A Cseres Tiborról szóló könyv szerzője, Márkus Béla irodalomtörténész Ács Margit kérdéseire válaszolva elmondta: korábban Szilágyi Istvánról, Gál Sándorról, Ágh Istvánról, Dobos Lászlóról és Duba Gyuláról írt monográfiát. Cseres Tibor íróról szóló könyvén a korábbiakhoz képest hosszabb ideig, legalább két évig dolgozott. Az író lányának, Cseres Juditnak – aki jelen volt a könyvbemutatón – megköszönte, hogy közvetlenül hozzáférhetett a hagyatékhoz, amelyben nemcsak kéziratok találhatók, hanem az életműre vonatkozó kritikák és tanulmányok is. Emellett rendelkezésére bocsátották Cseres naplóját is, amely 1986-tól részletesen tárja fel a rendszerváltást megelőző évek irodalmi életére vonatkozó összefüggéseit, beleértve azt az időszakot is, amikor az Írószövetség elnökeként tevékenykedett.
A monográfiában Márkus Béla hosszasan ír Cseres költészetéről, amely prózai munkáihoz képest kevéssé ismert. Mint elmondta, azért foglalkozott a kelleténél is részletesebben a verseivel, mert maga Cseres nyilatkozta, hogy az életműsorozata utolsó posztumusz kötetének szánja ezeknek a megjelentetését. Az irodalomtörténész szerint Cseres életművének alapszemlélete megtalálható a háborús verseiben. Eszerint kötelességének érezte, hogy megfeleljen azon esküjének, hogy a rábízott katonák sorsáért, életéért felel. A későbbiek során ez visszaköszön a Hideg napok vagy a Parázna szobrok című műveiben. Cseres Judit hozzászólásában háláját fejezte ki Márkus Bélának, hogy megismerte édesapja munkásságának lírai vonatkozásait.
A Buda Ferencről írott monográfia szerzőjével, Mórocz Gáborral Szmeskó Gábor beszélgetett. Mint elmondták, Buda Ferencről 1996-ban született egy könyv Szekér Endre tollából, aki a költő munkatársa volt a Forrás folyóiratnál. Az új monográfia megírása azonban indokolt volt, mivel Buda Ferenc lírájában 1996 óta sok változás fedezhető fel; mondhatni „radikálisan megújult", amelyre egyik legjobb példa az Árapály című kötete.
A monográfia formabontó módon a Szülőföld, Debrecen című Buda Ferenc verssel kezdődik. Mórocz szerint azért, mert nem talált megfelelő szavakat a kezdéshez és azt gondolta, ez a vers abszolút önazonos a költővel, feltárja debreceni gyökereit. Negatív élmények is fűzik a városhoz: ott került börtönbe, holott nem volt semmilyen érdemi forradalmár tevékenysége, csupán három verse miatt ítélték el. A börtönéveket követően nehezen tudott érvényesülni; éveken keresztül segédmunkákból kellett élnie, az újrakezdés sokáig eltartott. Az ország különböző pontjain dolgozott, számos megaláztatásban volt része – többek között az Alföld irodalmi lap, amelyben megjelentek első versei, a szabadulása után nem fogadott el tőle költeményt egészen addig, amíg az Új Írás és a Kortárs szerzői között fel nem tűnt a neve.
Mórocz felhívta a figyelmet arra, hogy Buda Ferenc lírája folyamatosan változik. Korai lírájában erőteljes az „újnépies" hatás, érvényesül Juhász Ferenc és Nagy László műveinek befolyása, akik emberi szempontból és szemléletükben is hatottak rá. Később feltűnik lírájában az irónia és a játékosság mellett a „vas-szelídség" metaforája: e tekintetben a vas nem negatív értelemben jelenik meg, hanem megrendíthetetlen erőt, szilárdságot fejez ki, kitartást jelent a saját erkölcsi elvei szerinti életben, egyfajta krisztusi mintát példáz.
A Döbrentei Kornél munkásságát összegző műről Papp Endre kritikussal Kemsei István költő beszélgetett. A szerző Döbrenteit örök romantikusként jellemezte. Olyasvalakinek ábrázolta, aki szüntelenül számot vet a magyarság sorsával, amelyhez személyiségéből és családi vonatkozásaiból számos vonást fűzve alakít ki egy huszadik századi romantikus sorsköltészetet. Mindenkor értékeket állít és értékvilágot hangsúlyoz. 
„A gyengeségekkel és hibákkal való el- és leszámolás ellenére, a történelmi, művelődésbeli és családi múlt alapjellegében értéktelítetten mutatkozik meg az írónál, szinte előíró, normatív hatalma van –írja a monográfiában Papp Endre. – A közös hagyomány okán a nemzeti és egyéni sors összeforr: a magyarság közösségébe – a jelenre kihatóan – beletartoznak az ősök is. Magától értetődőnek gondolja, hogy a Szent István-i életmű az mi életünk is. A valamikori nemzetfenntartó történelmi középosztály fiaként úgy érzi, joga van számonkérni a magyarság igazságát."
Papp Endre hozzátette, hogy Döbrentei költészete és esszéi egy kőből vannak faragva, az erkölcsi megközelítés szempontjából egybecsengenek. Bravúrosnak nevezte Döbrentei képalkotását és metafora alkalmazását. A Vitézeknek való dévaj balladák című alkotását a magyar erotikus költészet csúcsának nevezte a kritikus.
A rendezvény különleges záróakkordjaként, az esten megjelenő Döbrentei Kornél felolvasta Tengerésztemetés című költeményét.