Cseres Tibor naplóját az író halála után harminc évvel leánya, Cseres Judit adta közre, Márkus Béla Széchenyi- és József Attila-díjas irodalomtörténész jegyzeteivel. A leginkább történelmi regényeiről (Hideg napok, Vérbosszú Bácskában, Vízaknai csaták) ismert Cseres Tibor író 1987 és 1989 között a Magyar Írószövetség elnöke volt. Az 1956-os forradalomtól 1993-ig, haláláig kézzel írt naplójában rendszeresen rögzítette találkozásait, tárgyalásait, reflexióit, gondolatait. Az író feltehetően a naplót nem kiadásra, hanem személyes emlékeztetőnek szánta, ennek ellenére az időszak, főként a rendszerváltás évtizedének értékes kordokumentuma. A följegyzések lépésről lépésre nyomon követik a nyolcvanas évek nemzet- és művészetideológiai csatározásait, útkereséseit. Páratlan dokumentumértéke az 1987-es év krónikája, a párt által felfüggesztésre, sőt megszüntetésre szánt Írószövetség munkájának, mondhatni, sorsalakulásának jegyzőkönyvbe illően részletes, aprólékos leírása.
„A bejegyzések sejtetni engedik alkotói módszereit, az anyaggyűjtésnek a könyvtári kutatásoktól a könyvek, kéziratok igényléséig, vázlatok, változatok készítéséig, majd az önkéntes, netán kényszerű átdolgozásig terjedő formáit. Küzdelmét az írásért. És küzdelmét az írótársakért. Ha lehetett volna: az irodalom tekintélyének megőrzéséért" – írta a könyv Előszavában Márkus Béla.


Albert Gábor életművét a novellák, elbeszélések (Albérleti szobák) és a többnyire sűrű atmoszférájú regények (Kagylóhéjban, Az istentagadó) jellemzik. Emellett foglalkoztatta a társadalmi, településpolitikai folyamatok változásait tükröző szociográfia (Emelt fővel), majd a nyolcvanas évek végétől főként a történelmi, bölcseleti esszé és tanulmány (Szétszóratás után, István király fanyar bora) képezte munkássága mérföldköveit, de e közben is írt rövidprózákat, kisregényeket. Közéleti felelős magatartásának fontos epizódja volt tabukat döntő felszólalása az Írószövetség 1986-os közgyűlésén, illetve 1990 után az Új Magyarország című lapnál végzett alapító-főszerkesztői feladatkör.
Mint arra özvegye, Albert Zsuzsa a könyv Előszavában felhívja a figyelmet, Albert Gábor levélszövegeiben annak az egész „elveszett nemzedéknek" a története is kiviláglik, amelynek voltak a súlyos hátrányokon, veszteségeken felülkerekedni tudó képviselői is.


Albert Gábor, illetve Cseres Tibor szépirodalmi és közéleti szerepének és életművüknek máig ható hitelességéről és érvényéről Ács Margit Kossuth-díjas író, Cseres Judit, a napló közreadója, Mórocz Gábor, az Albert Gábor levelezéskötet szerkesztője, Tenke Sándor református lelkipásztor, egyháztörténész, nyugalmazott egyetemi tanár és Pécsi Györgyi József Attila-díjas irodalomtörténész, az MMA elnökségi tagja beszélgetett. Az eseményen közreműködött Szabó András előadóművész, aki részleteket olvasott fel Albert Gábor leveleiből, illetve Cseres Tibor naplójából.

B. L.