Turi Attila elnök gyászbeszédében kitért Dobai Péter kivételesen sokműfajú és termékeny szerző voltára.
„A filmkedvelők forgatókönyvíróként emlékeznek rá: az 1981-es Mephisto volt az első magyar Oscar-díjas alkotás, és ez az egyetlen momentum is halhatatlanná teszi őt számunkra – idézte fel Turi Attila. –. De emellett olyan kiemelkedő műveket hagyott ránk, mint a Büntetőexpedíció, a Rosszemberek, az Archaikus torzó, vagy a Redl ezredes. Forgatókönyvi feladatainak köszönhetően jelentős nemzetközi produkcióknak lehetett a részese. Ám alkotói érdeklődése középpontjában mégis mindenkor a líra állt. A Kilovaglás egy őszi erődből egy nemzedék kultuszkönyvévé vált az 1970-es években. Az egyik legolvasottabb, legtájékozottabb költő volt."
Az elnök kiemelte, hogy Dobai Pétert Makovecz Imre a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezetének tagjai közé hívta már 1992-ben, és a köztestületté válás után is az akadémikusaik közt tudhatták. A Kossuth-díj, a Prima Primissima-, majd a Nemzet Művésze kitüntetések méltó elismerésként érkeztek hozzá az alkotói pálya lezáruló szakaszában. „Életművének átfogó elemzései is viszonylag sűrű egymásutánban jelentek meg az utóbbi években, hálát adhatunk a Teremtőnek, hogy még az alkotó életében napvilágot láttak. Még módjában állt beszélgetni a kutatókkal, segítő kezet nyújtani nekik az értelmezéshez" – mondta el Turi Attila.
Szentmártoni János költő, az MMA Kiadó ügyvezetője a barátok és a pályatársak nevében búcsúzott az elhunyttól. Művészetszemlélete és költői világa három alappillérének nevezte: a bátorságot, a honvágyat és a búcsút. „A bátorság az emlékezéshez kell, mert az emlékezés egyben szembenézés is (a múlttal, a veszteségekkel, a visszafordíthatatlan idővel, az elmúlással…) Valahogy úgy fogalmazott egyik utolsó interjújában, hogy az emlékezés a gondolkodás legnehezebb formája, mert nincs perspektívája. A honvágy folyamatos, de nem csupán személyes életünk visszahozhatatlan tájai és eseményei után – régebbi korokba is átsugárzik, ahol olyan nagy képzőművészeti vagy zenei alkotások születtek, amelyek mindmáig meghatározóak a művelt világ történetében. S ezek a fényképeken felsejlő szereplők, vagy a festmények akkor kelnek életre, amikor az emlékezés működésbe lép, bemozgatja s a jelenbe transzponálja őket" – hangsúlyozta Szentmártoni János.
A bátor emlékezés és a szűnni nem akaró honvágy kettős áramkörébe kötve a költő általános lelkiállapotává vált a búcsú. Élettere pedig a folyamatosan mozgásban lévő emlék. Ahogy az Emlékező tisztások című versében írta: „A kezdetek zarándoka az ember / s létezésének legtisztább állapota: / a búcsú…"
Ennek jegyében a búcsú folyamatos érzetével élt és alkotott Dobai Péter.