Tardy László
Tardy László: „Kezdének szólni nyelvekkel"
XX. századi magyar szerzők művei a Mátyás-templom zenei együttesének repertoárján
Akadémiai székfoglaló előadás – 2014. szeptember 12.
Tardy László kántor-karnagy „Kezdének szólni nyelvekkel" című akadémai székfoglaló előadásában a Mátyás templom zenei együttesének repertoárján szereplő 20. századi magyar szerzők műveiről adott áttekintést. A stílusában is magyar egyházi zene születésének folyamatát hűen tükrözi az a repertoár, melyet a Budavári Nagyboldogasszony templom zenei együttese a 20. század folyamán magénak mondhatott.
A kezdetnél a sokak által ismert Vavrinecz család zenei őse, a 100 évvel ezelőtt elhunyt Vavrinecz Mór és köre áll. Vavrinecz 1886-ban lett a Koronázó templom zenei együttesének vezetője, mely akkor a ma már csak romjaiban látható Helyőrségi templomban működött. Az ottani kóruskarzat csekély mérete is segítette talán abban, hogy – szakítva az elődök szimfonikus hagyományt követő sűrű hangszerelésével – egy áttetszőbb, harmóniailag lazább zenei nyelvet alakított ki, mely több kortársa és a fiatalabb generáció számára is minta lett.
Halála után egy ideig Sztojanovts Jenő vezette a templom zenei együttesét, majd Sugár Viktor vette át a karnagyi munkát. Ő a nagy, szimfonikus zenekari hangzást kedvelte, műsorra tűzte Verdi Requiemjét, Beethoven Missa Sollemnis-ét. Dohnányi Ernő Templomszentelési miséjét (Missa in Dedicatione ecclesiae), melyet a szerző kettős karra, szólistákra, nagy zenekarra komponált, repertoáron tartotta, és mintegy harminc alkalommal vezényelte.
Dohnányi miséje előtt egy esztendővel már készen volt Kodály öt Tantum ergo-ja, mely a romantikus hagyomány folytatása helyett új utat jelölt ki a magukat napi gyakorlattal eljegyző egyházzenészek számára.
A II. vatikáni zsinat liturgikus rendelkezése feloldotta a korábbi nyelvi kötöttséget, és – szemben az előző évszázadokkal, amikor csak az olvasott misében lehetett népnyelvű ének – megengedte a népnyelv használatát az ünnepélyes misében is. Ehhez kapcsolódott az az igény is, hogy a liturgián jelenlevő hívek maguk is aktívan bekapcsolódjanak a liturgikus ünneplésbe. Az ennek nyomán meginduló liturgikus reform magával hozza az egyszólamú népnyelvű ordináriumok komponálását.
A Püspöki Kar felkérésére Kodály Zoltán megírta Magyar miséjét, a felvidéki magyarság ösztönzésére Szigeti Kilián bencés egyházzenész elkészítette a Missa Hungarica-t, majd Werner Alajos a Mercedes misét, Bárdos Lajos egyetlen zenei motívum felhasználásával a Népmisét, Dobszay László pedig a Magyar gregorián misét.
A liturgikus reform folyamán többek kísérletet tettek a gregorián ének „magyarra fordítására", mivel a liturgia prózai szövegű énekei számára ez tűnt a legalkalmasabbnak. A megoldás egy erős népzenei és hatalmas gregorián ismerettel rendelkező csoport munkája eredményeként született meg a 70-es évek folyamán. A II. vatikáni zsinat óta eltelt ötven esztendő alatt számos többszólamú magyar nyelvű mise és más liturgikus szövegre készült kompozíció született az egyházi kórusok számára.
Tardy László székfoglaló előadását egy kevesek által ismert, nehéz sorsú zeneszerző, Büky Géza rövid Sanctus tételével zárta, akinek zenéje – megítélése szerint – hű tükre a mai kor fényei és árnyékai között a krisztusi utat kereső magányos embernek.
A kezdetnél a sokak által ismert Vavrinecz család zenei őse, a 100 évvel ezelőtt elhunyt Vavrinecz Mór és köre áll. Vavrinecz 1886-ban lett a Koronázó templom zenei együttesének vezetője, mely akkor a ma már csak romjaiban látható Helyőrségi templomban működött. Az ottani kóruskarzat csekély mérete is segítette talán abban, hogy – szakítva az elődök szimfonikus hagyományt követő sűrű hangszerelésével – egy áttetszőbb, harmóniailag lazább zenei nyelvet alakított ki, mely több kortársa és a fiatalabb generáció számára is minta lett.
Halála után egy ideig Sztojanovts Jenő vezette a templom zenei együttesét, majd Sugár Viktor vette át a karnagyi munkát. Ő a nagy, szimfonikus zenekari hangzást kedvelte, műsorra tűzte Verdi Requiemjét, Beethoven Missa Sollemnis-ét. Dohnányi Ernő Templomszentelési miséjét (Missa in Dedicatione ecclesiae), melyet a szerző kettős karra, szólistákra, nagy zenekarra komponált, repertoáron tartotta, és mintegy harminc alkalommal vezényelte.
Dohnányi miséje előtt egy esztendővel már készen volt Kodály öt Tantum ergo-ja, mely a romantikus hagyomány folytatása helyett új utat jelölt ki a magukat napi gyakorlattal eljegyző egyházzenészek számára.
A II. vatikáni zsinat liturgikus rendelkezése feloldotta a korábbi nyelvi kötöttséget, és – szemben az előző évszázadokkal, amikor csak az olvasott misében lehetett népnyelvű ének – megengedte a népnyelv használatát az ünnepélyes misében is. Ehhez kapcsolódott az az igény is, hogy a liturgián jelenlevő hívek maguk is aktívan bekapcsolódjanak a liturgikus ünneplésbe. Az ennek nyomán meginduló liturgikus reform magával hozza az egyszólamú népnyelvű ordináriumok komponálását.
A liturgikus reform folyamán többek kísérletet tettek a gregorián ének „magyarra fordítására", mivel a liturgia prózai szövegű énekei számára ez tűnt a legalkalmasabbnak. A megoldás egy erős népzenei és hatalmas gregorián ismerettel rendelkező csoport munkája eredményeként született meg a 70-es évek folyamán. A II. vatikáni zsinat óta eltelt ötven esztendő alatt számos többszólamú magyar nyelvű mise és más liturgikus szövegre készült kompozíció született az egyházi kórusok számára.
Tardy László székfoglaló előadását egy kevesek által ismert, nehéz sorsú zeneszerző, Büky Géza rövid Sanctus tételével zárta, akinek zenéje – megítélése szerint – hű tükre a mai kor fényei és árnyékai között a krisztusi utat kereső magányos embernek.
| Tardy László (Budapest, 1941. július 22.) kántor-karnagy Az MMA rendes tagja (2013) Zeneművészeti Tagozat Díjak: Liszt Ferenc-díj (1994), Szent Adalbert-díj (2002) Magyar Örökség díj (2006), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011), Nagy Szent Gergely Rend parancsnoki fokozata ((XVI. Benedek pápa kitüntetése, 2011) Tardy László 1965-ben énektanár és karvezető oklevelet szerzett a Liszt Ferenc Zeneakadémián. 1966-tól a Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) templom kántor-karnagya. 1967-73: liturgikát és teológiát tanult a Hittudományi Akadémián, baccalaureátusi fokozatot szerzett. 1967-83: a budapesti kántorképző tanára, 1972-től a kántor-továbbképző és karnagyképző tanára. 1978-ban részt vett Rómában a világiak hivatásával és küldetésével foglalkozó papi szinodus munkájában. Bárdos Lajos utódaként 1985-től az OMCE társelnöke, egyházzenei tanfolyamokat vezet, előadásokat tart szerte a Kárpát-medencében. 1990-től éneket és egyházzenét tanít a Központi Papnevelő Intézetben. Részt vett a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reform zenei munkálataiban (Kis magyar uzuális, Temetési szertartáskönyv, Éneklő Egyház), zenei szakértő a Misekönyv, az Olvasmányok könyve és a Zsolozsmáskönyv elkészítésében. A Mátyás templom ének- és zenekarával klasszikus és romantikus egyházzenei művek mellett számos kortárs magyar szerző műveit mutatta be. Korábbi szerzők műveinek felújításával is népszerűsíti a magyar egyházzenét. Székfoglaló előadásának címe: „Kezdének szólni nyelvekkel" XX. századi magyar szerzők művei a Mátyás-templom zenei együttesének repertoárján |
September 13, 2014
