Keserü Katalin Amrita Sher-Gilről
Az Új Művészet idei első, dupla számában Keserü Katalin a 2013-as Amrita Sher-Gil-év kapcsán közöl hosszú és igen átfogó tanulmányt Sorsminták címmel a magyar gyökerekkel is bíró festőnőről.
A szöveg nem csak hogy végigvezet a művésznő életén, a magyarországi vonatkozást egy kissé előtérbe állítva, hanem összképet is ad a róla szóló szövegeket illetően, egyúttal reflektálva is a tanulmányokra, a megnyitó-szövegekre és egyéb írásokra. A tanulmány mellett természetesen a képi anyag is igen gazdag – a fotók mellett festmények és egyéb alkotások is megtekinthetők. „Amrita Sher-Gil (1913–1941) születésénak 100. évfordulója alkalmából a 2013-as évet India a Budapesten született festőművészről nevezte el. [...] Indiába, ahol Magyarországon festett képeit is féltve őrzik a különböző műzeumok és magángyűjtemények, Amrita Sher-Gil a függetlenségért küzdő India és nőművészet nemzeti ikonjává vált. Az új művészettörténet-írás két női festőt emelt erre a rangra: Frida Kahlót és Amritát."
| Amrita Sher-Gil magyar édesanya és szikh arisztokrata apa gyermekeként 1913-ban született Budapesten. Nagybátyja Baktay Ervin keletkutató volt, aki már Amrita gyerekkorában felfigyelt tehetségére. Magyarországon nevelkedett, művészeti tanulmányait Párizsban végezte, húszéves volt, amikor a Grand Salon először bemutatta egy képét. Az 1930-as években szinte minden nyarat Magyarországon, a Dunakanyarban töltött, majd Indiában telepedett le, ahová később férjét, unokatestvérét, az ír-magyar Egán Viktort is magával vitte. Haláláig Indiában élt. Képeivel rendszeresen szerepelt a Grand Salon és a Salon des Tuileries kiállításain. Hatása a bengáli reneszánsz kiemelkedő alakjaiéhoz, így Rabindranath Tagoréhoz mérhető, alkotásaiban egyedi módon ötvözte az európai posztimpresszionizmus, mindenekelőtt Cézanne, Gauguin, Modigliani és az indiai festészet képi világát. Európaiként és indiaiként mindkét kultúrához kapcsolódott, ugyanakkor egyszerűségre és letisztultságra törekedett. Munkásságára hatással volt a második világháború előtti magyar festészet, különösen a nagybányai festőiskola. Életművének nagy részét a delhi Modern Művészetek Galériája őrzi, első nagyobb, európai kiállítását az Ernst Múzeum rendezte 2001-ben, kurátora Keserü Katalin, akitől 2007-ben monográfia is megjelent a festőről. |
