy Petrás Mária a maga csángó örökségével azt írja magáról, hogy névtelen szentek között nőtt föl, aki számára tulajdonképpen a sok-sok ember, aki körülvette és a világ egyszerű csodáját mutatta meg neki. Érthető, hogy tulajdonképpen újra és újra ehhez a témához, a Mária-motívumhoz nyúl vissza. (…) Alinának pedig az életfa a központi motívuma, de az ő alkotásain a magyar népművészet motívumai köszönnek vissza. Azok a motívumok, amelyeket a lehető legtermészetesebb és a legegyszerűbb módon alkalmaztak a paraszti kultúrában, a különféle festett, faragott bútorokon, használati eszközökön. (…) Látszik, hogy rendkívül nagy hatással van az édesanyja lányára. Ha az ember nem tudná, hogy melyik művet ki alkotta, akkor néha még zavarba is jönne. Összességében az embert ebben a kiállítótérben a lelkünket nyugtató harmónia érzése fogja el."


A jelenlévők meghallgathatták Döbrentei Kornél sajátos karácsonyi köszöntőjét, majd újra a zenéé volt a főszerep, s Petrás Mária ezúttal dobbal kísérte az ünnepi dallamokat. Az adventi tárlat, melyen két szinten tekinthetők meg Petrás Mária és Alina kerámiái, az Erdély Művészetéért Alapítvány E-Galéria szervezésében 2024. december 20-ig (szerda–péntek 15–18-ig) látogatható az V. ker. Falk Miksa utca 8.-ban. 


Wittmer-Besze Erika
Fotó: Nyirő Simon / MMA