„Olyan alkotó munkásságába pillanthatunk be, aki a magyar grafikai hagyományt a kortárs képzőművészet nyelvén szólaltatja meg, és aki képes a legapróbb részletekből is egyetemes érvényű jelentést formálni" – mondta Ferencz S. Apor. A kiállított sorozatok kapcsán kiemelte: az alkotásokban a részletgazdagság, a geometrikus rend és az építészeti motívumok finom összehangolása érvényesül.


A képi beszédmód lényegét a kurátor így foglalta össze: „Felsmann művei első pillantásra lenyűgöznek precizitásukkal és formai fegyelmükkel, de ennél jóval többet hordoznak: rétegzett gondolatiságot, szimbólumokban gazdag vizuális beszédmódot, amely a múltra, a jelenre és az emberi létezés kérdéseire egyaránt reflektál." A grafikai eszköztár központi eleméről is szólt: „A vonal nem puszta eszköz, hanem érzékeny közvetítő: hol finoman sejtet, hol határozottan állít – mindig a tisztaság és a bizonyosság szolgálatában."
Ferencz S. Apor szerint ez a művészet nem a pillanat zaját keresi: „Nem harsány, hanem elmélyült; nem a zajt, hanem az idő rétegeit idézi fel. Olyan térbe vezet, ahol az összpontosítás és a csend új értelmet nyer." Végül a nézői befogadásról beszélt: „A tárlat nem csupán válogatás egy sokszínű életműből: lehetőség arra, hogy elidőzzünk a képek előtt, és ráleljünk a saját történeteinkre. A művek párbeszédre hívnak – a tárgy és a néző között, de legalább ennyire önmagunkkal is."