Akadémiai együttműködés az országos építkezésben
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) együttműködésben hét régióban alakította meg munkacsoportjait ez elmúlt negyedévben. A Győr, Miskolc, Kecskemét, Veszprém, Szeged, Debrecen és Pécs központtal működő csoportok létrejöttével a köztestület a hazai és a határon túli magyarlakta területek művészeti-kulturális életében kívánja tovább erősíteni aktív jelenlétét és segíteni a helyi szintű közösségépítést. A regionális építkezésről Richly Gáborral, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárával Zelnik József író, néprajzkutató, az MMA rendes tagja beszélgetett az Országút című lapban.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) együttműködésben hét régióban alakította meg munkacsoportjait ez elmúlt negyedévben. A Győr, Miskolc, Kecskemét, Veszprém, Szeged, Debrecen és Pécs központtal működő csoportok létrejöttével a köztestület a hazai és a határon túli magyarlakta területek művészeti-kulturális életében kívánja tovább erősíteni aktív jelenlétét és segíteni a helyi szintű közösségépítést. A regionális építkezésről Richly Gáborral, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárával Zelnik József író, néprajzkutató, az MMA rendes tagja beszélgetett.
- Z.J.: Mintha egyfajta „tavaszi pezsgés" lenne érzékelhető az Akadémián: egymást követően alakultak meg a regionális központok országszerte. Mi ez az új lendület?
- R.G.: Az elmúlt hetek látványos megmozdulásai mögött, ami valóban tavaszi zsongásnak tűnhet, közel egy esztendőnyi alapos előkészítő munka húzódik meg. Frissen megválasztott főtitkárként, jó egy éve megtapasztalhattam, hogy az akadémikusok jelentős része túlzottan fővárosközpontúnak érzi a Magyar Művészeti Akadémia működését, szeretne élőbb kapcsolatot kiépíteni és ápolni az egész ország művészeti életével és a határon túli magyar művészekkel. Ezért tekintettem sürgős feladatnak, hogy az elnökséggel és a köztestület tisztségviselőivel együtt gondolkodva kialakítsuk a Budapesten kívüli jelenlét kereteit, szervezetét. Úgy látom, hogy a regionális építkezés koordinálásával megbízott Kiss János alelnök úrral sikeresen integráltuk az akadémikusok elképzeléseit, és örömmel tapasztaltam, hogy az MMA Titkárságának munkatársai is aktívan, lelkesen vesznek részt a szervezési folyamatban.
- Z.J.: Hány regionális központ alakult és hogyan sikerült mindehhez az infrastruktúrát megteremteni?
- R.G.: Hét központ jött létre, időrend szerint Győrben, Miskolcon, Veszprémben, Kecskeméten, Szegeden, Debrecenben és Pécsen alakultak munkacsoportok az adott régióhoz kötődő akadémikusainkból és köztestületi tagjainkból. Fontos előfeltétel volt, hogy e fejlesztésnél ne kelljen drága beruházásokban, új infrastruktúrában gondolkodnunk. Tavaly decemberben Vashegyi György, az MMA elnöke és Freund Tamás, az MTA elnöke stratégiai jelentőségű megállapodást írt alá. Az együttműködési szándéknyilatkozatnak az egyik pontja a tudomány és a művészet közös megjelenítésének fontosságát hangsúlyozza a regionális, területi szervezeteink által. Ennek köszönhetően öt városban az MTA területi bizottságai székházaiban fognak működni az új kulturális műhelyek. Ezekben az ingatlanokban bérlünk irodát, és az MTA helyi képviselőivel, munkatársaival együtt tudunk majd akár közös programokat és projekteket is tervezni.
- Z.J.: Örömmel tapasztalom, hogy az utóbbi időben közeledett egymáshoz a két alkotmányos köztestület. Harminc évvel ezelőtt, amikor egyesületként megalakítottuk a Magyar Művészeti Akadémiát, az akkori MTA-vezetés nem igazán értette a kezdeményezést, hogy önálló szervezetbe kíván tömörülni a művészeti terület.
- R.G.: Valóban, közel kétszáz éve, az Akadémia megalakulásakor még reformpolitikusok, valamint a tudomány és a művészet képviselői együtt munkálkodtak a magyar nyelvű tudomány és művészet felvirágoztatásán. A művészek aktív szerepvállalása kapcsán elég csupán arra utalnunk, hogy Arany János volt az Akadémia első titoknoka, majd főtitkára, és Kodály Zoltán volt az Akadémia elnöke, amikor a kommunista hatalomátvétel után szovjet mintára kizárták a művészeket a köztestületből. Tehát a történelmi előzmények miatt is jogosan merülhetett fel a rendszerváltás után a kérdés, hogy a tudomány és a művészet legkiválóbb képviselőinek ugyanabban a köztestületben van-e a helye, vagy pedig mára annyira eltávolodtak egymástól a két terület intézményei és minősítési rendszere, hogy logikusabb-e külön szerveződni. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) az MTA társult intézményeként, de önálló szervezetként definiálta magát, az MMA pedig társadalmi szervezetből önálló alkotmányos köztestületté fejlődött. Úgy gondolom, ma már nem az a legfontosabb feladatunk, hogy ezeket a múltbeli döntéseket vitassuk, hanem a jelenlegi struktúrában kell megtalálnunk a kapcsolódási pontokat, a közös cselekvés lehetőségét. Elmondhatom, hogy az MTA jelenlegi vezetése igazán pozitívan fogadta a stratégiai együttműködés lehetőségét, és a SZIMÁ-val is szeretnénk majd együttműködni. Ennek a katalizátorai azok a kiváló művészek és művészetelméleti szakemberek lehetnek, akik egyszerre több akadémiának is tagjai. Visszatérve az eredeti témánkhoz: az MMA által szervezett vagy támogatott művészeti programok által újfajta élet költözhet a vidéki központokba.
- Z.J.: Mi jellemzi majd ezeknek a műhelyeknek a tevékenységét?
- R.G.: A regionális munkacsoportok megválasztották saját elnökeiket, köztestületi képviselőiket, és hamarosan elfogadják éves munkatervüket, tehát komoly autonómiát élveznek. Elsődleges feladatuk, hogy figyelemmel kísérjék, segítsék a környezetükben az egyéni és közösségi művészeti, művészetelméleti tevékenységet, a helyi alkotómunkát és a kulturális értékteremtést, ezzel is szolgálva a regionális művészeti munka fejlesztését, eredményeinek bemutatását. Bízunk benne, hogy a potenciális szakmai partnerek megszólítása után közös gondolkodással, közös célok kitűzésével segíthetik új eredmények megszületését. Fontos lenne kihasználni a szinergiákat, és a megszülető művészeti produkciókat nem csak egy helyszínen, hanem más régiókban és országokban is bemutatni. Regionális központjaink nagy része közel helyezkedik el az országhatárhoz, ezért az Akadémia külhoni tagjai e programokhoz könnyebben csatlakozhatnak, és hozhatják magukkal mindazokat a határon túli kapcsolatokat, amelyeket Budapestről nehezebb lenne élővé tenni.
- Z.J: Úgy látszik, ha lassabban is, de beérik a gyümölcs. A 2004-es, nem éppen pozitív eredménnyel záruló népszavazás után a Magyar Művészeti Akadémia tüntetőleg elhatározta, hogy határon túli tagokkal is bővíti létszámát. Ezt tette akkor a Magyar Bor Akadémia is. Jó látni, hogy az akkori hirtelen döntésből szerves fejlődési irány lett. A Magyar Bor Akadémia egyébként támogatni kívánja az MMA vidéki programjait, bemutatva a magyar borkultúrát a maga elegáns és új minőségében.
- R.G.: Az MMA értékrendjére, horizontjára valóban kezdettől fogva jellemző, hogy az egész Kárpát-medence magyarságában gondolkodik, országhatárokon átívelő művészi és közösségi kapcsolatokat kíván teremteni. Mint ahogy az összművészeti szemlélet is jellemezte a Makovecz Imre köré gyűlt baráti-szakmai társaságot: költő beszélte meg zenésszel, építőművész a képzőművésszel, hogy miként látják a világot, mitől és hogyan alakulhatnának kedvezőbben a kortárs művészeti élet viszonyai. Ez a művészeti ágakat integráló közös gondolkodás a kilenc tagozatba szerveződő több száz – idén tavasztól akár 365 – akadémikusból és közel ezer köztestületi tagból álló Akadémián már csak a létszámból adódóan is kezdett ellehetetlenülni az utóbbi években. A regionális munkacsoportokban, amelyekben a különböző művészeti ágakat képviselő tagozatok mindegyike képviselteti magát, ismét teret nyerhet ez az összművészeti megközelítés.
- Z.J.: Beszélgetésünk zárásaképp, az utolsó kérdésem az lenne, hogy amikor a főtitkári ciklusa végén visszatekint majd addigi tevékenységére, miről szeretne beszámolni?
- R.G.: Meggyőződésem szerint olyan Akadémiát kell építenünk, ahol az akadémikusok tapasztalata és szakmai kiválósága hatékonyan kamatozik a kortárs művészeti életet segítő közfeladatok ellátásában, ahol köztestületi tagjainkat, díjazottjainkat, ösztöndíjasainkat is meg tudjuk hívni a közös munkára. A Titkárság vezetőjeként természetesen kiemelt célom, hogy az apparátus olajozottan, szabályszerűen és költséghatékonyan működjön az akadémikusok és az Akadémia céljainak megvalósításáért, valamint, hogy még szorosabb legyen a szinergia az intézményeink és a regionális központjaink között. A sajnálatosan megosztott hazai közéletben és művészeti szférában a Magyar Művészeti Akadémiának integratív szerepet kell vállalnia. Következetesen és tudatosan efelé kell haladnunk, az alapítás körüli vitákon felülemelkedve, egyre újabb kiváló művészeket magunk között tudva és újabb stratégiai partnereket találva.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) együttműködésben hét régióban alakította meg munkacsoportjait ez elmúlt negyedévben. A Győr, Miskolc, Kecskemét, Veszprém, Szeged, Debrecen és Pécs központtal működő csoportok létrejöttével a köztestület a hazai és a határon túli magyarlakta területek művészeti-kulturális életében kívánja tovább erősíteni aktív jelenlétét és segíteni a helyi szintű közösségépítést. A regionális építkezésről Richly Gáborral, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárával Zelnik József író, néprajzkutató, az MMA rendes tagja beszélgetett.
- Z.J.: Mintha egyfajta „tavaszi pezsgés" lenne érzékelhető az Akadémián: egymást követően alakultak meg a regionális központok országszerte. Mi ez az új lendület?
- R.G.: Az elmúlt hetek látványos megmozdulásai mögött, ami valóban tavaszi zsongásnak tűnhet, közel egy esztendőnyi alapos előkészítő munka húzódik meg. Frissen megválasztott főtitkárként, jó egy éve megtapasztalhattam, hogy az akadémikusok jelentős része túlzottan fővárosközpontúnak érzi a Magyar Művészeti Akadémia működését, szeretne élőbb kapcsolatot kiépíteni és ápolni az egész ország művészeti életével és a határon túli magyar művészekkel. Ezért tekintettem sürgős feladatnak, hogy az elnökséggel és a köztestület tisztségviselőivel együtt gondolkodva kialakítsuk a Budapesten kívüli jelenlét kereteit, szervezetét. Úgy látom, hogy a regionális építkezés koordinálásával megbízott Kiss János alelnök úrral sikeresen integráltuk az akadémikusok elképzeléseit, és örömmel tapasztaltam, hogy az MMA Titkárságának munkatársai is aktívan, lelkesen vesznek részt a szervezési folyamatban.
- Z.J.: Hány regionális központ alakult és hogyan sikerült mindehhez az infrastruktúrát megteremteni?
- R.G.: Hét központ jött létre, időrend szerint Győrben, Miskolcon, Veszprémben, Kecskeméten, Szegeden, Debrecenben és Pécsen alakultak munkacsoportok az adott régióhoz kötődő akadémikusainkból és köztestületi tagjainkból. Fontos előfeltétel volt, hogy e fejlesztésnél ne kelljen drága beruházásokban, új infrastruktúrában gondolkodnunk. Tavaly decemberben Vashegyi György, az MMA elnöke és Freund Tamás, az MTA elnöke stratégiai jelentőségű megállapodást írt alá. Az együttműködési szándéknyilatkozatnak az egyik pontja a tudomány és a művészet közös megjelenítésének fontosságát hangsúlyozza a regionális, területi szervezeteink által. Ennek köszönhetően öt városban az MTA területi bizottságai székházaiban fognak működni az új kulturális műhelyek. Ezekben az ingatlanokban bérlünk irodát, és az MTA helyi képviselőivel, munkatársaival együtt tudunk majd akár közös programokat és projekteket is tervezni.
- Z.J.: Örömmel tapasztalom, hogy az utóbbi időben közeledett egymáshoz a két alkotmányos köztestület. Harminc évvel ezelőtt, amikor egyesületként megalakítottuk a Magyar Művészeti Akadémiát, az akkori MTA-vezetés nem igazán értette a kezdeményezést, hogy önálló szervezetbe kíván tömörülni a művészeti terület.
- R.G.: Valóban, közel kétszáz éve, az Akadémia megalakulásakor még reformpolitikusok, valamint a tudomány és a művészet képviselői együtt munkálkodtak a magyar nyelvű tudomány és művészet felvirágoztatásán. A művészek aktív szerepvállalása kapcsán elég csupán arra utalnunk, hogy Arany János volt az Akadémia első titoknoka, majd főtitkára, és Kodály Zoltán volt az Akadémia elnöke, amikor a kommunista hatalomátvétel után szovjet mintára kizárták a művészeket a köztestületből. Tehát a történelmi előzmények miatt is jogosan merülhetett fel a rendszerváltás után a kérdés, hogy a tudomány és a művészet legkiválóbb képviselőinek ugyanabban a köztestületben van-e a helye, vagy pedig mára annyira eltávolodtak egymástól a két terület intézményei és minősítési rendszere, hogy logikusabb-e külön szerveződni. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) az MTA társult intézményeként, de önálló szervezetként definiálta magát, az MMA pedig társadalmi szervezetből önálló alkotmányos köztestületté fejlődött. Úgy gondolom, ma már nem az a legfontosabb feladatunk, hogy ezeket a múltbeli döntéseket vitassuk, hanem a jelenlegi struktúrában kell megtalálnunk a kapcsolódási pontokat, a közös cselekvés lehetőségét. Elmondhatom, hogy az MTA jelenlegi vezetése igazán pozitívan fogadta a stratégiai együttműködés lehetőségét, és a SZIMÁ-val is szeretnénk majd együttműködni. Ennek a katalizátorai azok a kiváló művészek és művészetelméleti szakemberek lehetnek, akik egyszerre több akadémiának is tagjai. Visszatérve az eredeti témánkhoz: az MMA által szervezett vagy támogatott művészeti programok által újfajta élet költözhet a vidéki központokba.
- Z.J.: Mi jellemzi majd ezeknek a műhelyeknek a tevékenységét?
- R.G.: A regionális munkacsoportok megválasztották saját elnökeiket, köztestületi képviselőiket, és hamarosan elfogadják éves munkatervüket, tehát komoly autonómiát élveznek. Elsődleges feladatuk, hogy figyelemmel kísérjék, segítsék a környezetükben az egyéni és közösségi művészeti, művészetelméleti tevékenységet, a helyi alkotómunkát és a kulturális értékteremtést, ezzel is szolgálva a regionális művészeti munka fejlesztését, eredményeinek bemutatását. Bízunk benne, hogy a potenciális szakmai partnerek megszólítása után közös gondolkodással, közös célok kitűzésével segíthetik új eredmények megszületését. Fontos lenne kihasználni a szinergiákat, és a megszülető művészeti produkciókat nem csak egy helyszínen, hanem más régiókban és országokban is bemutatni. Regionális központjaink nagy része közel helyezkedik el az országhatárhoz, ezért az Akadémia külhoni tagjai e programokhoz könnyebben csatlakozhatnak, és hozhatják magukkal mindazokat a határon túli kapcsolatokat, amelyeket Budapestről nehezebb lenne élővé tenni.
- Z.J: Úgy látszik, ha lassabban is, de beérik a gyümölcs. A 2004-es, nem éppen pozitív eredménnyel záruló népszavazás után a Magyar Művészeti Akadémia tüntetőleg elhatározta, hogy határon túli tagokkal is bővíti létszámát. Ezt tette akkor a Magyar Bor Akadémia is. Jó látni, hogy az akkori hirtelen döntésből szerves fejlődési irány lett. A Magyar Bor Akadémia egyébként támogatni kívánja az MMA vidéki programjait, bemutatva a magyar borkultúrát a maga elegáns és új minőségében.
- R.G.: Az MMA értékrendjére, horizontjára valóban kezdettől fogva jellemző, hogy az egész Kárpát-medence magyarságában gondolkodik, országhatárokon átívelő művészi és közösségi kapcsolatokat kíván teremteni. Mint ahogy az összművészeti szemlélet is jellemezte a Makovecz Imre köré gyűlt baráti-szakmai társaságot: költő beszélte meg zenésszel, építőművész a képzőművésszel, hogy miként látják a világot, mitől és hogyan alakulhatnának kedvezőbben a kortárs művészeti élet viszonyai. Ez a művészeti ágakat integráló közös gondolkodás a kilenc tagozatba szerveződő több száz – idén tavasztól akár 365 – akadémikusból és közel ezer köztestületi tagból álló Akadémián már csak a létszámból adódóan is kezdett ellehetetlenülni az utóbbi években. A regionális munkacsoportokban, amelyekben a különböző művészeti ágakat képviselő tagozatok mindegyike képviselteti magát, ismét teret nyerhet ez az összművészeti megközelítés.
- Z.J.: Beszélgetésünk zárásaképp, az utolsó kérdésem az lenne, hogy amikor a főtitkári ciklusa végén visszatekint majd addigi tevékenységére, miről szeretne beszámolni?
- R.G.: Meggyőződésem szerint olyan Akadémiát kell építenünk, ahol az akadémikusok tapasztalata és szakmai kiválósága hatékonyan kamatozik a kortárs művészeti életet segítő közfeladatok ellátásában, ahol köztestületi tagjainkat, díjazottjainkat, ösztöndíjasainkat is meg tudjuk hívni a közös munkára. A Titkárság vezetőjeként természetesen kiemelt célom, hogy az apparátus olajozottan, szabályszerűen és költséghatékonyan működjön az akadémikusok és az Akadémia céljainak megvalósításáért, valamint, hogy még szorosabb legyen a szinergia az intézményeink és a regionális központjaink között. A sajnálatosan megosztott hazai közéletben és művészeti szférában a Magyar Művészeti Akadémiának integratív szerepet kell vállalnia. Következetesen és tudatosan efelé kell haladnunk, az alapítás körüli vitákon felülemelkedve, egyre újabb kiváló művészeket magunk között tudva és újabb stratégiai partnereket találva.