Kiélezett pillanatok képei

Véssey Gábor kiállítása és katalógusa

„A kifejezés vágya mozgat. Ellentétek vonzanak. A világ, s képeinek belső transzformációja érdekel, annak az ideának a képi megformálása, amit a létről átéreznünk adatott" – vallja alkotásairól Véssey Gábor Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, akinek az utóbbi öt évben készült sorozatai láthatók a festő 75. születésnapja alkalmából rendezett kiállításon: Őszi ének, A hold hangjai, Érintés, Szívek és évek, Ivók, A fény tanúi. 
A Pesti Vigadóban, az MMA Székházában, az V. emeleti kiállítóteremben május 9-én nyílt meg a tárlat a művész erőteljes líraiságot sugárzó festményeivel, melyek a figurativitás és az absztrakció, a rajzolt és festett, a gesztus és faktúra együttes használatával szólaltatják meg a művész sokszor humoros, ironikus, drámaisággal telített festői világát.

„Egyre jobb az élet" – kezdte a köszöntőjét a kiállítás megnyitóján Stefanovits Péter, s ezt az optimista kijelentését rögtön meg is magyarázta: azért érzi így, mert az egyéni és csoportos kiállítások, az azokhoz kapcsolódó programok vagy az MMA művészeiről készült új portréfilmek bemutatói egyfajta lendületet adnak a mindennapoknak. Az MMA Képzőművészeti tagozatának a vezetője ezután Véssey Gábor képi világának otthonosságát hangsúlyozta, amely Itáliára emlékeztetheti a nézőt; miközben a művész képeinek színei egyre erősebbé és világosabbá, maguk az alkotások pedig egyre drámaibbakká válnak.


Véssey Gábor prizmatikus személyiségét hangsúlyozta megnyitó beszédében Gaál József, hozzátéve, hogy a kiállító művész erős egyénisége alkalmas arra, hogy a világ megismerésének egyfajta középpontja legyen. „A megismerés ekevasával szántja fel a valóságot" – emelte ki az MMA rendes tagja, hozzátéve: ez a szellemi munka teszi olyannyira termékennyé az alkotó pályáját. Véssey Gábort bizonyosságkereső művészként mutatta be, aki rengeteg ecsetvonásával, egy hatalmas pókhálóhoz hasonlóan átfogja, behálózza a világot. S bár nem kíván a képeivel valamiféle narratívát követni, a diptichonokba, triptichonokba szervezett alkotások között mégis erős összefüggés fedezhető fel. Véssey Gábor képi világát sokszor szokták – nem ok nélkül – groteszknek nevezni, ami sok más egyéb mellett a formai megoldásokból is levezethető: nem találni az alkotásain stabil függőleges vonalat. A képei a kiélezett pillanatok megörökítései. Emberi alakjai pedig bábszerű figurák: egy marionettkarnevál szereplői – ahogyan a kiállítás katalógusának fejezetcímében jellemzi a hat ciklus képeit összefoglalóan Gaál József.