A szépség dicsősége
Alsó-ausztriai képzőművészeti tárlat nyílt a Pesti Vigadóban
Megnyílt a Magyar Művészeti Akadémia és az Alsó-Ausztriai Kormányhivatal közös tárlata a Pesti Vigadóban, az MMA székházában, amely A szépség dicsősége (The Glory of Beauty) címet viseli. Az V. emeleti kiállítóterében augusztus 24-ig látogatható tárlaton négy alsó-ausztriai művész – Eduard Angeli, Franziska Maderthaner, Rudolf Leitner-Gründberg és Johann Berger – nagyméretű művei láthatók. A kiállítás kurátora Carl Aigner, társzervezője a Magyar Művészeti Akadémia. A tárlatot Rátóti Zoltán, az MMA alelnöke nyitotta meg június 27-én, az ünnepélyes eseményen jelen volt többek között Turi Attila, az MMA elnöke.
Megnyílt a Magyar Művészeti Akadémia és az Alsó-Ausztriai Kormányhivatal közös tárlata a Pesti Vigadóban, az MMA székházában, amely A szépség dicsősége (The Glory of Beauty) címet viseli. Az V. emeleti kiállítóterében augusztus 24-ig látogatható tárlaton négy alsó-ausztriai művész – Eduard Angeli, Franziska Maderthaner, Rudolf Leitner-Gründberg és Johann Berger – nagyméretű művei láthatók. A kiállítás kurátora Carl Aigner, társzervezője a Magyar Művészeti Akadémia. A tárlatot Rátóti Zoltán, az MMA alelnöke nyitotta meg június 27-én, az ünnepélyes eseményen jelen volt többek között Turi Attila, az MMA elnöke.
A Dunai Régiók Munkaközösségének (ARGE Donauländer) 2023-as magyar elnöksége, valamint Magyarország 2024-es uniós elnöksége kapcsán a Magyar Művészeti Akadémiával együttműködve hat magyar művész kapott meghívást, hogy Fiatal kortárs magyar művészek 2024 címmel mutassa be alkotásait az Alsó-Ausztria tartomány által működtetett az Ausstellungsbrücke Galériában, St. Pöltenben.
Ez az együttműködés, amelynek gyökerei 2020-ra nyúlnak vissza, 2025-ben Budapesten folytatódik; A szépség dicsősége címmel négy alsó-ausztriai képzőművész mutatkozik be a Pesti Vigadóban. A kiállítás kortárs, változatos festmények és szobrok segítségével a szépség különböző aspektusait vizsgálja, anélkül, hogy a szépséget a művek explicit, reflektív témájává tenné. A szépséget az észlelés mentális dimenziójaként is értelmezik, amely időbeliséget, olyan érzelmeket, mint a melankólia, a vágyakozás, a mulandóság vagy az átváltozás, foglal magában.
Rátóti Zoltán, az MMA alelnöke a tárlat megnyitóján beszédében kiemelte: „A Magyar Művészeti Akadémia céljai között kiemelt helyet foglal el kulturális értékeink megőrzése és közvetítése – határon innen és túl. Ugyanakkor fontos számunkra a párbeszéd és a kapcsolatteremtés is, különösen olyan szomszédos országokkal, akikkel közös történelmi és kulturális múlt köt össze bennünket. E kiállítás is ezt a közös szellemi teret és a hasonlóságainkban rejlő erőt hivatott megjeleníteni. (…) Az itt látható művek a szépség iránti vágyból és a szépség megmutatásának szándékával születtek – és így szólítják meg a látogatót."
Karl Wilfing, az Alsó-Ausztriai Parlament elnöke, Johanna Mikl-Leitner kormányzó képviseletében hangsúlyozta: a szomszédos Magyarországgal való határon átnyúló kapcsolatok hagyományosan prioritást élveznek Alsó-Ausztria tartomány számára – a két ország között sokrétű kulturális csere zajlik különböző területeken, például a zene, a műemlékvédelem, az irodalom és a képzőművészet területén. Az MMA és az Alsó-Ausztriai Kormányhivatal együttműködése 2020-ban kezdődött, melynek eredményeként két közös kiállítást szerveztek: Elfolyó idő / Verstrichene Zeit és a Young Hungarian Contemporaries/ Fiatal kortárs magyar művészek. A jelenlegi tárlat a két közös kiállítás folytatásaként jött létre.
A kiállítást Carl Aigner kurátor nyitotta meg. A tárlat megnyitóján jelen volt többek között Turi Attila, az MMA elnöke, Astrid Harz, Ausztria magyarországi nagykövete, Thomas Obernosterer, az Alsó-Ausztriai Parlament igazgatója, Hermann Dikowitsch, az Alsó-ausztriai Kormányhivatal Művészeti és Kulturális Osztályának vezetője, Katka Krejcova, az Alsó-Ausztriai Kormányhivatal Művészeti és Kulturális Osztályának nemzetközi kapcsolatok felelőse, Rudolf Leitner-Gründberg, Franziska Maderthaner és Johann Berger kiállító művészek.
A kiállító művészek
Eduard Angeli
1942-ben született Bécsben, és ott is nőtt fel. A bécsi egyetemen történelmet tanult, majd a Képzőművészeti Akadémián Robin Christian Andersen mesterkurzusán vett részt, ahol 1965-ben diplomázott. 1965-ben Isztambulba költözött. 1967-tól 1971-ig, Bécsbe valóvisszatéréséig az Iparművészeti Akadémia festészeti vendégprofesszori állását töltötte be. 2002-től 2019-ig Velencében élt és dolgozott, 2019 óta pedig Stollbergben/Alsó-Ausztriában és Bécsben.
Eduard Angeli műveinek középpontjában az 1970-es évek óta a városi, építészeti és tengeri tájak összefonódása áll. A művész sem a realizmus, sem az absztrakció felé nem hajlik: olajjal, szénnel, krétával, és az utóbbi időben egy speciális pasztell technikával vászonra, papírra és jutaszövetre metafizikai intenzitású műalkotásokat hoz létre. A rajz és a festészet egymásba olvad. 2002-ben Velencében alapította műtermét, és a lagúnaváros megszállott művészi utazássá vált számára. Emberek nélkül, tekintete a látszólag banális, a triviális és azok megható szépségére összpontosít. Kivételes művei elbűvölő mozdulatlanságukban egy felfüggesztett idő melankóliáját közvetítik nekünk, a romantika és a nosztalgia határain túl.
Johann Berger
1954-ben született az alsó-ausztriai Neunkirchenben. 1973 és 1979 között a Bécsi Képzőművészeti Akadémián (Mag. Artium) tanult, ahol 1989-ben diplomázott. 1979-tol különböző tanári állásokat töltött be; 1989-től 2005-ig pedig a Bécsi Képzőművészeti Akadémián tanított. Bécsben, valamint az alsó-ausztriai Wörthben él és dolgozik.
Johann Berger életművében a festészet és a grafika mellett a szobrászat is fontos szerepet játszik. 2012-ben kezdte el a „Wortkörper" című sorozatát, amelyet a mai napig folyamatosan bővít, és amelyet változatos formákban, különböző anyagokat és gyártási módszereket, például 3D-nyomtatókat is felhasználva valósít meg. Ennek alapját a héber és az ókori görög nyelv ősi világa iránti érdeklődése képezi. Itt talál olyan kifejezéseket, amelyek a filozófiai gondolkodást a mai napig kísérik. Ezek olyan szavak, mint „idő", „élet", „lélek" vagy „cél", amelyeket komplex háromdimenziós formákká alakít át. Így a szavak/karakterek plaszticitást nyernek, ami valódi testet ad nekik. Az alkotási folyamat az, amely egyedi esztétikai formákká alakítja őket, amelyek szépségét nemcsak az anyag, hanem a karakterek „belsejéből" eredő plasztikus mozgás teremti meg.
Rudolf Leitner-Gründberg
1955-ben született Linzben. Művészeti tanulmányait a Bécsi Iparművészeti Egyetemen kezdte 1976-ban. 1987-ben Wolfsbachba költözött egy régi, 14. századi parókiára, amelyet feleségével, Leitner-Szapáry Barbarával fokozatosan teljes műalkotássá alakítottak át, ahol élet és munka, alkotás és tér művészi egységet alkot.
Negyven évnyi munkássága a festészet, a rajz, a tárgy és a térbeli installációs összművészeti alkotás közötti feszültség terében helyezkedik el. A művészettörténetet virtuóz módon ötvözi, túllép rajta, és annak különböző irányzatait, különösen a modernizmusét, újragondolja. Rudolf Leitner-Gründberg számos önéletrajzi mozzanatot is tartalmazó műveinek középpontjában az emberi időbeliség kérdése áll. Annak tudatában, hogy az idő mindig maga az ember, a művészi reflexió középpontjába a világ tapinthatósága kerül. A forma megtalálása így a világ víziójaként válik valósággá. A művészet és a hétköznapok eltörlése és összeolvadása nem csupán hitvallás, hanem a megélt egyediség állandó gyakorlata.
Franziska Maderthaner
1962-ben született Bécsben. A Bécsi Iparművészeti Egyetemen tanult. 1985 és 1986 között Martin Kippenberger asszisztenseként dolgozott. 1987-től 1999-ig az Iparművészeti Egyetem festészeti és grafikai tanszékének asszisztense volt. 1991-ben megalapította az ART WORK-öt. 2000 óta az Iparművészeti Egyetem festészet és grafika tanszékének docense. Bécsben, valamint az alsó-ausztriai Waldviertelben él és dolgozik.
A művésznő maga is „teremtményeknek" nevezi gazdag műveit, amivel az alkotás folyamatára is utal. Lendületesen és nagy lelkesedéssel, az asszociációk és a koncepció összefonódásával sokrétű képeket hoz létre. A természet hétköznapjaitól a művészettörténetig terjedő témák széles panorámáját tárja elénk. Az összetett képi kompozíciók a festészet önreflexiójával éppúgy foglalkoznak, mint az aktuális társadalmi fejleményekkel. A számos képidézetre épülő mű számára a Photoshop éppúgy a festészet adekvát tervezési lehetősége, mint maga a konkrét, terjedelmes ecsetvonás. A képek egymásba fonódó, több perspektívás jelenetek, amelyek a festészet szabadságáról is mesélnek nekünk.
Ez az együttműködés, amelynek gyökerei 2020-ra nyúlnak vissza, 2025-ben Budapesten folytatódik; A szépség dicsősége címmel négy alsó-ausztriai képzőművész mutatkozik be a Pesti Vigadóban. A kiállítás kortárs, változatos festmények és szobrok segítségével a szépség különböző aspektusait vizsgálja, anélkül, hogy a szépséget a művek explicit, reflektív témájává tenné. A szépséget az észlelés mentális dimenziójaként is értelmezik, amely időbeliséget, olyan érzelmeket, mint a melankólia, a vágyakozás, a mulandóság vagy az átváltozás, foglal magában.
Rátóti Zoltán, az MMA alelnöke a tárlat megnyitóján beszédében kiemelte: „A Magyar Művészeti Akadémia céljai között kiemelt helyet foglal el kulturális értékeink megőrzése és közvetítése – határon innen és túl. Ugyanakkor fontos számunkra a párbeszéd és a kapcsolatteremtés is, különösen olyan szomszédos országokkal, akikkel közös történelmi és kulturális múlt köt össze bennünket. E kiállítás is ezt a közös szellemi teret és a hasonlóságainkban rejlő erőt hivatott megjeleníteni. (…) Az itt látható művek a szépség iránti vágyból és a szépség megmutatásának szándékával születtek – és így szólítják meg a látogatót."
Rátóti Zoltán
Karl Wilfing, az Alsó-Ausztriai Parlament elnöke, Johanna Mikl-Leitner kormányzó képviseletében hangsúlyozta: a szomszédos Magyarországgal való határon átnyúló kapcsolatok hagyományosan prioritást élveznek Alsó-Ausztria tartomány számára – a két ország között sokrétű kulturális csere zajlik különböző területeken, például a zene, a műemlékvédelem, az irodalom és a képzőművészet területén. Az MMA és az Alsó-Ausztriai Kormányhivatal együttműködése 2020-ban kezdődött, melynek eredményeként két közös kiállítást szerveztek: Elfolyó idő / Verstrichene Zeit és a Young Hungarian Contemporaries/ Fiatal kortárs magyar művészek. A jelenlegi tárlat a két közös kiállítás folytatásaként jött létre.
Karl Wilfing
A kiállítást Carl Aigner kurátor nyitotta meg. A tárlat megnyitóján jelen volt többek között Turi Attila, az MMA elnöke, Astrid Harz, Ausztria magyarországi nagykövete, Thomas Obernosterer, az Alsó-Ausztriai Parlament igazgatója, Hermann Dikowitsch, az Alsó-ausztriai Kormányhivatal Művészeti és Kulturális Osztályának vezetője, Katka Krejcova, az Alsó-Ausztriai Kormányhivatal Művészeti és Kulturális Osztályának nemzetközi kapcsolatok felelőse, Rudolf Leitner-Gründberg, Franziska Maderthaner és Johann Berger kiállító művészek.
2020-ban Elfolyó idő/Verstrichene Zeit címmel egy olyan nemzetközi képzőművészeti kiállítást rendeztek, amely az 1989-es nyugati határnyitás harmincéves évfordulóját idézte és ünnepelte, többek között az MMA huszonnégy akadémikusának alkotásaival. A 30 éve szabadon-emlékévhez kapcsolódó, az 1989-es nyugati határnyitás történelmi eseményét megidéző kiállítás utazó kiállítássá avanzsált összeállítás, melynek címe az „idők folyamán" már szerepelt Elfolyó idő, Verstrichene Zeit, Tempo che scorre, Le temps qui coule és Flowing Time címen is. A tárlat 2019. július 5-én indult európai körútjára, amely magában foglalta Passaut, Stuttgartot, Berlint, Rómát, Strasbourgot, majd 2021-ben (bár csak ideiglenesen), hazatért a Pesti Vigadóba, az MMA székházába.
A Young Hungarian Contemporaries (Fiatal Kortárs Magyar Művészek) című kiállítás hat MMA- ösztöndíjas képzőművész munkáit mutatta be, kurátora iski Kocsis Tibor MMA-ösztöndíjas festőművész volt. A kiállítás reprezentatív keresztmetszetet adott a fiatal magyar alkotók látásmódjáról, műfaji, mediális, stiláris és szakmai sokszínűségéről. A tárlat 2024. május 9. és június 9. között volt látogatható az osztrák Sankt Pöltenben, a Gallery Ausstellungsbrücke-ben.
A kiállító művészek
Eduard Angeli
1942-ben született Bécsben, és ott is nőtt fel. A bécsi egyetemen történelmet tanult, majd a Képzőművészeti Akadémián Robin Christian Andersen mesterkurzusán vett részt, ahol 1965-ben diplomázott. 1965-ben Isztambulba költözött. 1967-tól 1971-ig, Bécsbe valóvisszatéréséig az Iparművészeti Akadémia festészeti vendégprofesszori állását töltötte be. 2002-től 2019-ig Velencében élt és dolgozott, 2019 óta pedig Stollbergben/Alsó-Ausztriában és Bécsben.
Eduard Angeli műveinek középpontjában az 1970-es évek óta a városi, építészeti és tengeri tájak összefonódása áll. A művész sem a realizmus, sem az absztrakció felé nem hajlik: olajjal, szénnel, krétával, és az utóbbi időben egy speciális pasztell technikával vászonra, papírra és jutaszövetre metafizikai intenzitású műalkotásokat hoz létre. A rajz és a festészet egymásba olvad. 2002-ben Velencében alapította műtermét, és a lagúnaváros megszállott művészi utazássá vált számára. Emberek nélkül, tekintete a látszólag banális, a triviális és azok megható szépségére összpontosít. Kivételes művei elbűvölő mozdulatlanságukban egy felfüggesztett idő melankóliáját közvetítik nekünk, a romantika és a nosztalgia határain túl.
Johann Berger
1954-ben született az alsó-ausztriai Neunkirchenben. 1973 és 1979 között a Bécsi Képzőművészeti Akadémián (Mag. Artium) tanult, ahol 1989-ben diplomázott. 1979-tol különböző tanári állásokat töltött be; 1989-től 2005-ig pedig a Bécsi Képzőművészeti Akadémián tanított. Bécsben, valamint az alsó-ausztriai Wörthben él és dolgozik.
Johann Berger életművében a festészet és a grafika mellett a szobrászat is fontos szerepet játszik. 2012-ben kezdte el a „Wortkörper" című sorozatát, amelyet a mai napig folyamatosan bővít, és amelyet változatos formákban, különböző anyagokat és gyártási módszereket, például 3D-nyomtatókat is felhasználva valósít meg. Ennek alapját a héber és az ókori görög nyelv ősi világa iránti érdeklődése képezi. Itt talál olyan kifejezéseket, amelyek a filozófiai gondolkodást a mai napig kísérik. Ezek olyan szavak, mint „idő", „élet", „lélek" vagy „cél", amelyeket komplex háromdimenziós formákká alakít át. Így a szavak/karakterek plaszticitást nyernek, ami valódi testet ad nekik. Az alkotási folyamat az, amely egyedi esztétikai formákká alakítja őket, amelyek szépségét nemcsak az anyag, hanem a karakterek „belsejéből" eredő plasztikus mozgás teremti meg.
Rudolf Leitner-Gründberg
1955-ben született Linzben. Művészeti tanulmányait a Bécsi Iparművészeti Egyetemen kezdte 1976-ban. 1987-ben Wolfsbachba költözött egy régi, 14. századi parókiára, amelyet feleségével, Leitner-Szapáry Barbarával fokozatosan teljes műalkotássá alakítottak át, ahol élet és munka, alkotás és tér művészi egységet alkot.
Negyven évnyi munkássága a festészet, a rajz, a tárgy és a térbeli installációs összművészeti alkotás közötti feszültség terében helyezkedik el. A művészettörténetet virtuóz módon ötvözi, túllép rajta, és annak különböző irányzatait, különösen a modernizmusét, újragondolja. Rudolf Leitner-Gründberg számos önéletrajzi mozzanatot is tartalmazó műveinek középpontjában az emberi időbeliség kérdése áll. Annak tudatában, hogy az idő mindig maga az ember, a művészi reflexió középpontjába a világ tapinthatósága kerül. A forma megtalálása így a világ víziójaként válik valósággá. A művészet és a hétköznapok eltörlése és összeolvadása nem csupán hitvallás, hanem a megélt egyediség állandó gyakorlata.
Franziska Maderthaner
1962-ben született Bécsben. A Bécsi Iparművészeti Egyetemen tanult. 1985 és 1986 között Martin Kippenberger asszisztenseként dolgozott. 1987-től 1999-ig az Iparművészeti Egyetem festészeti és grafikai tanszékének asszisztense volt. 1991-ben megalapította az ART WORK-öt. 2000 óta az Iparművészeti Egyetem festészet és grafika tanszékének docense. Bécsben, valamint az alsó-ausztriai Waldviertelben él és dolgozik.
A művésznő maga is „teremtményeknek" nevezi gazdag műveit, amivel az alkotás folyamatára is utal. Lendületesen és nagy lelkesedéssel, az asszociációk és a koncepció összefonódásával sokrétű képeket hoz létre. A természet hétköznapjaitól a művészettörténetig terjedő témák széles panorámáját tárja elénk. Az összetett képi kompozíciók a festészet önreflexiójával éppúgy foglalkoznak, mint az aktuális társadalmi fejleményekkel. A számos képidézetre épülő mű számára a Photoshop éppúgy a festészet adekvát tervezési lehetősége, mint maga a konkrét, terjedelmes ecsetvonás. A képek egymásba fonódó, több perspektívás jelenetek, amelyek a festészet szabadságáról is mesélnek nekünk.
