Feltakarás
Géczi János dekollázsai a Műcsarnokban
Feltakarás címmel Géczi János író, képzőművész dekollázsaiból nyílt kiállítás július 18-án a Műcsarnokban. A kiállításon az alkotó helyspecifikus műve látható, amely párbeszédbe kerül az intézmény épületének homlokzata előtt lévő szintén a képzőművész által készített, ideiglenes kültéri installációval.
Feltakarás címmel Géczi János író, képzőművész dekollázsaiból nyílt kiállítás július 18-án a Műcsarnokban. A kiállításon az alkotó helyspecifikus műve látható, amely párbeszédbe kerül az intézmény épületének homlokzata előtt lévő szintén a képzőművész által készített, ideiglenes kültéri installációval.
Géczi Jánost a szélesebb közönség elsősorban íróként, költőként tartja számon, de a képzőművészeti-vizuális nyelvvel való kísérletezése is több évtizedre nyúlik vissza. Dekollázsainak alapanyagai az időnek és az emberi beavatkozásnak köszönhetően roncsolt, több rétegben felülragasztott, hámló-foszló óriásplakátok, amelyeket minimális beavatkozással, tépéssel, visszaragasztással alakít művekké.
Szegő György, a Műcsarnok művészeti vezetője a kiállítás megnyitóján hangsúlyozta: Géczi szerint a természet a nagy témája, őt mindig az élet, a természet, költői-képalkotói fantáziáját a létezés foglalkoztatja. Képpé manipulálja a szövegeket, amelyeket jelként, a teljesség vizuális élményeként használ műveiben. De, hogy azok a képeiben ne, mint olvasás-foszlányok jelenjenek meg, inkább jelként, a teljesség vizuális élményeként használja őket. Torzít, felbont és ezt közvetíti. Különféle gépekkel – xeroxszal, fénymásoló-masinákkal, plakátok lefényképezésével – mindezeket gyűjtve készül, halad. Azután ezekkel kísérletezve alkot képet. Részekre bont és visszaépít, hogy később a képcsináló folyamatban, szinte a rétegek szövegszerkesztésével: kihámozza a töredékeket.
Géczi János dekollázsainak alapanyagai roncsolt, több rétegben felülragasztott, hámló-foszló óriásplakátok, amelyeket minimális beavatkozással, tépéssel, visszaragasztással alakít művekké. Alkotásai köztes állapotot állandósítanak: a fosztás, roncsolás révén (akár véletlenszerűen) új jelek, mintázatok jelennek meg, amelyek új rendszerré, jelentéssé, képpé szerveződnek.
A tárlat október 6-ig látogatható a Műcsarnokban.
Géczi János dekollázsainak alapanyagai roncsolt, több rétegben felülragasztott, hámló-foszló óriásplakátok, amelyeket minimális beavatkozással, tépéssel, visszaragasztással alakít művekké. Alkotásai köztes állapotot állandósítanak: a fosztás, roncsolás révén (akár véletlenszerűen) új jelek, mintázatok jelennek meg, amelyek új rendszerré, jelentéssé, képpé szerveződnek.
A tárlat október 6-ig látogatható a Műcsarnokban.
