Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész nyolcvanötödik születésnapja alkalmából Weöres Sándor gondolatait idézte Szepesi Judit kutató könyvtáros, a március 27-i Akadémiai Szalon házigazdája: „A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. De vannak, igen kevesen, akik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy tudnának róla, a teljességet birtokolják. Ezek a békés, boldog emberek nem fognak a teljességbe, a mennybe jutni: máris ott vannak, nincs az a hatalom, mely valamit is adhatna még nekik, vagy elvehetne tőlük. Végtelen magas hegyen élnek…"


A köszöntő szavak után Kónya István lantművész zenei válogatást adott a magyar reneszánsz korából. „Az elhangzott dallamok forrásterülete épp lefedi Prokopp Mária kalandozásainak színhelyét" – állapította meg Kererü Katalin felidézve, hogy az ELTE Művészettörténeti Tanszékének hallgatójaként ismerte meg az ünnepeltet közel ötvenhat esztendővel ezelőtt. Az alkalom akkor, 1969-ben a XXI. Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus volt – vette át a szót Prokopp Mária –, óriási eseménynek számított a Szovjetunió és a nyugat-európai szakemberek budapesti találkozója, amely lehetőséget teremtett kollegiális kapcsolatok kialakítására. „Így történt, hogy a következő évben már én utaztam Firenzébe. Éppen ötvenöt éve ennek, és azóta is a kapcsolatok ápolásán munkálkodom." – idézte fel szakmai indulását a művészettörténész, aki az 1960–70-es években végiglátogatta a világ nagy múzeumait, a szocializmusban nyári egyetemre vitte a hallgatókat, a rendszerváltozáskor pedig 22 intézménnyel vette fel a kapcsolatot, hogy az Erasmus-program keretében utazhassanak a tanítványai. „Nekem ők lettek a családom, ma is levelezésben állok jó néhányukkal" – mesélte Prokopp Mária –, mire az egykori tanítvány, Keserü Katalin hozzátette: nemrégiben felhívással fordult hozzájuk, hogy mutassák fel hazánk első fővárosának, a Magyar Királyság ezeréves egyházi és kulturális központjának még ma is látható építészeti értékeit. Számos tanítvány jelentkezett, így született meg 2022-ben az Új kutatások Esztergom megyei jogú város építészeti értékeiről című kötet.


A vetített képekkel színesített beszélgetés során Prokopp Mária kiemelte: művelt, több nyelven beszélő, karitatív lelkületű családba született. A családi tudatnak része, hogy dédapja, Prokopp János építészmérnök Ybl Miklós jó barátja és munkatársa volt. Gondolkodását alakította a Prokopp felmenők jogász értelmiségi világlátása is. „Az 1950-es években édesapámat félreállították. Édesanyám történelem, latin, művészettörténet szakos tanárként 1932-ben doktorált, de a háború előtti diplomájával tanári állást nem kaphatott. Évekig tartott ez az anyagi bizonytalanság, mégis nagy szeretetben nőttünk fel a testvéreimmel. Nem volt semmiben hiányunk! Állatokat tartottunk, kertet műveltünk, a pénz nálunk sosem volt téma, csak a szellemiek. Ezt az örökséget igyekszem én is továbbvinni" – erősítette meg a művészettörténész, akinek szemléletét és kutatási témáját egyaránt meghatározták az esztergomi gyermekévek.


„Mi minden nekünk Esztergom – sorolta –: magyar fejedelmi központ Taksony vezértől kezdve, Szent István szülőhelye, koronázásának helyszíne és 43 évi uralkodásának európai jelentőségű centruma a Kárpát-medencét magába foglaló országban. Amikor IV. Béla Budára költözött, a Várhegyet átadta az ország egyházi vezetőjének, az esztergomi érseknek, aki az uralkodó első helyettese, közjogi méltóság volt 1950-ig. Az esztergomi érsekség kulturális kisugárzását őrzi ma a Felvidék. Az Árpád-kori építészeti részletek és a XIV–XV. századi freskók ráirányítják a figyelmünket arra, hogy milyen értékeket hordozott, mit képviselt a Magyar Királyság Mohács előtt. Országunk Európa vezető államai közé tartozott a XIII–XVI. században."


A művészettörténész arra is felhívta a figyelmet, hogy az esztergomi királyi, majd érseki várpalota lakótornyában található Vitéz János dolgozószobája, amelynek nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő emléke egy XV. századi falfestményegyüttes. A 2000-es évektől Wierdl Zsuzsanna festő-restaurátor művész munkája lehetővé tette a jeles reneszánsz alkotó, Sandro Botticelli azonosítását. Többéves kényszerű szünet után a közeljövőben végre befejeződhetnek az esztergomi Botticelli-freskók restaurálási munkálatai.

Pokopp Mária és Keserü Katalin beszélgetését élénk figyelemmel követte a közönség. Az MMA hagyományaihoz híven közös énekléssel és Turi Attila elnök kedves köszöntő szavaival zárult az ünnepi esemény.

Tóth Ida
Fotó: Walter Péter