Mécs Károly színművész Az a fa vagyok címmel tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását, amelyben ötvenhat esztendőt tekintett át a teljesség igénye nélkül. Mesterei közül elsőként Várkonyi Zoltánt idézte meg, akinek Mécs Károly másodéves főiskolásként az első szerepét köszönhette a Nemzeti Színházban. Várkonyin kívül Gáti Józsefet, Versényi Idát és Simon Zsuzsát emelte ki szakmai tanárai közül, mert pályakezdése legnagyobb lehetőségeit nekik köszönhette.
A diploma kézhez vételekor már országosan ismerték és szerették a nézők, mivel két filmben is láthatták (Két emelet boldogság, Noszty fiú esete Tóth Marival) emellett két színházban is szerepelt főiskolásként. Szegeden Rómeóként debütált, majd játszott Shakespeare, Goethe, Shaw, Arthur Miller, Németh László és Bródy Sándor műveiben. Külön szólt Kiss Ferencről, akinek hálás, hogy beavatást nyert a Nemzeti Színházban alkalmazott klasszikus játékstílusba.
A hatvanas évek közepén újabb nagyformátumú alkotókkal találkozott. Kazimír Károly és Keres Emil hívására szerződött a Thália Színházba. A társulat számára nagy kihívást jelentett, hogy Kazimír Károly „a legváltozatosabb, még sohasem játszott műveket vett elő vagy dramatizáltatott, amelyek komoly feltűnést keltettek." Korszak kiemelkedő sikereként tett említést Babel Alkony című színművéről és Fejes Endre Rozsdatemetőjéről. A lendületet tovább gyorsította, hogy megnyílt Kazimír „nagy álma", a Körszínház a Városligetben 1967-ben. A legnagyobb sikert a Kalevala aratta, amelyet Helsinkiben is emlékezetes sikerrel játszottak. Közben megkezdte működését az első honi stúdiószínpad, a Thália Stúdió is.
Akkori alakításai közül kihangsúlyozta Illyés Gyula Fáklyaláng című művét, melyben Görgey Artúrt játszotta, rámutatva a tábornok történelmi tetteinek igaz mivoltára. Ugyancsak említést tett Simonffy András Japán szalon című darabjáról. Ebben Faragó Gábor tábornokot, a második világháború végén Moszkvába kiküldött magyar katonai delegáció vezetőjét keltette életre. A darab nyomán később tévéjáték is készült András Ferenc rendezésében. Szívesen emlékezett még Tamás István A pápa és a császár című művére, melyben VII. Pius pápát játszotta. „Ekkor jelent meg először a műsorban olyan színmű, amely az egyházat progresszív, igazságot hordozó intézményként mutatta be – emlékezett vissza. – VII. Pius pápa állhatatossága, etikai alapokon nyugvó szilárdságát képviselte, egyúttal sugallva a kis népek hasonló magatartásának szükségszerűségét. Ez akkoriban még bátor vállalás volt. Külön nehézséget jelentett, hogy ötven évesen, jó harminc évvel idősebbet kellett játszanom."
A Kazimír nevéhez fűződő Thália Színház megszűnte utáni évekből a Nemzetiben kapott nagyszerű szerepet a Caligula helytartójában, majd Márai Sándor Kaland című művének főszerepét bízta rá Kőváry Katalin. Ez az előadás számos sikert ért meg, előadták Stockholmban is, a Pinceszínház műsorán szerepel napjainkban is.
„Sokat és sokszor beszélgettünk a Kaland kapcsán Márairól – idézte fel. – Miben rejlik – míves és szabatos mondatain és lélekkavaró gondolatain túl – sikerének titka? Úgy gondoltuk, hogy a darab témájának továbbgondolási lehetősége a kulcs. A feltett kérdés: mi a helyes és valószínű folytatás? Ezt a kérdést viszi magával a közönség, így a függöny lehulltával nem ér véget a katarzis."
Az utóbbi évek felkérései közül Tamási Áron Vitéz lélek című darabját, illetve a Molnár Ferenc műve alapján íródott Fekete ég, fehér felhőt emelte ki. Utóbbiban Ferenc Józsefet személyesíti meg, aki „természetesen sokat beszél németül".
Az idegen nyelvű szerepeihez kötődik Brecht Koldusoperájának Bicska Maxija. Közel tíz évig játszott németül klasszikusokat.
A külföldi produkciókkal együtt közel negyven filmben játszott, ezek közül a legismertebbek talán a Kőszívű ember fiai vagy a Noszty fiú esete Tóth Marival – a legnépszerűbb mindmáig.
Összegzésképpen elmondta: „Szépséges kegyetlen életünk a színpad és játék öröme nélkül tartalmát vesztené. A tükröződés lehetősége és vágya tovább munkál bennünk." Majd Szép Ernő Én így szerettem volna élni című versével búcsúzott hallgatóságától.