Képrelációk | Baráth 75
2021. május 14. – június 20.

.

Képrelációk – plakátok és térgrafikák

Baráth Ferenc tervezőgrafikus kiállítása

Baráth Ferenc Munkácsy-díjas grafikusművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja életmű-kiállítással összegzi 75, művészetben eltöltött évét. A Pesti Vigadóban megrendezett tárlata legfontosabb munkáit mutatja be a hetvenes évektől napjainkig, pályakezdésétől a legérettebb munkákig. Az összegzés azonban további inspiráció az elkövetkező évek elmélyült munkáihoz.
A járványhelyzet miatt a Pesti Vigadóban hamarosan egyelőre csak online megnyíló tárlat két kiállítási szinten mutatja be a tervezőmunkákat, vagyis a plakátokat, valamint a térgrafikákat, legújabb munkákat, amelyeket a művész érzékeny vizuális szonetteknek, haikunak nevez korábbi erőteljes munkáihoz képest. Baráth Ferenc a közép-európai kortárs plakátművészet nemzetközi hírű mestere, felismerhető, egyedi stílussal, saját jellegzetes kifejezési formájával, akire hatott a lengyel plakátművészet éppúgy, mint Kassák Lajos személyesen bátorítása. Vallja, hogy a plakát szabad forma, rajta bármi bárhová kerülhet, hisz a célja a figyelemfelkeltés, meghökkentés, elgondolkodtatás.
„A plakát az utca művészete, formálja, műveli az utca emberét. Ahhoz, hogy érvényesülni tudjon, két ember műveltségére van szükség: a megrendelőére és az alkotóé­ra" – fogalmazta meg a Magyar Hírlap interjújában.
Pályája 1965-ben a Forum Kiadó szellemi környezetében indult Újvidéken, és a legprogresszívebb avantgárdnak számító Új Symposion folyóiratban kapott először meghatározó útmutatást. A művészeti műfajok között olyan formát hozott létre, olyan művészi helyet talált magának, amely megfelel az avantgárd művészet társadalmi-közösségi felelősségvállalással kapcsolatos és felhívó szándékú attitűdjének. Az ily módon etikus művészi viselkedés mintája a művésszé formálódásának kezdetét meghatározó Kassák Lajoson keresztül hathatott rá, aki a folyóirat grafikai arculatára felfigyelve fordult a fiatal tervező munkái felé.
A Vigadó Galéria-beli kiállításon bemutatja a legjelentősebb munkákat, így helyet kapnak a leegyszerűsített konstruktivista formavilágú, mértani testeket bemutató konstruktív geometrikus világú munkái éppúgy, mint a színházi plakátok, az Újvidéki Magyar Színház tervezőgrafiku­saként eltöltött 19 esztendő plakátjai. A színházi plakát ugyanis azon túl, hogy dokumentál, érezhetővé teszi a mélyebb prózai gondolatokat, szellemi értéküket közelebb hozza a képzőművészethez. Baráth Ferenc számára ez autentikus kifejezési forma és az irodalom az elsődleges kiindulási pont. Színházi plakátjaival iskolát teremtett, ahogy Zalán Tibor író nevezte, a díszplakátét, amely a díszelőadás és díszbemutató analógiájára született.
Színházi plakátsorozata felkelti a svájci Graphis Verlag figyelmét és műveit európai és amerikai vándorkiállításon mutatják be (La Tour-de-Peilz – Svájc, Darmstadt – Németország, Oslo – Norvégia, Párizs – Franciaország). 1988-ban a New York-i The Museum of Modern Art építészeti és design részlege munkáját bekéri a világ egyik legjelentősebb gyűjteményébe (Graphic Design study collection of the Museum of Modern Art). Az a lényegre törő, redukáló képesség, ami Baráth plakátjain látható, kivételes szellemi és vizuális teljesítményre utal.
A Thealter (Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, 1990–), a Szabad Színházak Fesztiválja számára több mint harminc éve minden évben készít beharangozó plakátot. Itt a fesztivál szellemiségét közvetítheti, a maga eszközeivel. Szabad asszociációs játékok eredményei ezek a plakátok, az alkotó számára a tervezés legfelszabadultabb terepét biztosítják minden alkalommal.
 
Baráth Ferenc tervezőgrafikus Magyarkanizsán született 1946-ban. A Képzőművészeti Középiskolát Újvidéken 1966-ban fejezte be, 1965-től 1967-ig az Újvidéken magyarul megjelenő Új Symposion művészeti és irodalmi folyóirat grafikai szerkesztője, 1967-től 1968-ig a Képes Ifjúság grafikai szerkesztője, majd 1968-től 1970-ig a belgrádi Képzőművészeti Akadémia festészet szakos hallgatója. 1971-től 1992-ig az újvidéki Forum Kiadóban dolgozik, mint grafikai és művészeti szerkesztő. 1973-tól 1992-ig tervezőgrafikusként az Újvidéki Színház állandó munkatársa, de folyamatosan együttműködik más jugoszláviai színházakkal is, majd 1992-től a Szegedi Thealter Nemzetközi Színházi Fesztivál számára készíti világszerte elismert plakátjait. Sikerei legfőképpen a színházi plakáttervezéshez, térgrafikához fűződnek. 1992-től Magyarországon folytatja művészeti tevékenységét és a Magyarok Világszövetsége lapjának, a Világszövetségnek művészeti szerkesztője. 1994-ben Budapesten megalapítja a Barát Art Művészeti és Grafikai Stúdiót és folytatja közreműködését az itteni színházakkal, mint tervezőgrafikus.
1970-óta tagja a Vajdasági Képzőművészek Szövetségének (UPIDIV), 1993 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, alapító tagja a Magyar Plakát Társaságnak. 2015 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Egy 1986-ban kiadott katalógus Jugoszlávia 11 legjelentősebb tervezőművésze közé sorolja. Nagyobb váltás életében, amikor Újvidékről Magyarországra hívták a Magyarok Világszövetségének szerkesztőségébe, művészeti vezetőnek. Az addig Délvidéken ismertebb művész az anyaországban is elismertté válik. A Magyar Plakát Társaság alapító tagja. Rendszeres résztvevője a hazai és nemzetközi biennáléknak, rangos kiállításoknak. A Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész jubileumi, összegző kiállítása Képrelációk címmel 2021. június 20-áig lesz látható a Pesti Vigadó földszinti és alagsori kiállítótermeiben.

A járványhelyzet miatt előre rögzített és online publikált megnyitót alább lehet megtekinteni. A kiállítást Zalán Tibor író ajánlja a látogatók figyelmébe.

2021. április 29.  |  vigadó galéria életmű-kiállítás baráth ferenc