A Szakrális textíliák témakörben kezdeményezték az alkotók, alkotóközösségek és a helyi egyházközösségek összefogását, hogy a tájegységük jellegzetes népi textilhagyományainak feldolgozásával újítsák meg a saját településük kultikus tereinek – templomok, imaházak –textiljeit. Több mint 30 településről érkeztek be alkotások, amelyek az evangélikus, katolikus és református templomokat díszítik majd a pályázati kiállítást követően. A sok magyarsági település mellett – pl. Alsóörs, Ballószög, Budapest, Csátalja, Debrecen, Heves, Nagybánhegyes, Szigetszentmiklós stb. – érkeztek pályamunkák Erdélyből Csíkszeredából, Gyergyóremetéről, Gyergyószentmiklósról, illetve Vajdaságból, Újvidékről is. A pályamunkák között voltak az emberi élet jeles alkalmaihoz – keresztelő, esküvő, temetés stb. – az egyházi szertartásokon használt vagy viselt hagyományos, vagy abban gyökerező népi textíliák feldolgozásai is.
A Színhangulatok témakörben olyan alkotásokat vártak, amelyek a Kárpát-medence népi textíliáinak hagyományos színvilágát, azok harmonizáló színárnyalatait idézik fel, vagy a tájegységi kultúra hitelességét megőrizve, színekben újra gondolják azokat. Nagy öröm, hogy ismét számos újító, új elgondolású alkotással találkozhattunk, Csak ez a hiteles, megőrizve megújító törekvés lehet a záloga a hagyomány, a hagyományos népi kézművesség tovább élésének. A beérkezett munkákban felfedezhető volt az alkotói szabadság, a színek, technikák bátor használata, a merész újragondolás. Tapasztalható volt az alkotói fantázia, a kreativitás, amely számtalan új megoldást eredményezett, s ezek magas színvonalú technikai kivitelezésben valósultak meg. A pályázat felhívta a figyelmet a színek erejére, fontosságára, azok végtelen variációs lehetőségeire.
Erre az eseményre mindig sok-sok pályamű érkezik, az alkotók várják a pályázati kiírást, a megmérettetést. Így volt ez ebben az évben is, amely azt mutatja, hogy a műfaj képviselői igazán elkötelezettek választott mesterségük iránt. Sokat jelent a terület számára a céltudatos képzési-, továbbképzési rendszer, a közösségek, civil szervezetek megtartó ereje, és az a személyes elhivatottság, amely mestereinkre, szakkörvezetőinkre jellemző.
A pályázatra 199 alkotó (egyéni 132 fő, csoportos 67) több mint 1400 pályamunkát küldött be, melyből a szakavatott zsűri 932-t javasolt kiállítani, s közülük 67 részesült díjazásban.
A háromnapos konferencia a pályázati témakörökben kínált szakmai előadásokat, másrészt a népművészet, ezen belül a népi kézművesség jelenét és jövőjét vizsgálta az abban tenni tudó országos intézmények, szervezetek képviselőivel. Közel 430 résztvevő regisztrált, mely rekordszámú jelentkezésnek minősül.


Meggyőződésünk, hogy a pályázat és a konferencia egyszerre szolgálja a textillel foglalkozó népi kézművesség továbbfejlesztését, ösztönzi az új alkotások létrehozását, ismeretet és élményt biztosít a résztvevőknek és közreműködőknek. Be tudja mutatni, hogy az örökségünkkel – népi textíliák – jól tudnak „sáfárkodni" a hozzáértő szakemberek, és olyan alkotásokat hoznak létre, amely a XXI. század emberének környezetét egyedi módon díszítheti vagy éppen használati tárgyakká válhatnak. 2024-ben csakúgy, mint a korábbi években is, a szakemberek ismeretszerzése és az alkotások inspirációja az esemény célja, s a motiváció és elkötelezettség erősítéséhez – reményeink szerint – hozzájárul egy szakmailag magas színvonalú, emellett emberközpontú rendezvény, mely az értékekre koncentrál – mondta el az eseménnyel kapcsolatban Landgráf Katalin, aki a szövős zsűri tagjaként vett részt a munkában.


A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának vezetője, Kékedi László Népművészet Mestere díjas fafaragó, egy fontos szakmai kerekasztal beszélgetésen képviselte a népművészeti tagozat álláspontját, Both Miklós néprajzkutató, a Hagyományok Háza főigazgatója, Kolozsvári István etnográfus, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének elnöke és Novák Irén közművelődési, kulturális és turisztikai szakember, a Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetőjének társaságában. A beszélgetést Kölcseyné Balázs Mária, az Egyesület munkatársa vezette.

A beol.hu beszámolója szerint Kékedi László is leszögezte, legfontosabb, hogy a vezető megmaradjon ugyanannak az embernek, aki volt, s hogy maradandót alkosson. Az akadémia kilenc tagozatból áll, a második legkisebb a népművészeti. Az egységek közt szoros az együttműködés, közösen gondolkodunk. Tanulmányköteteket adunk ki, táborokat szervezünk, kiállításokat, rendezvényeket hozunk tető alá, ösztöndíj-programot működtetünk – sorolta, hangsúlyozva, sokat kell javítani az oktatás területén. Szerinte kardinális, hogy minden gyerek találkozzon a népi kézművességgel az óvodában, az iskolában, hogy saját munkája által megértse, mennyi idő, energia, amíg elkészül egy gyöngykaláris, egy vesszőfonás, nemez, vagy fafaragás. Megtartó erőt jelent, ha az ember ismeri a tárgyak történetét. Aki maga is alkotott gyerekként, nem fogja azt mondani felnőttként egy-egy népművészeti termékre, hogy drága – sorolta a szakember, aki szerint korrigálni kell a marketingen, a pr-on, az alkotások láthatóságán, és a Magyar Falu Programba be lehetne vonni a népművészetet. Úgy véli, figyelni kell arra, hogy ne üresedjen ki a tartalom, hogy az oktatás része legyen valamennyi készségtárgy, mert így alkothatnak hidat a szereplők és a lehetőségek között. – foglalta össze a beol.hu.

Az MMA Népművészeti Tagozatának tagjai aktív szereplői a textiles szakágnak, ami ezen az eseményen is megmutatkozott. Vidák István „Közösségvezetői díj"-at kapott az évtizedeken keresztül végzett kiemelkedő munkásságáért, amelyet feleségével, Nagy Marival együtt valósítottak és valósítanak meg, mely alapját adta Magyarországon a nemezkultúra elterjedésének.


Fodorné László Mária több évtizedes munkája a sárközi szőtteskultúra őrzésében, továbbadásában nyilvánult meg, jelen pillanatban egyik legjobb tanítványa munkáján keresztül. Szalontai-Wiktora Ramona I. díjat érdemelt ki sárközi ihletésű, a szőtteskultúrát a magyar borkultúrával ötvöző textil garnitúrájáért.

Forrás: Landgráf Katalin, valamint beol.hu