Tokody Ilona: Verdi női alakjairól, az ő apai szeretetének operáiban való megjelenéseiről
Akadémiai székfoglaló előadás – 2014. június 6.
Tokody Ilona akadémiai székfoglaló előadásában az apa-lány kapcsolatot vizsgálta meg Verdi operáiban. „Szembeötlő, mennyire fontos a Verdi-operákban az apa-lány kapcsolat – mondta el az operaénekes. – Rigoletto vétke legszeretettebb lányát küldi a halálba. A végzet hatalma Leonórája atyja halála és átka miatt kerül az áldozat szerepébe. Amikor szerelem és hazaszeretet – a két legfontosabb Verdi-érték – között kell döntenie, Aida atyjával, Amonasróval osztja meg kétségeit. A legéteribb Verdi-nő, Desdemona viszonya hős szerelmeséhez ugyancsak magában foglalja a lánynak atyjához való teljes bizalmát. Miközben anyaszerepben leginkább csak A trubadúr Azucenája ötlik eszünkbe, aki – negatív anya-imágóként – a gyermekét tűzre vető, kárhozott anya típusa."
Mint kiemelte, életrajzi szemszögből tekintve aligha véletlen az apa-gyermek viszony fontossága Verdi életművében. Egymás után vesztette el két gyermekét. De az apjához való viszonyt is számos konfliktus terhelte. „Ha azonban figyelembe vesszük azt is, mit jelent az apa-figura a lélektan elemzésében, fontos érvet nyerünk Verdi világképéhez, amely a teljes életmű tekintetében is konzekvens, etikailag koherens, mi több: bízvást nevezhető istentannak, teodiceának is." Carl Gustav Jungra hivatkozva állapította meg, hogy az apaság, a származás kérdése túlmutat a testi lét eredetének kérdésén.
Verdi életművéből vett számos példával szemléltette, miként épül majd egymásra Verdi nőalakjainak hármas dimenziója: eredet, szerelem és halál triásza, az emberélet teljes spektruma, amely a végtelenbe irányul. Verdi zenéjében legalábbis mindennél nyilvánvalóbban.
A halál Verdinél sohasem szomorú, mint Puccininál. Megható, ugyanakkor minden esetben megérinti a nézőt valami túlvilági bizonyosság, a menny ígérete, ami egyúttal a földi sorsot is átmenetinek mutatja.
Tokody Ilona kiemelte, hogy Verdi zenei koordinátarendszere az életmű egészét tekintve koherens erkölcsi rendet mutat föl, és aligha túloz Marchesi a Requiem minősítésekor, azt állítván, hogy Verdi „síremléket akar állítani, egy új Panteont Violetta, Rigoletto, Leonóra, a két Macbeth s a többiek számára, hogy a legfelsőbb igazságszolgáltatás kész legyen a bocsánatra, ha meglátja. Valamennyiükre a mennyország vár. Ha majd eljön a sötétség, vagy a lét és állapot szembesítése, a szerző által emelt gyászépület lesz menedékük, vagy épp győzelmes védőbástyájuk."
Mint kiemelte, életrajzi szemszögből tekintve aligha véletlen az apa-gyermek viszony fontossága Verdi életművében. Egymás után vesztette el két gyermekét. De az apjához való viszonyt is számos konfliktus terhelte. „Ha azonban figyelembe vesszük azt is, mit jelent az apa-figura a lélektan elemzésében, fontos érvet nyerünk Verdi világképéhez, amely a teljes életmű tekintetében is konzekvens, etikailag koherens, mi több: bízvást nevezhető istentannak, teodiceának is." Carl Gustav Jungra hivatkozva állapította meg, hogy az apaság, a származás kérdése túlmutat a testi lét eredetének kérdésén.
Verdi életművéből vett számos példával szemléltette, miként épül majd egymásra Verdi nőalakjainak hármas dimenziója: eredet, szerelem és halál triásza, az emberélet teljes spektruma, amely a végtelenbe irányul. Verdi zenéjében legalábbis mindennél nyilvánvalóbban.
A halál Verdinél sohasem szomorú, mint Puccininál. Megható, ugyanakkor minden esetben megérinti a nézőt valami túlvilági bizonyosság, a menny ígérete, ami egyúttal a földi sorsot is átmenetinek mutatja.
Tokody Ilona kiemelte, hogy Verdi zenei koordinátarendszere az életmű egészét tekintve koherens erkölcsi rendet mutat föl, és aligha túloz Marchesi a Requiem minősítésekor, azt állítván, hogy Verdi „síremléket akar állítani, egy új Panteont Violetta, Rigoletto, Leonóra, a két Macbeth s a többiek számára, hogy a legfelsőbb igazságszolgáltatás kész legyen a bocsánatra, ha meglátja. Valamennyiükre a mennyország vár. Ha majd eljön a sötétség, vagy a lét és állapot szembesítése, a szerző által emelt gyászépület lesz menedékük, vagy épp győzelmes védőbástyájuk."
| Tokody Ilona (Szeged, 1953. április 27.) operaénekes Díjak: Liszt Ferenc-díj (1980), Érdemes Művész (1983), Kossuth-díj (1985), Kiváló Művész (1990), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994), A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (1996), Bartók Béla – Pásztory Ditta-díj (2012), Prima-díj (2010), Hazám-díj (2012), A Magyar Állami Operaház Mesterművésze (2013) Tokody Ilona a Liszt Ferenc Zeneakadémián dr. Sípos Jenő tanítványaként végzett. 1972-ben Kodály-énekverseny, 1976-ban Erkel-énekverseny győztese lett. 1976-tól az Operaház magánénekese, 1996-tól örökös tagja. Drámai szopránként végigénekelte a világ jelentős operaházait, de sehova se kötötte le magát tartósan, hű maradt a magyar színpadhoz. 1979-ben a Bohémélet Mimijeként mutatkozott be a bécsi Staatsoper színpadán, olyan sikerrel, hogy ezt követően Bécsben főszerepek egész sora várta – Angelica nővér, A végzet hatalma Leonórája, Simon Boccanegra (Amelia), Manon Lescaut, és Halévy Zsidónőjének Rechelje. A zsidónőben énekelhetett először José Carreras partnereként. Carreras indította el operakarrierjét, és 11 évvel később pedig a budapesti koncerttel koncertkarrierjét. Plácido Domingóval 1986-ban énekelt először a berlini Deutsche Operben, Verdi: Otellojában. Hatalmas sikereket aratott több európai nagyvárosban (Barcelona, Madrid, Bonn, Catania, Róma, Nápoly, Stuttgart, Hamburg) és Japánban is. Olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Fiorenza Cossotto, Jelena Obrazcova, Luciano Pavarotti, Juan Pons, Piero Cappuccili. Richard Strauss Guntramját a New York-i Carnegie Hallban is énekelhette. 1988-ban a Metropolitan közönsége előtt mutatkozott be, Nedda (Bajazzók) és Micaela (Carmen) szerepében. Amerika számos más városából is meghívásokat kapott (Boston, Los Angeles, Houston, San Francisco, Buenos Aires). Luciano Pavarottival éppen a 100. Mimit énekelte a Buenos Aires-i Teatro Colonban. Hazai és külföldi lemezcégek rendszeresen készítenek vele hanglemezt. Ezek közül négy világpremier: Boito: Nerone, Respighi: A láng, R. Strauss: Guntram, Mascagni: Iris. 1983-ban több hangfelvétele jelent meg. Többek között első szóló lemeze: Great Soprano Arias címmel (karmester: Mihály András), Puccini: Angelica nővér (karmester: Lamberto Gardelli), és Brahms: Német Requiem (karmester: Ferencsik János). 1991-ben jelent meg első CD-je az amerikai Legato Classics cég nevével fémjelezve. Székfoglaló előadásának címe: Verdi női alakjairól, az ő apai szeretetének operáiban való megjelenéseiről |
2014. június 7.
