Dubrovay László komponálás közben
Faust, az elkárhozott – ősbemutató
Április 22-én az MMA támogatásával mutatták be a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében Dubrovay László zeneszerzőnek, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagjának Faust, az elkárhozott című balettjét. Vezényel Záborszky Kálmán, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a mű koreográfusa Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatója. Közreműködik a Pécsi Balett és a Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar.
Dubrovay László Faustja 1995-ben készült el, története Goethe Faustjának első és második részét követi, s miként a filozofikus dráma, úgy a zene is enciklopédikus teljességre törekszik. A művet annak idején az Operaház rendelte meg, majd elállt a bemutatásától, most a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében került színpadra április 22-én a Müpában.
Az előadás előkészületeiről a zeneszerző elmondta: a műből korábban már négy zenekari szvitet megjelentetett a Hungaroton dupla CD-n, a többit fel kellett venni a Zuglói Filharmonikusokkal, majd össze kellett montírozni a komplett anyagot. A felvételnél fontosak voltak azok az instrukciók, amelyek segítségével a megszólaló mű közel kerülhet az eredeti elképzeléshez, ezután kezdett dolgozni a látványtervező és a koreográfus. Dubrovay maximális szabadságot hagy az alkotótársaknak, az egyetlen vezérlő elv Goethe Faustja és a mű ezerféle mondanivalója, gazdagsága, színessége.
A mostani bemutató előtt a szerző nem látta szükségesnek a több mint húsz évvel ezelőtt készült mű bármilyen változtatását vagy átdolgozását, mint mondta: „Ha valaki mindig a legjobb tudása és felkészültsége szerint igyekszik megírni egy művet, ha a mércét a lehető legmagasabbra teszi, akkor megvan a remény, hogy húsz-harminc évvel később is megállhatja a helyét. Többször is előfordult, hogy elővettem régi darabokat, olyanokat, amelyeket akár negyven évvel ezelőtt írtam, de nem tudtam rajtuk javítani vagy változtatni, mert mindig kiderült, hogy abban a gondolkodásrendszerben, amiben születtek, úgy jók, ahogy vannak. Most is meghallgattam a négy szvitet, a Balett szvitet és a Faust halálát, amelyeket fúvószenekarra hangszereltem és a Parafrázist, amelyet a balettzene egy témájára írtam zongorára – most Balázs János nagy sikerrel játssza –, és mindegyiknél úgy találtam, hogy nem tudok semmit változtatni."
A zeneszerző a Faust, az elkárhozottat az egyik legfontosabb és legmonumentálisabb alkotásának tartja. Darabja szinte teljesen Goethe dramaturgiáját követi, a zenei tételek sorrendjét a goethei elképzelés alapján állította össze, annyi változtatással, hogy míg Goethe kétféle nőt mutat be, a fiatal és az érett nő szerelmét ábrázolja, a mű koreográfiájába bekerült egy harmadik, az ideális nő alakja.
Vincze Balázs koreográfus a közös munka kapcsán kifejtette: „Dubrovay műve monumentális, szinopszisa aprólékosan részletezett, elképesztően színes, a zenemű szinte tánc nélkül is vizualizálható, és a zeneszerző személyisége legalább annyira inspirál, mint Faust bolyongása, szerelmei és pokoljárása". A táncjáték komponálásáról Dubrovay László elmondta: szerencsésnek tartja magát, hogy 1971-ben lehetősége volt egy évet korrepetitorként eltölteni a Hamburgische Staatsoperben, ahol akkor Rolf Liebermann volt az igazgató és az összes Sztravinszkij balettet műsorra tűzte. Így ő, mint a balettművészek melletti zongorista mind végigjátszotta ezeket a műveket, emellett Bartók-táncjátékokat és klasszikus baletteket is kísérhetett, ez megfelelő tapasztalattal szolgált számára.
A zeneszerző alkotó tevékenységéről pedig azt vallja Dubrovay, hogy a zenében a muzikalitás a legfontosabb. Minden kompozíciójában arra törekszik, hogy „élő organizmust" hozzon létre. Szerinte ilyen szempontból a hangkombináció és a stilisztikai elemek tárháza csak kulissza. A zeneszerző legfontosabb feladatának azt tartja, hogy olyan műveket írjon, amelyek a közönség számára befogadhatóak, és közben a lehető legmagasabb színvonalat képviselje a művészetben. Mindezeken túl úgy véli, a zeneszerzőnek társadalmi feladata is van, tenni a magyar zenéért és a magyar zenészekért. Épp ezért nagyon sok magyar témájú művet írt, legutóbb például a Szózatból készített egy új, magyar népdalszerkezetre épülő, könnyen énekelhető verziót.
Dubrovay László: Faust, az elkárhozott – ősbemutató
Az előadás támogatója a Magyar Művészeti Akadémia.
Időpont: 2016. április 22., 19.30 óra
Helyszín: Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest IX., Komor Marcell u. 1.)
Az előadással kapcsolatos további információ itt érhető el.
Dubrovay László a zeneszerzésről – MMA-TV:
Az előadás előkészületeiről a zeneszerző elmondta: a műből korábban már négy zenekari szvitet megjelentetett a Hungaroton dupla CD-n, a többit fel kellett venni a Zuglói Filharmonikusokkal, majd össze kellett montírozni a komplett anyagot. A felvételnél fontosak voltak azok az instrukciók, amelyek segítségével a megszólaló mű közel kerülhet az eredeti elképzeléshez, ezután kezdett dolgozni a látványtervező és a koreográfus. Dubrovay maximális szabadságot hagy az alkotótársaknak, az egyetlen vezérlő elv Goethe Faustja és a mű ezerféle mondanivalója, gazdagsága, színessége.
A mostani bemutató előtt a szerző nem látta szükségesnek a több mint húsz évvel ezelőtt készült mű bármilyen változtatását vagy átdolgozását, mint mondta: „Ha valaki mindig a legjobb tudása és felkészültsége szerint igyekszik megírni egy művet, ha a mércét a lehető legmagasabbra teszi, akkor megvan a remény, hogy húsz-harminc évvel később is megállhatja a helyét. Többször is előfordult, hogy elővettem régi darabokat, olyanokat, amelyeket akár negyven évvel ezelőtt írtam, de nem tudtam rajtuk javítani vagy változtatni, mert mindig kiderült, hogy abban a gondolkodásrendszerben, amiben születtek, úgy jók, ahogy vannak. Most is meghallgattam a négy szvitet, a Balett szvitet és a Faust halálát, amelyeket fúvószenekarra hangszereltem és a Parafrázist, amelyet a balettzene egy témájára írtam zongorára – most Balázs János nagy sikerrel játssza –, és mindegyiknél úgy találtam, hogy nem tudok semmit változtatni."
A zeneszerző a Faust, az elkárhozottat az egyik legfontosabb és legmonumentálisabb alkotásának tartja. Darabja szinte teljesen Goethe dramaturgiáját követi, a zenei tételek sorrendjét a goethei elképzelés alapján állította össze, annyi változtatással, hogy míg Goethe kétféle nőt mutat be, a fiatal és az érett nő szerelmét ábrázolja, a mű koreográfiájába bekerült egy harmadik, az ideális nő alakja.
Vincze Balázs koreográfus a közös munka kapcsán kifejtette: „Dubrovay műve monumentális, szinopszisa aprólékosan részletezett, elképesztően színes, a zenemű szinte tánc nélkül is vizualizálható, és a zeneszerző személyisége legalább annyira inspirál, mint Faust bolyongása, szerelmei és pokoljárása". A táncjáték komponálásáról Dubrovay László elmondta: szerencsésnek tartja magát, hogy 1971-ben lehetősége volt egy évet korrepetitorként eltölteni a Hamburgische Staatsoperben, ahol akkor Rolf Liebermann volt az igazgató és az összes Sztravinszkij balettet műsorra tűzte. Így ő, mint a balettművészek melletti zongorista mind végigjátszotta ezeket a műveket, emellett Bartók-táncjátékokat és klasszikus baletteket is kísérhetett, ez megfelelő tapasztalattal szolgált számára.
A zeneszerző alkotó tevékenységéről pedig azt vallja Dubrovay, hogy a zenében a muzikalitás a legfontosabb. Minden kompozíciójában arra törekszik, hogy „élő organizmust" hozzon létre. Szerinte ilyen szempontból a hangkombináció és a stilisztikai elemek tárháza csak kulissza. A zeneszerző legfontosabb feladatának azt tartja, hogy olyan műveket írjon, amelyek a közönség számára befogadhatóak, és közben a lehető legmagasabb színvonalat képviselje a művészetben. Mindezeken túl úgy véli, a zeneszerzőnek társadalmi feladata is van, tenni a magyar zenéért és a magyar zenészekért. Épp ezért nagyon sok magyar témájú művet írt, legutóbb például a Szózatból készített egy új, magyar népdalszerkezetre épülő, könnyen énekelhető verziót.
2016. május 17-én a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának Keddi kaleidoszkóp című sorozatában Dubrovay László lesz a vendég a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán. Időpont: 2016. május 17., kedd, 18.00 óra
Dubrovay Lászlóval dr. Solymosi-Tari Emőke zenetörténész beszélget Faust, az elkárhozott című táncjátékáról.
Dubrovay László: Faust, az elkárhozott – ősbemutató
Az előadás támogatója a Magyar Művészeti Akadémia.
Időpont: 2016. április 22., 19.30 óra
Helyszín: Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest IX., Komor Marcell u. 1.)
Az előadással kapcsolatos további információ itt érhető el.
A cselekmény főbb pillérei a zeneszerző megfogalmazásában: „A mű Faust portréjának megrajzolásával kezdődik. A zene az élet értelmét kereső, vívódó, nemes, alkotásban megfáradt, saját világából kitörni vágyó és nem tudó, az öngyilkosság gondolatával foglalkozó embert ábrázolja. Kilátástalan, reménytelen helyzetében megjelenik Mefisztó, aki fiatalságot, új életet ajánl cserébe Faustnak, halála utáni elkárhozásáért. Mefisztó minden csábító erejét latba vetve végül ráveszi Faustot a szerződés aláírására. Együtt elrepülnek, hogy kezdetét vegye Faust új élete, a világ újrafelfedezése, megismerése. A Boszorkányszombat-jelenet a pokol gonosz erői kultikus összejövetelének bosch-i vízióját, a démoni erők őrületes táncát festi meg. Bevonszolják az öreg Faustot a gőzölgő üstbe, körültáncolják, majd a főboszorka letépi Faust (gumi-) arcát, szemöldökét, ősz szakállát, ősz haját. Faust gyönyörű ifjúvá változik. Mefisztó egy tükörben megjelenő Ideális Nő képével akarja felkelteni Faustban a férfiúi vágyat, szerelmet, de amikor ez kibontakozna, Mefisztó eltünteti a tükörben az Ideális Nőt.
A fiatallá vált Faust az utcán megpillantja Margitot. A két fiatal közötti játékos szerelem megszületése, kibontakozása, beteljesülése után Faust odébbáll. Az elhagyott lány bajában, fájdalmában magára marad.
Bálint, Margit testvére felelősségre vonja Faustot, a civakodás közepette Mefisztó megszúrja Bálintot, aki meghal. Margit megőrül. Mefisztó egy falusi kocsmában leitatja a kétségbeesett Faustot, aki Margitnak vél egy nőt. Amikor megfordul, látjuk, hogy nem Margit, hanem egy fogatlan, kimázolt utcalány. Mefisztó varázslattal bolondot csinál a kocsma népéből, majd odébbállnak.
Faust pokolban való bolyongásakor új életében, kalandjaiban megismert, elkárhozott szereplőkkel – köztük Margittal – találkozik. Mielőtt a látottak felébresztenék Faust lelkiismeretét, Mefisztó új kalandok felé röpteti.
A Második rész elején Faustot, a hatalmában kiteljesedett, érett férfit látjuk. Mint királyi hatalmasság, XIV. Lajos korabeli pompával fogadja hódolóit, azok ajándékait. Plutus, a gazdagság istene arany hintón vonul be, pénzt szórván a nép közé. Az emberek mint a barmok tülekednek, hogy minél több pénzt megkaparintsanak, majd Mefisztó varázspálcájának suhintására a pénz mindnyájuk kezében homokszemekké változik.
Egy tritonok vontatta hajón behozzák Aphroditét, aki egy kagylóban áll, mintha most húznák ki a tengerből. A tenger hullámaiból megszülető, gyönyörűséges Aphroditét és a tritonok táncát szemlélő Faust lángra lobban az érett női szépséget megtestesítő istennő iránt. Szerelmüket a nyugodt, kiegyensúlyozott boldogság, a harmónia jellemzi.
Mefisztó varázsütésére eltűnik az egész barokk világ, és szikladarabok, sűrű lugasok csoportjai jönnek be. Boldog családi együttlét, a pár gyermekével, Euforionnal együtt élvezi az élet szépségeit.
A boldogságban élő, felnövekvő Euforion, mint »Ikarus«, nem elégedett a föld szépségeivel. Az ismeretlent, az az eget akarja felfedezni, repülni szeretne. Sikeres próbálkozásai végén lezuhan és meghal.
Miután Aphrodité teljesítette küldetését (boldoggá tette Faustot, megismertette a családi élet szépségeivel), gyermeke, Euforion halála után fájdalmasan búcsúzik a földi léttől, és visszatér az alvilág birodalmába.
Faust egyedül marad a színpadon. Az öreg Faustra rátör a Gond, Teher, Bánat. A háttérből kaszával előlép a Halál, hogy rövid, közös tánc után lesuhintsa áldozatát. A Mefisztóval kötött egyezség alapján a halott testéért jönnek a pokol erői, de az isteni megbocsátás következtében és az életben vállalt küzdelem, helytállás jutalmaként az ég angyalai megmentik Faustot, aki így megdicsőül."
