Két könyv került terítékre Szörényi László születésnapi estjén a Petőfi Irodalmi Múzeumban: a Delfinárium – Filológiai groteszkek és a Hosszúlépés – Kisprózák, 1989–1990. „Hogy miért adtuk ki újra?" – mutatta fel a közönségnek a Delfinárium harmadik, bővített kiadását Sebestyén Ilona, az est háziasszonya a PIM zsúfolásig megtelt dísztermében.

– A kötet most újból aktuális – utalt a Nap Kiadó vezetője a XXI. század társadalmi mozgalmainak sajátos vadhajtására, a cancel culture jelenségre, vagyis az eltörlés kultúrájára. – Szörényi László az 1980-as években kezdte vizsgálni azt a kiadói gyakorlatot, amely 1945-től a magyar klasszikusok szövegeinek megcsonkított vagy esetenként átírt kiadásához vezetett. Ennek a gyakorlatnak esett áldozatul többek között Bessenyei György, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Karinthy Frigyes és Szerb Antal, hogy csak néhány kirívó példát említsünk.

Szörényi László magyarázata szerint a legszigorúbb dogmatikus kultúrpolitika érvényesült a rendszerváltásig: tabu volt Trianon; szidni a Szovjetuniót és általában a kommunizmust, jót írni ellenséges országról és személyről nem lehetett. Mellőzni kellett az olyan „gyanús, klerikális elemeket" is, mint az Úristen, Szent Péter vagy Szűz Mária. A delfinizálás tréfás szóalkotás: nem a tengeri emlőst, hanem a francia trónörököst, a Dauphint, latinul Delphinust jelenti; annak idején az ő használatára – ad usum Delphini – kihagyták a klasszikusok kiadásából a szeméremsértőnek minősülő részleteket. A szocialista kultúrpolitika – állítja Szörényi – minden olvasót francia trónörökössé tett. Hafner Zoltán irodalomtörténész kérdésére – mi inspirálta a kilátástalanság közepette? – pályafutása abszurdnál abszurdabb fordulataival (a szegedi egyetemen például takarító státuszban tanított perzsa nyelvet) jellemezte a kor hatalmi viszonyait.

Szörényi professzor az élő bizonyíték arra, hogy egy személyben megfér egymás mellett a hatalmas, elmélyült tudás és a könnyed, frenetikus humor – ezt Kakasy Dóra színművész felolvasása is megerősítette az ünnepi esten. A nevettető, egyben megható történetek a köszöntőkből sem hiányoztak: Lezsák Sándor személyes hangú beszédét L. Simon Lászlónak és Csorba Lászlónak a szerzőhöz, illetve diplomatához – hazánk római nagykövetéhez – fűződő emlékei követték.

Pécsi Györgyi irodalomtörténész a Magyar Művészeti Akadémia nevében köszöntötte Szörényi Lászlót, aki a '80-as évek legelején így fogalmazta meg tudósi, művészi és erkölcsi hitvallását: „Közösségként fennmaradni annyit tesz, mint folyamatos műveltséget létrehozni. Műveltséget viszont mindig csak olyan közösségek alkottak, következésképpen mindig csak olyan közösségek maradtak fenn, amelyek az emberiség nagy vallásaihoz hasonlóan a létükhöz alapot biztosító, múltjukról szóló közös tudást (nemzettudat), tragikusan, tehát küzdelem, bukás, felemelkedés dialektikájában fogalmazták meg, és élték át. Az a nemzet, amely bezárja panteonját, egyetemlegesen készülhet a köztemetőbe. A múlt nem automatikusan, és nem is homályba vesző törvényszerűséggel épül be nemzeti tudatunkba. A múlt elfeledhető, sőt, elfeledtethető. Újra emlékezetbe idézni az értelmiség dolga." Ezek a gondolatok az első saját könyvében, a „Multaddal valamit kezdeni" című, narancssárga JAK-füzetek sorozatban jelent meg 1989-ben, amelyet aztán további félszáz könyv követett – idézte fel Pécsi Györgyi, az MMA elnökségi tagja. Hozzátette: Szörényi László, a legendás irodalomtörténész, legendás tudós, legendás tanár, szerkesztő, diplomata, társasági ember élete, munkássága a múlt ébresztése, a múltnak a nemzeti emlékezetbe való örömteli beemelése és a múlt jelen idejűvé való transzformálása jegyében telik.

Az Irodalomtudományi Intézettől Kecskeméti Gábor, az Írószövetség nevében pedig Erős Kinga mondott köszöntőbeszédet. Az oldott hangulatú esten jelen voltak kollégák, barátok, egykori tanítványok, többek között Alexa Károly, Bába Iván, Gróh Gáspár, Kodolányi Gyula és felesége, Illyés Mária, Kovács István költő, valamint Szentmártoni János, Szentmártoni Szabó Géza és Zalán Tibor is.

Tóth Ida
Fotó: Nap Kiadó / Balla Bence