Sáros László György Canyonewyor(K)építészet című székfoglaló előadásában kifejtette azt a korábbi állítását, hogy New York „zseniális epigon". Mindaz, ami New Yorkban felépült, az megtalálható Arizona meg Utah, New Mexico és Colorado canyonjaiban. Megdöbbentő „tükörkép" volta azonban nem csak ebben mutatkozik meg. A szavaknak is jelentősége van: a felépültben a magasság érezhető, tudható, sejthető. A gyakorta elképesztő formai hasonlatosságon túl a „völgyvilág", a canyon azonban lefelé él. Csak hatása munkál felfelé. A horizont itt is sík, mint általában mindenütt, de minden mozdulás, minden történés, minden alakzat lefelé való.
New York azért zseniális epigon, mert felépítette a canyonok lényegét, csak az irányt tévesztette el. Nem fizikálisan hanem értelmileg. Vissza kéne menni alázatért a canyonokba, azt megtanulni.
„Valójában mi a canyon? Na nem geológiai értelemben gondolom. Annak magyarázatára nem is venném a bátorságot. Meg aztán egy ilyetén magyarázatnak itt semmi értelme nem lenne. Ismerjük a becsléseket, visszamenve az időben, amelyek nekem csak adatok. Felfoghatatlan adatok. Rám nézve már az ezer év is az. Hát még a százezer. A millió meg elképzelhetetlen. A tízmillió év meg olyan, mint a fénysebesség, vagy a világűr. Szóval tudjuk – mert, megtanították –, hogy van.
A Földet – szinte mindenütt – természetesnek érzi az ember. Régtől valónak és magától értetődőnek. Na, ez bicsaklik meg bennem mindahányszor a canyonra gondolok. Melyikre? Bármelyikre. A Grand Canyon-ra, a Canyon de Chelly-re avagy a Monument Valley-re. A »tudományosak« okos válaszaikat az erózióra fogják. Meg a tízmillió évre. Ami nekem így együtt sem »működik«. 
Mert nekem ezek »teremtett« helyek. A teremtettség azonban csak a teremtővel nyer értelmet. Ki a teremtő? Az Isten? Igen."

 

Sáros László György (Jászberény, 1947. július 2.) építész, fotográfus Díjak: A Hazáért Érdemkereszt (1998), Pro Architectura-díj (2000), Ybl Miklós-díj (2001), Az Év Főépítésze (2004), Kós Károly-díj (2008) 1991-ben megalapította a Sáros és Társa építészirodát, amely hat tervezővel, és a Kós Károly Vándoriskola-hallgatók bevonásával dolgozik. Üdülők, szállodák, áruházak, vendéglátó-ipari és kereskedelmi funkciójú épületek tervezése mellett a 90-es évektől a családi házak, ill. a kisebb közösségeket szolgáló épületek megvalósítása került előtérbe munkásságában. Gimnazista korától fényképez, barátja, inspirálója volt Lőrinczy György, ő rendezte New York, New York c. kiállítását a Fotóművészeti Galériában. 1974-82 között végigfényképezte a prágai és felvidéki zsidó temetőket. Építészeti fotói mellett spekulatív, filozófiai indíttatású képei figyelemre méltóak.