Elekes Károly: Érzéki koncept
Akadémiai székfoglaló előadás – 2014. április 18.
Elekes Károly képzőművész Érzéki koncept című akadémiai székfoglalóját művészi hitvallásával kezdte, amely szerint: „Akkor dolgozom, ha az idea eléggé irracionális ahhoz, hogy megvalósíthassam a bizonytalanság olyan fokán, amely annyira nyitott, hogy esetleg elkerülhetem a látványos sorompókkal lezárt végkifejleteket."
Az Érzéki koncept címet kifejtve a művész elmondta: a Tunning idea a talált kép át- és újra értelmezésének lehetőségét, aktualizálását, újraélesztését, jellé formálását tűzte ki célul. A programot 2003. február 18-án kezdte el, miután az utcán szilveszter éjszakáján egy autó kereke mellett talált egy szétszakadt festményt, azt restaurálta, de a helyreállítás során olyan technikai problémák vetődtek fel, amelyek a kép hibáinak hangsúlyozására késztették. Ezzel új kép született, de nem egy újabb, többleti tárgy.
Az első sorozat anyagát, 19 festményt a budapesti K.A.S. Galéria mutatta be, majd évente rendszeresen a Memoart Galériában láthatta a közönség az előző évben feldolgozott alkotásokat. A művész felvetette azt a dilemmát, hogy az elképzelése nemcsak különös, hanem etikai kérdéseket is felvet, nevezetesen, hogy egy anonim kulturális hordalékból készülhet-e olyan individuális műalkotás, amely új címet, új szerzőt kaphat. A művész arra a megállapításra jutott, hogy a művészet történetében mindig is voltak képrombolók, mű-átalakítók és ez fékezhetetlen folyamat, amelyet kurátorok, elméleti és pénzügyi szakemberek neue, new, új fogalmak ösztönzésével, mint alkotói modellel görgetik tovább. Elekes Károly példaként hozta fel Duchamp bajuszos Mona Lisá-ját és Daniel Spoerri Forrás című képét, amelyen havasi tájba rézcsapot applikált.
A művész megjegyezte, hogy ennek a műdömpingnek a befogadására intézmények, múzeumok, raktárak kellenek. Idézte Stanislaw Lemet, aki a Summa Technologiae-ben „intellektuális szemétnek" nevezte a műalkotások nagy részét. Szerinte a szeméthegyektől csak az különbözteti meg a műalkotásokat, hogy nem recikláljuk, nem semmisítjük meg, hanem óriási raktárakba helyezzük és ezzel legalizáljuk azokat.
A székfoglalóban az előadó utalt rá, hogy az 1986–89 közötti utazásai alatt fölkeresett múzeumok műtárgyainak megszemlélése, befogadhatatlan mennyisége megerősítette erről készített egyenlegét, miszerint intellektuális szemét+anyagi áldozat+intellektuális beavatkozás=érzéki-intellektuális érték.
Elekes Károly 1951-ben született Székelykeresztúron Elekes Ferenc asztalosmester és Marosi Emma gyermekeként. A marosvásárhelyi líceumba járt, majd 1971-től a kolozsvári képzőművészeti főiskola grafika szakán folytatta tanulmányait Feszt László és Ioachim Nica irányításával. Visszaemlékezett rá, hogy grafikai lapjai, rézkarcai, litográfiái formanyelvére az indulatos-expresszív megfogalmazás volt a jellemző. Az oktatás mellett hatott akkori munkásságára Vladimir Velickovic szerb, Pierre Soulages francia, Francis Bacon ír, Hans Hartung német-francia művész látásmódja. Ezekhez az időkhöz köthetők az Ajándék és a Kapcsolat című sorozatok. A diploma megszerzése után Bukarestben dolgozott, majd visszaköltözött 1977-ben Marosvásárhelyre. A művész összehozta az ottaniakat a bukaresti Atelier 35 tagjaival, és létrejött a 32 tagból álló legendás Marosvásárhelyi Műhely Alkotókör, később Ágoston Vilmos esztéta meghatározásával a MAMŰ.
Az egyre abszolutisztikusabbá váló román diktatúra minden független szellemi elképzelésnek gátat emelt, és az 1980-as évek elején egyre tömegesebb lett a kivándorlás Erdélyből. Elekes Károly 1982-ben adta be kérelmét a távozásra, és 1984. április 18-án érkezett meg Budapestre. Szülőföldjével folyamatos kapcsolatban van, Stefanovits Péter képzőművésszel és Anthony Gall építésszel 1991 és 1994 között Siklódon református templom, majd 1999 és 2001 között a Gyilkos-tónál a Szent Kristóf kápolna megépítése fűződik a nevéhez.
Az Érzéki koncept címet kifejtve a művész elmondta: a Tunning idea a talált kép át- és újra értelmezésének lehetőségét, aktualizálását, újraélesztését, jellé formálását tűzte ki célul. A programot 2003. február 18-án kezdte el, miután az utcán szilveszter éjszakáján egy autó kereke mellett talált egy szétszakadt festményt, azt restaurálta, de a helyreállítás során olyan technikai problémák vetődtek fel, amelyek a kép hibáinak hangsúlyozására késztették. Ezzel új kép született, de nem egy újabb, többleti tárgy.
Az első sorozat anyagát, 19 festményt a budapesti K.A.S. Galéria mutatta be, majd évente rendszeresen a Memoart Galériában láthatta a közönség az előző évben feldolgozott alkotásokat. A művész felvetette azt a dilemmát, hogy az elképzelése nemcsak különös, hanem etikai kérdéseket is felvet, nevezetesen, hogy egy anonim kulturális hordalékból készülhet-e olyan individuális műalkotás, amely új címet, új szerzőt kaphat. A művész arra a megállapításra jutott, hogy a művészet történetében mindig is voltak képrombolók, mű-átalakítók és ez fékezhetetlen folyamat, amelyet kurátorok, elméleti és pénzügyi szakemberek neue, new, új fogalmak ösztönzésével, mint alkotói modellel görgetik tovább. Elekes Károly példaként hozta fel Duchamp bajuszos Mona Lisá-ját és Daniel Spoerri Forrás című képét, amelyen havasi tájba rézcsapot applikált.
A művész megjegyezte, hogy ennek a műdömpingnek a befogadására intézmények, múzeumok, raktárak kellenek. Idézte Stanislaw Lemet, aki a Summa Technologiae-ben „intellektuális szemétnek" nevezte a műalkotások nagy részét. Szerinte a szeméthegyektől csak az különbözteti meg a műalkotásokat, hogy nem recikláljuk, nem semmisítjük meg, hanem óriási raktárakba helyezzük és ezzel legalizáljuk azokat.
A székfoglalóban az előadó utalt rá, hogy az 1986–89 közötti utazásai alatt fölkeresett múzeumok műtárgyainak megszemlélése, befogadhatatlan mennyisége megerősítette erről készített egyenlegét, miszerint intellektuális szemét+anyagi áldozat+intellektuális beavatkozás=érzéki-intellektuális érték.
Elekes Károly 1951-ben született Székelykeresztúron Elekes Ferenc asztalosmester és Marosi Emma gyermekeként. A marosvásárhelyi líceumba járt, majd 1971-től a kolozsvári képzőművészeti főiskola grafika szakán folytatta tanulmányait Feszt László és Ioachim Nica irányításával. Visszaemlékezett rá, hogy grafikai lapjai, rézkarcai, litográfiái formanyelvére az indulatos-expresszív megfogalmazás volt a jellemző. Az oktatás mellett hatott akkori munkásságára Vladimir Velickovic szerb, Pierre Soulages francia, Francis Bacon ír, Hans Hartung német-francia művész látásmódja. Ezekhez az időkhöz köthetők az Ajándék és a Kapcsolat című sorozatok. A diploma megszerzése után Bukarestben dolgozott, majd visszaköltözött 1977-ben Marosvásárhelyre. A művész összehozta az ottaniakat a bukaresti Atelier 35 tagjaival, és létrejött a 32 tagból álló legendás Marosvásárhelyi Műhely Alkotókör, később Ágoston Vilmos esztéta meghatározásával a MAMŰ.
Az egyre abszolutisztikusabbá váló román diktatúra minden független szellemi elképzelésnek gátat emelt, és az 1980-as évek elején egyre tömegesebb lett a kivándorlás Erdélyből. Elekes Károly 1982-ben adta be kérelmét a távozásra, és 1984. április 18-án érkezett meg Budapestre. Szülőföldjével folyamatos kapcsolatban van, Stefanovits Péter képzőművésszel és Anthony Gall építésszel 1991 és 1994 között Siklódon református templom, majd 1999 és 2001 között a Gyilkos-tónál a Szent Kristóf kápolna megépítése fűződik a nevéhez.
| Elekes Károly (Székelykeresztúr, 1951. július 19.) festő-, grafikus- és szobrászművész Munkácsy Mihály-díj (1998) 1978-1984 között a Marosvásárhelyen működő MAMŰ csoport legfőbb szervezője és programadója volt. Művészetének ebben az időszakában a neoavantgárd mozgalom irányzatai által megérintetten alakította ki stílusának azóta is meghatározó alapvonásait. Az anyagi valóságtól soha el nem szakadó, érzékien szemléletes, a szürrealizmust, a figurativitást és a nonfigurációt egyesítő műveire egyszerre jellemző az idea- és médium-központúság és a konceptuális gondolkodásmód. Ezután művészetének alapmódszerét a „megszűntetve megőrzés" dialektikájában találta meg, melynek elméleti alapvetéseit először az ún. „másolat eredetiről" elnevezésű grafikai programjában próbálta megvalósítani. Újabban egyre többször emel kommerciális tárgyakat, ipari termékeket és a giccs világához tartozó „ready-made"-eket műveinek finoman ironikus, az elidegenítés eszközeit sem megvető, racionálisan költői univerzumába. 1984-ben Magyarországon telepedett le. Székfoglaló előadásának címe: Érzéki koncept |
April 22, 2014
