„hát akkor folytatnám ott, ahol abbahagytam, hogy tudniillik kétszer nem léphetsz ugyanabba a Műcsarnokba. Szóljon a tétel úgy, hogy Műcsarnok mint olyan (Lulu barátom szerint Műcsárda, Kriszta barátném szerint Mücsi) nincsen is. Azokból a dolgokból áll össze, amiket képakasztó damilokon hintáztat a pinceszagú fűtéshuzat, amik egyenposztamenseken ágaskodva lesnek át a korizókhoz, amik a falakra, a monitorokra vagy a tekerős vetítővásznakra projektálva… de nem is, rosszul mondom, nem ezekből, és nem is a kiötlők virágfüzéres eszmeszikráiból, hanem azokból a kiállításnéző, megnyitóhallgató, olykor a megnyitó hallgatása helyett egymással csevegő bámészokból, Duchampnál „le spectateur" (merci, Marcel!), akik olykor hazaviszik magukkal a Műcsarnokot, cakumpakk, hogy megjegyezzék és/vagy hogy elfelejtsék." – részlet Orosz István megnyitóbeszédéből

A tárlat első termében Kapitány András munkái láthatók Parazita címmel, ahol a művész a hagyományos képekkel ellentétben az építészeti architektúrákat helyezi előtérbe és számítógépes algoritmusokkal foglalkozik.
 
Baksai József festőművész, az MMA levelező tagja a negy­ven­év­nyi fes­té­szet mel­lett két év­ti­ze­de mű­ve­li a japán íjá­szat, a kyudo rí­tu­sát is. Munkájában összekapcsolódik a min­den­na­pi, több­órás ol­va­sás vég­te­len di­men­zi­ó­ja és a nyíl­vessző út­já­nak mik­ro­id­eje: az ins­pi­rá­ció for­rá­sa­. Olvasás közben apró jegyzeteket, vázlatokat készít, vagyis a mentális jegyzet és az olvasmány által kiváltott gondolati és érzelmi folyamat papírra kerül, láthatóvá válik. Ezeket a kicsi cetliket összegyűjti, hogy egyszer talán képtéma váljék belőlük. Nem mindegyikből születik kép, és az sem tudatosan irányított, hogy melyiket mikor veszi elő és dolgozza fel. A pillanatnyi gondolati élmény számtalan vetületéből, amelyiket a művész kiválasztja, abból rajz vagy vegyes technikájú grafika készül.
 
Pázmándi Antal: A végtelen örökbefogadása című tárlatán bemutatásra kerülnek a legújabb, az eddigiekhez képest is bonyolódó Billegő szobrok és a gázálarcos Próbababák legutóbbi, különösen naprakésznek nevezhető darabja, a XXI. századi soros Madonna is. Az utóbbin megjelenik az éhezés, a migráció és a szögesdrót, a kötelező haladási irányt mutató és a behajtást tiltó közlekedési tábla, illetve a (globális) pletyka motívuma is, a megszokott – egyrészt könnyen kiolvasható, másrészt univerzális – képregény formában.
 
Agnes von Uray képzőművész A létezés öröme című kiállításán a festményeket és szénrajzokat állította párhuzamba. A vásznakról játékos nők, élénk színekkel megfestett, sugárzó lányok és barátnők tekintenek ránk: a „bennünk élő istennők".
 
Faa Balázs Geometriai testek
Faa Balázs képzőművészként érti a matematikát, melynek felhasználásával komplex rendszerű művészeti alkotásokat hoz létre. Kezdetben eszközökként tekintett a számok törvényeire, hogy könnyebben alkothassa meg vizuális rendszereit, majd felismerte, hogy mindennek önálló jelentése van, amelyről első ránézésre árulkodik, hogy nem valamilyen ember alkotta kompozíciós elképzelésből született. Faa munkái a látogatók által fel nem fejtett struktúrák nélkül is teljes értékű befogadást nyújthatnak.
 
A Turcsányi Antal munkásságát bemutató kiállításon látható képek monumentális metaforikus mitológiai ihletésűek. A művész a teremtés bizarr figuráinak összeszerkesztésével a tökéletességet célozza.
 
Nagy Gabriella pályakezdése óta tájképekkel foglalkozik. Sok esetben valós tájakat fest meg és azokat furcsa, misztikus csavarral variálja, és sokat foglalkozik a természeti erőkkel is. A síró állatokat ábrázoló sorozatában bárány, bagoly és bika jelenik meg.
 
Lajtai Péter művész tárlatának Ideje van mindennek a címe, és Salamon Példabeszédéből való. Lajtai Péter munkáiban többek között azt boncolgatja, hogy mennyire élhető a világ.
 
Bullás József munkásságáról elmondható: pályakezdő művészként figuratív, ábrázoló képeket állított ki. Az utóbbi három évtizedben már kizárólag absztrakt képeket fest. A legutóbbi sorozata a moaré jelenségére épül: vagyis az egymással fedésbe kerülő rácsmintázatokra, illetve pöttyök sorainak találkozására, vagy olyan elmozdulásokra, amelyek átrendezik az eredeti kompozíciós rendszert. Bullás József festészete az egykor nemzetközileg olyan sikeres magyar vonatkozású optikai művészeti hagyományok, mint például Moholy-Nagy László, Vasarely, Nicolas Schöffer, Kepes György továbbgondolása.