"Az Angyalfütty saját mesém. Nem a földön, hanem ágyban forgolódva álmodtam meg. Ebben a táncok kialakulása a fő esemény. Tisztán láttam magam előtt, hogy valami savanyú, tánctalan ántivilágban, valamely fel nem jegyzett égi háborúban egy angyalt a társai oldalba döfnek, így az, szegény, hullani kényszerül. Aláhullva előveszi a nagy erős kíváncsiság: ha nem bontja ki a szárnyait, mi történik akkor?

 

Messze még a Föld, már az unalom is öldösi, hát unalmában akkorára nyílik ennek az én kisangyalomnak az a formás kicsi ajaka, mint a gyűszű. Akarta, nem, fütyölni kezdegete. Már a nyelve hegyit is kótára igazítá, mer az unalom nagy szerző. Na, közbe lent a Földön, ahol ugye a mesegyűjtők is forgolódnak, egy ember meghallá ezt az angyali muzsikát, ezért ijedtibe egy nagyot újít a világ menetin. Mer az ijedség nagy újító..."