Bartusz György életét és alkotóművészetét meghatározta a magyar, szlovák és cseh kultúra mély ismerete. Művei egyszerű alkotói folyamatot tükröznek, reagálnak a körülvevő világra, annak realitásával foglalkoznak. Mozgalmasak és egyben archaikusak, az időtlenség és a mozdulatlanság is megjelenik bennük. Több stílusban is alkotott. A cseh és a szlovák művészek által teremtett konkretizmus, a radikális eklektika, az új szenzibilitás, gesztusfestészet, akcióművészet területén is kimagasló művek születtek a keze alatt. A 80-as években az expresszivitás, mély érzelmi telítettség jellemezte műveit, mind a szobrászatban, mind akcióiban és konceptjeiben. Gesztusfestészete túllépett a hagyományos eszközökön és műfaji gyakorlaton. A gesztus-művészet új, specifikus megnyilvánulási formáját jelentették az általa előadott akciók és performanszok. Egyéni művészetelméletével és művészetfilozófiájával (az idő által limitált alkotás/alkotásokkal, az időben limitált művekkel) a 80-as évek elején önálló stílust teremtett. A legutóbbi évekig terjedő művészeti korszakában az alkotás momentumát demonstráló, időben limitált sorozatokat hozott létre.

Bartusz György 1933-ban, Kéménden született. (Kamenín, Cehszlovákia, ma: Szlovákia). Képzőművészeti tanulmányait 1950–1954 között a prágai Iparművészeti Középiskolában, majd 1954–1958-ig a prágai Iparművészeti Főiskolán, Josef Wagner és Jan Kavan tanároknál végezte. Ezt követően (1958–1961) a Prágai Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. Tanulmányai befejezése után (1962–1989) főként Kassán élt és alkotott. 1962–1963-ban a Kelet-szlovákiai Vasmű képzőművészeti arculattervezőjeként tevékenykedett. Fő szervezője volt a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű által megrendezett Nemzetközi Vas-szimpóziumoknak. Ebben a korszakában születtek monumentális fémplasztikái (Korompai felkelés emlékműve, 1963–1971; Kapu, 1966, Kassa; Nemzedékek, 1967, Kassa; Göncölszekér csillagkép, 1968, Kassa, stb.). 1963–1990-ig szabadfoglalkozású képzőművészként a csehszlovák ellenzéki művészek közé tartozott. 1964–1973 között több országban tanulmányúton járt (Szovjetunió, Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Bulgária, Dél-afrikai Köztársaság, Lengyelország, Jugoszlávia, Görögország, Ausztria, Franciaország, Anglia, Belgium, Luxemburg, Libanon). Témaválasztásaira és kifejezésmódjára az alternatív művészet kifejezési formái és megnyilvánulásai voltak jellemzők.
A 60-as évek elején a csehszlovákiai ellenzéki képzőművészek által létrehozott konkretista mozgalom meghatározó tagja volt. Aktívan részt vett a hatvanas évek második felének, közelebbről az 1968-as forradalom utáni megtorló korszak politikájával szemben álló megnyilvánulásoknak. Legismertebb akciói és performance előadásai: Hivatalos igazolás (a hivatal művészete) – avagy Ténypróza – Úradné potvrdenie (umenie úradu) – alebo Faktografická próza (1971, Galeria mesta Bratislavy, Bratislava); Súkromné cvičenie civilnej obrany – Magángyakorlatok a civil védelemhez (1982). 1967-ben Kassán, František Patočka szobrásszal megalapították a Nemzetközi Fém-szobrászati szimpóziumot. 1974-ben Kassán, G. Kladekkel együtt készítették a Fényünnepség I – Szmog Kassa felett című előadást a Szlovák Nemzeti Felkelés harmincadik évfordulójára. 1973-tól az elsők között alkalmazta művészetében a számítógépes tervezést Csehszlovákiában (Kozmikus fejek című sorozat). Az 1980-as évek elején indult életművének egyik meghatározó korszaka, az idő és az alkotás összefüggésére épülő akciók, és performanszok sorozata (A tégla elmozdulása a gravitációs erő hatására – Posun tehly silou gravitácie, 1980). Az idő által limitált gesztusművészetet képviselő művei egyedülállóak képzőművészetünkben (Időben limitált festmények – Časovolimitové malby (1984); 20 perc alatt készült festmény – Maľba za 20 sekúnd, 1987).
1986–1990 között résztvevője volt a Marcel Strýk körül kialakult illegális kassai találkozások körnek. 1989-ben az akkor alakuló Gerulata tagja lett. Részt vett a Transmusic Comp. művészeti csoport Pozsonyban és Prágában rendezett koncertjein és akcióifellépésein (1990–1991). Tagja volt a Szlovák Képzőművészek Szövetségének tagja volt és a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Egyesületének a tagja. 1990-ben visszaadta az Érdemes Művész kitüntetést. A rendszerváltás után, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Szabad kreativitás műtermét vezette 1999-ig. 1992-től a prágai Képzőművészeti Akadémia professzorává nevezték ki. A 90-es években felváltva Pozsonyban és Kassán élt és dolgozott.
1991-ben megújította a Konkretisták Klub tagságát. Ugyanebben az évben, a Szlovák Nemzeti Galériában rendezett Sondy – Szondák című kiállítás megnyitóján Ekoszendvics címmel performance előadással szerepelt. A 90-es években több nemzetközi bemutatón, workshopon vett részt (Tanár és diák, Galerie u Bílého jednorožce, Klatovy-Klenová, Csehország; 1997 Ufónia bennünk című performance); 1999-ben alapító tagja Zbynek Prokop műtermében működő kísérletező zenei csoportnak. Az 1996-ban megalakult Nemzetközi Fényszimpozium Társaság egyik alapítója volt. A Kepes Társaság tagjaként a rendszeresen részt vett a fényszimpozionokon. 1999-től a kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara Szabadművészetek Tanszékének vezetője. Ettől kezdve ismét Kassán alkotott és tanított. Pályája során sok tehetséges fiatal művészt nevelt. 1999-ben a szlovák pavilon művésze volt a Velencei Biennálén.

2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.

2016 szeptemberében a budapesti Forrás Galériában nyílt tárlat munkáiból – szobraiból, festményeiből és rajzaiból. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében rendezett kiállítás többek között a Tér-idő sorozat plasztikáit, a Csendesített gesztusok rajzait és a Kép időnyommal című 1967-es festményt is bemutatta.
2017. október 24-én Kassán adták át a helyi Rovás művészeti csoport új székházát, a város központjában létrehozott Magyar Jelenlét Házát. Az új épületben leleplezték Bartusz György szobrászművész Jakoby Gyula kassai festőművész tiszteletére készült emléktábláját is, amely az MMA Képzőművészeti Tagozatának támogatásával valósult meg.
Kilencvenegyedik születésnapja alkalmából 2024. november 27-én a Magyarország Kassai Főkonzulátusa és a Kelet-szlovákiai Galéria szervezésében megvalósult rendezvényen bemutatták be az MMA Kiadó gondozásában megjelent Szabó Lilla: Bartusz című monográfiát, illetve a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából készült portréfilmet.

Egyéniségének emberi, erkölcsi, politikai magatartása művein is átsugárzott. Állandó megújulási készség jellemezte témaváltásait is. Egyszerre volt rendkívül érzékeny, szuggesztív és nagyon erős, impulzív művész, aki mindig rendkívül gyorsan reagált az őt körülvevő világ kihívásaira. A művészi és emberi szabadság egyet jelentett nála a társadalomért, a közért vállalt fellépésekkel. A betiltott kiállítások, akciók, mozgalmakban való részvételek és politikai megfigyelések megerősítették alkotói hitében és meggyőződésében.
A rendszerváltás utáni új korszakban aktív közreműködője volt annak a csoportnak, akiknek köszönhetően megtörtént a pozsonyi és a kassai művészeti iskola megújítása, új oktatási szakágak bevezetése. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán akkor megalakult Szabad Kreativitás műterem multimediális iskoláját Bartusz György alapította.
Bartusz Györgyöt teherbírása mellett filozofikus alkata emelte ki a közép-európai avantgárd képzőművészek közül. Humánum és morális gondolkodás határozta meg egész életét. Szobrait, festészeti és grafikai munkáit, akcióit, performanszait kivétel nélkül mindig áthatotta a társadalomkritikával vegyes mély szellemiség. Elhivatottsága mély etikai és esztétikai érzékkel társult. Előadásai sohasem voltak öncélúak; nélkülözték a csupán művészi szereplés bármely momentumát.

Bartusz Györgynek számos egyéni kiállítása volt Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon. Meghatározó egyénisége volt nemcsak a szlovák és a cseh, de a magyar avantgárdnak is. Az Európa különböző nagyvárosaiban a forradalmi nemzedék tagjaival kiállító Bartusz György a régi kassaiak fogyásakor vált kassai polgárrá, városa 21. századi értékőrzőjévé. 1986–1990 között aktív résztvevője volt a Marcel Strýko körül kialakult illegális kassai találkozások körének, melynek tagjai voltak: Jozef Furman, Ivan Jurčišin, Zbynĕk Prokop, Valerij Kupka, Erich Groch, Erika Strýková, Jana Bodnárová, Anna Bartuszová, Peter Lipkovič, Sergej Fecurka, és mások. Élete során sokat tett választott városáért, Kassáért.
Főbb köztéri munkái: 1963–1971: A korompai felkelés emlékműve, Korompa; 1979: Energia, Kassa; 1982–1990: Anatómiai modulus, Kassa, Orvosi Egyetem; 1995: Baróti Szabó Dávid-emléktábla, Kassa; 1977–1980: Jakoby Gyula festőművész egészalakos szobra, Erzsébet utca, Kassa; 2002: Andy Warhol szobra, Mezőlaborc; Egon Bondy filozófus egész alakos szobra. Művei megtalálhatók a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Kassák Lajos Múzeum gyűjteményében.

Díjai: Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze (1985; a díjat 1989-ben visszaadta); a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2003); Munkácsy Mihály-díj (2004); Szlovák Nemzeti Tanács Elnökének Díja (2009); Ľudovít Štúr Érdemrend II. fokozat (Szlovákia; 2024)